„A tehetségben bízom” - Both József az U17-es reménységeket elemzi

A Pisont István által irányított U17-es válogatott az első helyen zárta a hazai rendezésű Eb-selejtezősorozatot, megteremtve magának az esélyt a szereplésre a májusban Szlovéniában sorra kerülő döntőben. Hogy a kontinens legjobb nyolc csapata között ott lesz-e a magyar, arra a tavaszi elitkör adja meg a feleletet, mindenesetre sokan amolyan előlegezett bizalomként hirdetik, hogy az 1995-ös korosztály hasonlóan sikeres lehet, mint volt az 1989-es születésű labdarúgókból álló együttes. Az a csapat 2006-ban a luxemburgi U17-es Európa-bajnokságon ötödikként végzett, két évvel később Csehországban, immár az U19-esek között pedig éppúgy bronzérmesként zárt, mint a következő esztendőben az U20-as világbajnokságon.

A léc nagyon magasan van, így adódik a kérdés: valóban reális az esély ennek az eredménysornak a megismétlésére? A Nemzeti Sportnak Both József, az MLSZ szakmai és képzési igazgatója – egyben a Koman, Németh és Gulácsi nevével fémjelzett korosztályos válogatott felkészítője – elemzett.

„Sokan kíváncsiak, mi a különbség a nyolcvankilences és a kilencvenötös korosztály között – kezdett mondandójába Both József. – Nos, szellemiségében és szakmaiságában a két csapat között nincs eltérés, csakhogy a futball fejlődésével párhuzamosan sok mindenen változtatni kellett. Németh Krisztiánékkal tizenhárom esztendős korukban kezdődött a munka, vagyis nyolc-kilenc éve, Tamás Krisztiánékkal ugyanakkor tavaly nyár óta foglalkozunk az új stratégia szerint. Könnyű kiszámolni, mekkora különbség van a két időszak között, vagyis amíg a kezdeti lépésektől eljutottak az U17-es korosztályig. Amikor azt kérdezik, a mostani U17-es válogatott lehet-e annyira sikeres, mint volt a nyolcvankilences, azt mondhatom: a játékosok tehetségében benne van ez a lehetőség, viszont a csapatot illetően azért vannak kérdőjelek. De én a tehetségben bízom..."

Az említett új stratégiában ismét elindított Bozsik-program keretein belül történik a tehetségek foglalkoztatása. Hattól tizenegy éves korig tart a tehetségkutatás (ez a gyerekprogram), majd a tizenkettő-tizenöt esztendős korosztálynál már a tehetséggondozáson van a hangsúly.

Itt még nincsenek korosztályos válogatottak, van viszont országos szinten öt területi válogatott, amelynek mindegyike évfolyamonként huszonkét tehetséges fiatalt foglalkoztat. A tizenhat évesek már az elitprogramban vesznek részt, ami azt jelenti, elkezdődik számukra a nemzetközi megméretés. Az U19-esekkel bezárólag ez négy korosztályt ölel fel, mindegyikben ötvenöt futballistával. A rendszert Both József irányítja, munkáját nyolc szövetségi edző, húsz megyei szakmai igazgató, hatvanöt alközpontvezető, kétszáz kiskörzetvezető, közel ezerkétszáz felkészítő edző, valamint orvosi, élettani és pszichológiai csoport is segíti.

Mivel a filozófia a látványosságra, a játék örömére épül, a tehetségek kiválasztásánál megváltoztak a kritériumok. Hogy ez mit takar? Például játéktudást, játékügyességet (az életkori sajátosságokat figyelembe véve), de nagyon fontos a fiatalok személyisége, intelligenciája, valamint hogy a különböző karaktereket sikerüljön egymáshoz illeszteni. Fontos a meccsrutin is: U17-es csapat egy év alatt huszonnyolc nemzetközi mérkőzésen lépett pályára: ha egy korosztály eljut mondjuk az Eb nyolcas döntőjébe, tíz nap alatt öt meccs vár rá, márpedig sikerre csakis tökéletes futballkondíció esetén lehet remény.

„Igazi nagy futballt csak kockázat vállalásával lehet játszani, márpedig a képzés végső célkitűzése is ez – folytatta Both József. ­­– Nem történik tragédia, ha hátul egy az egyben játszunk, és esetleg gólt kapunk: az elöl lévő négy futballistánk biztosan folyamatos veszélyt jelent az ellenfél kapujára – nem mellékes, hogy ebben az esetben a látványos játék is megvalósul. Valamennyi korosztálynál a presszingre törekszünk, megpróbáljuk nyomás alatt tartani a riválist, és ha majd mindez a felszabadult játék örömével is párosul, nos, akkor remélhet a magyar labdarúgás. De elkanyarodtunk az U17-es válogatottól, holott a fókusz most ezen a korosztályon van. Nem tudom, a labdarúgók ott lesznek-e az Eb döntőjében, ám ha esetleg nem sikerül, négy nevet azért jegyezzenek meg: Hrabina Alex, Tamás Krisztián, Tóth László és Forgács Dávid egyaránt nagy tehetség, az igazi bizonyítványt persze az jelenti, mi lesz belőlük négy-öt év múlva.”

MITŐL KÜLÖNLEGES FORGÁCS DÁVID TEHETSÉGE? HOGY KERÜL EGY MONDATBA TAMÁS KRISZTIÁN ÉS PATRICE EVRA? OLVASSA EL BOTH JÓZSEF VÉLEMÉNYÉT AZ U17-ES CSAPAT KULCSJÁTÉKOSAIRÓL A HÉTFŐI NEMZETI SPORTBAN!