Búcsúzni csúnyán is lehet

Essünk némi túlzásba: a Japánban és Dél-Koreában rendezett XVII. labdarúgó-vb nemcsak a Világkupa leendő tulajdonosáról, hanem több száz futballista, valamint 33 szakvezető sorsáról volt hivatott dönteni (nem tévedés, 33, hiszen a 32 nemzet válogatottját felvonultató tornára Tommy Söderberg és Lars Lagerbäck személyében a svédek két kapitánnyal érkeztek).Hogy a legjobb együttest megillető trófeát kik gyűjtötték be, azt, ugye, mindenki tudja. Nagyjából az is eldőlt mára, hogy a pályára lépett játékosok közül ki, hol folytatja, de helyhiány miatt itt és most nem ismertetnénk a listát. Az viszont talán megér néhány bekezdést, hogy a kispadon ülők közül ki ment a mennybe, illetve kit kívántak a pokolba.Nos: 16 kapitány (köztük a két svéd) élte túl a tornát. A németek első számú trénere, Rudi Völler és a törökök vezére, Senol Günes gyakorlatilag istenként térhetett haza, előbbi ezüst-, utóbbi bronzéremmel a nyakában. Hátbaveregetés járt az angolokkal dicséretes produkciót összehozó Sven-Göran Erikssonnak, az Egyesült Államokat a legjobb nyolc közé juttató Bruce Arenának, valamint a szokásukhoz híven a közönség szimpá-tiáját kivívó írek edzőjének, Mick McCarthynak. A szenegáliakkal bravúrt bravúrra halmozó Bruno Metsu is megérdemel egy bravót, ráadásul lerí róla, minden vágya, hogy a jövőben is ő irányíthassa az afrikai gárdát. Egyfelől egy helybéli szépséget vett nőül, másfelől a minap udvariassági látogatást tett Abdulaye Wade köztársasági elnöknél, hogy közösen nézzék végig a Dioufék legügyesebb megmozdulásait tartalmazó videoszalagokat. A vizit végén a francia egészen odáig ment, hogy kijelentette: "Elnök úr, én lélekben már szenegáli vagyok…”A dánok főnökének, Morten Olsennek nem kellett tiszteletköröket futnia a szerződéshosszabbítás érdekében. Bezzeg Szaúd-Arábia futballszövetségének vezetői fűt-fát ígértek neki, hogy mondjon fel eddigi munkahelyén, ám Olsen közölte, köszöni szépen, marad a bandájánál. Az is eldőlt, hogy a dél-koreaiakkal és a bírókkal szemben térdre kényszerülő olasz válogatott kispadján sem lesz váltás, ennek alighanem Giovanni Trapattoni örül leginkább.Dél-Afrika szimpatikus dirigense, Franz Beckenbauer és Pelé egykori New York-i játszótársa, Jomo Sono sem távozik posztjáról, annak ellenére sem, hogy a köztársaság egyik fele, vagyis a Kaizer Chiefs népes drukkerhada a mai napig nem bocsátotta meg neki, hogy az ő utasítására hagyták otthon, most figyeljenek, a gárda eddigi főszurkolóját, Freddie Saddamot. Sono ugyanis állította, Saddam túl sokat kritizál, imígyen zavarólag hat a csapatra…Maradva még a távoli Afrikánál: a kameruni "oroszlánok” szelídítése továbbra is Winfried Schäfer hatáskörébe tartozik, igaz, a német szakvezetőnek meg kellett vívnia a maga csatáját. Dél-afrikai kollégájához hasonlóan neki is a csalódott szurkolókkal akadt gondja, szerencséje, hogy a megtisztelő tisztség betöltéséről nem ők, hanem a nagy Schäfer-rajongó hírében álló vezetők hivatottak dönteni. Tunéziában az égvilágon senki sem támadta Ammar Szuajah mestert, meglehet, hittek neki, amikor a számukra a csoporttalálkozókat követően befejeződő vb után kijelentette: társulata olyan erős, hogy meglátjuk, a két év múlva esedékes Afrikai Nemzetek Kupáján mindenkit lesöpör. Az egyik legszebb sztori Adegboye Onigbindéé. Nigéria szakvezetőjét előbb kirúgták (jó néhány játékosa tapsolt ennek okán…), majd visszavették (akik néhány napja még "hangosan” örültek, csendesebbre vették a figurát…). A "szupersasokkal” Japánban mélyrepülést végző szakember pedig rögvest közölte: listája legalább kétszáz futballista nevét tartalmazza, most van rá két éve, hogy találjon köztük 15–20 klasszist… A lenyűgőző Costa Ricát edző Alexandre Guimaraes más tészta. Az egyértelmű volt, hogy a szurkolók őt akarják, így csupán a szövetségi elöljárókon múlott az együttes és a kapitány közös jövője. Nos, némi alkudozás után az évi 150 ezer fontos (pénteki számítások szerint 60 millió forintos) ajánlat megtette hatását, Guimaraes boldogan írt alá a következő négyéves ciklusra. És afelől se legyen kétségünk, hogy Hernán Dário Gómez révén 2006-ig kolumbiai edző készíti majd fel Ecuador