Válogatott: Három-négy kiló izom még hiányzik – Schön Szabolcs

You can read the interview in English here!

– Tíz meccs, tizenhét pont, negyedik hely. Ez a realitás?
– Az Európa-bajnokság után a többség azt várta tőlünk, hogy a világbajnoki selejtezősorozat végén az I-csoport második helyére odaérünk, mi is ezt a célt tűztük ki magunk elé, sajnálom, hogy nem sikerült – mondta lapunknak az MLS-ben szereplő Dallas 21 esztendős támadója, Schön Szabolcs. – Ami a realitást illeti: ha az Albánia elleni két meccsen jobban futballozunk, ha azokon jobban koncentrálunk, több pontot szerezhettünk volna. Abban az esetben lehetett volna a második helyről beszélni, de sajnos másként alakult. Annak viszont örülök, hogy az utolsó két meccsen az eredmény és a mutatott játék is rendben volt, mégiscsak jobb két győzelemmel befejezni a csoportküzdelmeket.

– Az ősszel a fájó vereségek és az idegenbeli bravúrok váltogatták egymást. Az öltözőben ez hogy csapódott le?
– Az Albánia elleni hazai és az Anglia elleni idegenbeli meccs utáni hangulatot össze sem lehet hasonlítani. Miután kikaptunk a Puskás Arénában, letörten, szomorúan és dühösen ültünk az öltözőben. Tudtuk, nem fér bele, hogy két meccsen egyetlen pontot sem szerzünk, mindannyiunknak fájt az a két vereség – a csoport végeredményét látva kiderül, mennyire hiányoznak azok a pontok. A Wembleyben és a Varsóban elért eredmények miatt viszont nem kell szégyenkeznünk, ráadásul a döntetlent és a győzelmet sem bunkerfutballal értük el, mindkét meccsen éltünk a kínálkozó lehetőséggel.

– Összességében elérhető vagy távol volt a második hely?
– Két meccsen kellett volna sokkal jobban teljesítenünk, úgyhogy inkább közel volt.

– Miben lépett előre az őszi selejtezőkön a válogatott?
– Az Európa-bajnokság után sokat beszéltünk arról, hogy a fejlődésben az jelentené a következő lépcsőfokot, ha a három csoportmeccsen mutatott játékot állandósítani tudnánk. Védekezésben többé-kevésbé hoztuk a nyáron mutatott szervezettséget, az Anglia elleni hazai meccs második félidejét leszámítva egyik találkozón sem rohantak át rajtunk, nem volt átjáróház a védelmünk. Természetesen akadtak hibák, de az alapot biztosnak érzem, emellett többnyire a helyzetkihasználásunk is rendben volt.

– A saját teljesítményét hogy értékeli? Lapunk, a Nemzeti Sport osztályzatai alapján a világbajnoki selejtezőn a válogatott legjobbja volt.
– Első körben már annak is örülök, hogy a nyáron, a huszonegyedik születésnapom előtt bemutatkozhattam a válogatottban. Minden erőmmel azon voltam, hogy segíteni tudjak a csapatnak, és úgy érzem, a meccsek többségén talán nem okoztam csalódást. Igyekeztem betartani Marco Rossi utasításait, és úgy érzem, támadásban is hozzá tudtam tenni a magam részét a csapat játékához. A párharcokban viszont még fejlődnöm kell. Nem tartozom a nyolcvan-nyolcvanöt kilós, csupaizom futballisták közé, a test test elleni küzdelemnél éreztem, hogy három-négy kiló izom még hiányzik rólam.

– Az MLS-ben szereplő Dallas nem jutott be a bajnoki rájátszásba, így véget ért az idénye. Mivel tölti az esztendő hátralévő részét?
– A klubtól két hét szabadságot kaptunk, ezt igyekszem kihasználni és kipihenni magam. Utána elkezdem az edzéseket, futás és edzőtermi munka is szerepel a programban. Szeretnénk minél jobb állapotban megérkezni a január tizenhatodikán kezdődő felkészülésre.