Kiállnak a kapitányunk mellett

Mondjuk átépített teraszt vagy vadonatúj dugóhúzót, sörnyitót avat, csak azért, hogy a korábbi aranylábúak egy asztalhoz ülhessenek. Így volt ez csütörtökön is, amikor villásreggelire gyülekeztek a korábbi klasszisok. Ott volt Buzánszky Jenő, Grosics Gyula, Machos Ferenc, Várhidi Pál, Rudas Ferenc, Gyetvai László, Raduly József, Göröcs János és persze Szepesi György. Valamennyien könnyű nyári öltönyben voltak, nem elfelejtkezve az eleganciáról – és nem elfelejtkezve azokról, akik már nem lehettek velük. Akik viszont eljöttek a hangulatos óbudai vendéglőbe, jókedvűnek tűntek, telis-tele élménnyel. Nézik az Európa-bajnokság találkozóit, mindenkinek megvan a kedvenc csapata, és persze esélyt latolgatnak. Egyrészt, hogy melyik válogatott lesz a kontinens legjobbja, másrészt pedig, hogy mi, magyarok mire megyünk majd az ősszel kezdődő vb-selejtezőkön a svédek, a bolgárok és a horvátok ellen.

Főként azután aktuális a kérdés, hogy a Torghelle Sándor vezette magyar válogatott legutóbb Kaiserslauternben győzte le Németországot. Vajon ez a siker adhat-e akkora lökést a Lothar Matthäus irányította nemzeti csapatnak, amely elég lehet a világbajnoki selejtezőkön? Szepesi György például azt mondta, nagyon erős a svéd csapat, de ugyanez érvényes a horvátokra és a bolgárokra is, úgyhogy szerinte csakis óriási bravúrral juthatunk tovább a csoportból. A többség bólogatott erre, hogy aztán Buzánszky Jenő, aki mindig is szókimondó ember volt, egyszer csak szót kérjen és a következőket mondja:
"Volt szerencsém Grosics Gyulával együtt a válogatottal utazni, ott voltam Kínában, majd Németországban, így pontos képem van a kapitány és a csapat kapcsolatáról. Sok magyar szakembernek fáj majd az, amit mondok, de nekünk Lothar Matthäusra volt szükségünk ahhoz, hogy a mind szakmailag, mind morálisan mélyponton lévő magyar futballba változást hozzon. Én bízom Matthäusban, mert tudom, hogy másként gondolkodik a megcsömörlött és többször is kipróbált magyar edzői gárdánál. Ha csak húsz százalékot meghonosít az általa képviselt német mentalitásból, igenis lehet esélyünk a vb-selejtezőkön. Nem véletlenül győztük le Németországot, Lothar Matthäus fanatizmusa átragadt a fiúkra. Láttam a kapitányon, mennyire bántja őt, hogy ilyen sokan mondták le a túra előtt a válogatottságot, de ezáltal meggyőződhettem arról is, hogy neki valóban az élete a futball. Csak azt tudom üzenni a magyar futballtársadalom tagjainak, hogy higgyenek Matthäusnak, és segítsék őt. Ha a kapitány is feladja, akkor valóban lehúzhatjuk a rolót…"
Ennyit mondott az Aranycsapat jobbhátvédje, aztán átült egy másik asztalhoz, Göröcs János és Várhidi Pál mellé, hogy együtt folytassák az időutazást. Ott, és akkor megint fiatalok lettek…