legjobbjait.Na, ennyit a helyükön maradókról.Most vegyük számba azon kapitányokat, akik elhagyták a süllyedő hajót.Akik nagyot buktak: az otthoniak szerint a Szaúd-Arábiára nagy szégyent hozó Nasszer el-Dzsohár (kinek távozását már a németek elleni 8–0-s zakó után követelték); a két évvel ezelőtti Európa-bajnoki diadal nyomán kis híján megkoronázott, ám az idei francia "rémes” egyik bűnbakjának megtett, Roger Lemerre; a portugálok kudarcát inkább a játékvezetők nyakába varró, mintsem önmagát és a csapatát hibáztató António Oliveira; a pletykák szerint a világbajnokságon tevékenykedő trénerek közül a maga havi 800 ezer forintos juttatásával a legkevesebbet kereső horvát Mirko Jozic; és persze Oleg Romancev, akit igazából már 40 perccel az oroszok harmadik, egyben utolsó csoportmeccsét követően már lapátra is tettek.Itt érdemes megállni néhány szóra: a szbornaja botladozását megelégelte a két nagy orosz olajipari vállalat, melynek vezetői szinte kéz a kézben jelentették be, sokat, nagyon sokat megérne nekik (évente akár félmillió fontot is), ha a szövetség egy neves trénert szerződtetne. Csupán egy kikötésük van: a leendő kapitány ne orosz útlevéllel rendelkezzen…Akadtak szakemberek, akik önkritikát gyakoroltak. Ilyen Víctor Púa, aki jó előre megmondta, amennyiben csapata nem veszi sikerrel a csoportküzdelmeket, akkor ha nem is dalolva, de önként távozik. Becsületére váljon, minekutána Uruguay jött, látott és vesztett, ő félreállt. "Élveztem a munkát, boldog vagyok, hogy idáig jutottunk” – nyilatkozta Cesare Maldini, közvetlenül azután, hogy elhagyta száját a "mostantól nem én vagyok Paraguay szövetségi kapitánya” megjegyzés. Más kérdés, hogy a játékosokat az olasz edző távozása tette boldoggá…Srecko Katanec könnyes szemekkel bejelentett lemondása is megér egy misét. Emlékezetes, a szlovén futball egyik legnagyobb egyénisége a másik legnagyobbal, Zlatko Zahoviccsal került összetűzésbe. A kis híján tettlegességig fajuló vita végén a Benfica sztárja nemes egyszerűséggel "leparasztozta” a trénert, aki válasz gyanánt elintézte, hogy a szájhős számára már az első mérkőzés után véget érjen a torna. A szép befejezés Katanecnek sem jött össze, a szlovénok második fellépésén kapott piros lapja miatt a harmadik vereséget már a lelátóról volt kénytelen végignézni.Az illatszergyártó cégek réme, a spanyolokkal hol szemkápráztató, hol izzadtságszagú győzelmeket jegyző José Antonio Camacho nemrég hozta nyilvánosságra, a vezetők hiába szeretnék, ha 2004-ig birtokolná a válogatott kispadját, neki ennyi bőven elég volt. Mexikó következő meccsén is új szakember debütál majd, elsősorban annak köszönhetően, hogy Javier Aguirre – senki sem tudja, miért, de – felbontatta szerződését. Illetve egy tippünk van: feltehetőleg azért, mert a spanyol Osasuna egy visszautasíthatatlan ajánlattal lepte meg…És végül, de nem utolsósorban nézzük azokat, akik megdicsőülve távoztak. Ha Robert Waseige-t nem is sírják vissza a vele gyakorta hadban álló újságírók, azt senki sem veheti el tőle, hogy a belgákat a legjobb 16 közé vezette (és ha megadják Marc Wilmots szabályos gólját a brazilok elleni nyolccaddöntőben…). Bora Milutinovics már azzal nagyot alkotott, hogy Kínát világbajnoki részvételhez segítette, a pontszerzés (legyünk picit rosszmájúak: vagy egy rúgott gól…) már csak hab lett volna a tortán. A vb-t immáron az ötödik csapatával megjáró szerb mágus egyébként máris tudatta a világgal: készül a hatodikra! Igaz, ehhez kell egy válogatott is…Kapitány nélkül maradtak a házigazdák is. Philippe Troussier sírva köszönt el Japántól, Dél-Korea pedig zokogva búcsúzott Guus Hiddinktől. Előbbi utódját már megtalálták (a játékos-pályafutását a felkelő nap országában befejező, edzői karrierjét ugyanitt kezdő Zico személyében), utóbbiét alighanem jó darabig keresik még.Már csak egy név hiányzik a sorból, a Világkupát elhódító válogatott mesteréé. Luiz Felipe Scolari szerződése 2002. június 30-ával lejárt; ami sokaknak nem adatik meg, az – Romário nagy bánatára – összejött Felipaónak: a csúcson hagyta abba.Ahogy ő maga fogalmazott, július 1-jétől a munkanélküliek táborát gyarapítja. Azért ne féltsük, segélyért aligha kell majd folyamodnia…