Hogyan sportol az ember 55 éves korában, nyáron? Hátradől a karosszékében és bekészíti a hideg sört a tévé mellé a futballvébé idejére. Vagy: úszik, átöltözik, biciklizik, megint átöltözik, és végül fut kifulladásig a kánikulában. Csúcspontján jár a triatlonszezon a Nemzeti Sport Online interjújában most bemutatjuk a hazai viadalok egyik állandó szereplőjét, Szabados Béla szenior versenyzőt.
Az 1994 óta minden évben megrendezett fonyódi Triatlon Balaton Nagydíjon már mindenki elindult, aki számít a hazai mezőnyben: a hölgyeknél elég Molnár Erika és Csomor Erika, az uraknál Kropkó Péter, Lehmann Tibor, Schumacher Ákos vagy Hóbor Péter nevét említeni, a teljesség igénye nélkül. A versenyzők minden évben az egyik legjobb hangulatú viadalként értékelik a versenyt, pedig a lelkes és szépszámú közönség szíve nem a felsorolt sztárok valamelyikéért, hanem egy helyi kedvencért, a szenior korcsoportban induló, fonyódi illetőségű Szabados Béláért dobog. Az idei 9. Syma Balaton Nagydíj a győri Európa-bajnokság hivatalos utóversenye – természetesen most is rajthoz áll a fonyódi kedvenc, aki a MA-VIK TC versenyzője, és mellesleg csak névrokona a kiváló volt úszónknak, Szabados Bélának.
Szabados Béla a célban - a háttérben a fonyódi verseny elmaradhatatlan kelléke, a Balaton
Szabados Béla a célban - a háttérben a fonyódi verseny elmaradhatatlan kelléke, a Balaton
Szabados Béla a célban - a háttérben a fonyódi verseny elmaradhatatlan kelléke, a Balaton
Szabados Béla a célban - a háttérben a fonyódi verseny elmaradhatatlan kelléke, a Balaton
– Kezdjük az elején! Hogyan és mikor kezdtél triatlonozni? – Korábban többféle sportot űztem, atletizáltam és kézilabdáztam. Az összetett sportok mindig is vonzottak, szívesen öttusáztam volna, de akkoriban erre nem volt lehetőség a környéken. Negyvenöt évesen, az 1992-es olimpiai ötpróbán találkoztam először a triatlonnal, és a kaposvári Deseda-tavon rendezett verseny hangulata azonnal megfogott. Ezután több triatlonversenyen is indultam, de a legnagyobb lökést az adta, amikor 1994-ben megrendezték lakóhelyemen, Fonyódon az első Triatlon Balaton Nagydíjat, amit azóta is minden évben itt tartanak. – Több triatlonistától hallottuk már, hogy a fonyódi verseny az egyik legjobb viadal idehaza. Szerinted miért? – Már önmagában a táv is egyedi, hiszen ez az egyetlen középtávú verseny, így egyben országos bajnokság is. (A középtáv az olimpiai táv kétszerese, 2,5 km úszás, 80 km kerékpározás, 20 km futás – a szerk.) Sok versenyen jártam, de valóban itt találkozni az egyik legjobb szervezéssel, és a helyszín, a Balaton-part szinte kínálja magát egy jó hangulatú versenyhez, sok kiegészítő programot lehet rendezni. Ide mindenki eljön, még az is, aki amúgy kevés versenyre jár el. – Neked nyilván más okok miatt is ez a kedvenc versenyed… – Valóban, fonyódi lakosként kiélvezem a hazai pálya minden előnyét. Hihetetlenül jó érzés, hogy amint kijövök a vízből úszás után, mindenki megismer és engem biztat! Már a verseny előtt is kérdezgetik a fonyódiak az utcán, hogy indulok-e, hogy állok a felkészüléssel, és ígérik, hogy kijönnek szurkolni. Nekem a fonyódi verseny az év eseménye, gyakorlatilag egész idény alatt erre a viadalra készülök. Évközben is a verseny útvonalán szoktam edzeni, így sokan edzés közben is üdvözölnek, a versenyen pedig mindig ott vannak. Ehhez hasonló élményt Fonyódon kívül csak épp’ az elmúlt hétvégén, a győri Európa-bajnokságon éltem át, ahol Hungary feliratú trikómat meglátva ugyanígy szurkoltak nekem a nézők. – Apropó, Eb! Azt tudjuk, hogy a szenior IV. korcsoportban, vagyis az 55-59 évesek között az előkelő hatodik helyen végeztél. Hogy tetszett a verseny? – Remek volt. Egészen különleges hangulata van egy Eb-nek, amikor előttem német, mögöttem olasz, mellettem norvég versenyző úszik-biciklizik-fut, a szurkolókat pedig az imént említettem. Az is igaz, hogy a szeniorok más pályán futottak, mint a profik, amiből adódott néhány kellemetlenség, de a közös, közönség előtti befutó mindenért kárpótolt. – Más a verseny a szeniorok számára, mint a profiknak? – Sokkal kevesebben vagyunk, név szerint ismerjük és barátként üdvözöljük egymást, így egy-egy verseny nevezési listáját látva nem érhet bennünket meglepetés. A viadalok túlnyomó többségén azonban egy mezőnyben indulunk a profikkal, ami fantasztikus érzés egy amatőr versenyző számára. Ez valódi rangot ad a küzdelemnek. – Amatőr versenyző vagy, mégis rengeteg versenyen indulsz – nehéz ez? – Nem egyszerű. Az időm is kevesebb a felkészülésre, és hát alaposan meg kell gondolnom, hogy egy-egy nagyobb utazást megengedhetek-e magamnak egy verseny kedvéért, a sportszerekről nem is beszélve. Szerencsére vannak támogatóim, a fonyódi Hűtő-Klíma Kft. például kiváló minőségű sportszerekkel támogat. Fonyód városa is minden évben hozzájárul utazásaim költségéhez. A legnagyobb szponzorom mégis a családom, hiszen versenyzésem költségei a családi kasszát is terhelik. De talán nem is az anyagi támogatás a legfontosabb, hanem az, hogy családtagjaim maximálisan mögöttem állnak, és lelkileg is sokat segítenek. – Milyen eredményeket sikerült eddig elérned? – Az Ironman-táv kivételével minden távon magyar bajnok és többszörös bajnoki érmes vagyok, és immár Eb-helyezettnek is mondhatom magam. – És mit szeretnél még elérni a jövőben? – Nem eredményekben vagy helyezésekben gondolkodom. Szeretnék továbbra is minden versenyen célba érni, amin elindulok, mert számomra ez a legfontosabb. A legboldogabb pedig akkor lennék, ha 8-10 év múlva pedig együtt, egy mezőnyben indulhatnék egy versenyen a most nyolcéves unokámmal, Bencével.
