A győri stadion homlokzatán hétfő reggel óra fekete zászlót lobogtat a dermesztően hideg szél. Az edzésre érkező játékosok lehorgasztott fejjel, szótlanul ültek öltözőjükben, láthatóan képtelenek voltak feldolgozni a döbbenetes hírt: egykori játékostársuk, az ETO saját nevelésű labdarúgója, Fehér Miklós vasárnap este a Guimares elleni bajnoki mérkőzésen a 93. percben a játéktéren összeesett, és meghalt.
Fehér Miklós 1979. július 20-án született Tatabányán, és családja jelenleg Győrben él, minden ide köti – és mi most a régi ismerősöket kerestük meg. "Miki még alig lépett serdülőkorba, amikor jelentkezett nálam, és közölte, hogy futballista szeretne lenni – emlékezett Gunyhó Ferenc, az ETO korábbi utánpótlás-szakágvezetője. – Hamar kiderült, hogy van érzéke a játékhoz, a góllövéshez. Rohamosan fejlődött, a serdülő-, majd az ifjúsági csapat után a bajnoki címet szerző juniorgárdának vált erősségévé. Csendes fiú volt, akit mindenki szeretett." Fehér Miklós alig töltötte be 16. életévét, amikor 1995. november 11-én a Debrecen elleni mérkőzésen az akkori vezetőedző, Póczik József beállította a csapatba – a csatár ekkor mutatkozott be az élvonalban: "Mint vezetőedző rendszeresen látogattam az utánpótlás mérkőzéseit, edzéseit, és feltűnt ez a tehetséges, jó felépítésű fiú – mondta Póczik József. – Megfogott a szorgalma, a labdarúgás iránti alázata, tisztelettudása, és hogy minden idegszálával a góllövésre törekedik. Amikor hétfő reggel meghallottam a döbbenetes hírt, valósággal lebénultam, és csak sírtam, sírtam…"Reszeli Soós István, a Győr jelenlegi szakmai igazgatója volt az, akinek első győri edzőségének idején Fehér Miklós 25 alkalommal (a csatár összesen 51 NB I-es mérkőzést játszott az ETO csapatában) szerepelt az ETO együtteseiben, amelynek állandó tagja és erőssége lett: "Hihetetlen, döbbenetes, ez nem lehet igaz – sorolta a jelzőket szomorúan a szakmai igazgató. – Fehér Miklós tehetsége elvitathatatlan, csupán tizennyolc esztendős volt, amikor már edzőként támaszkodhattam rá. Nem véletlenül figyelt fel rá a jelenlegi szövetségi kapitány, Lothar Matthäus sem. Egyszerűen nem értem, hogy mi történhetett. Talán a nagy igénybevétel okozhatta ezt a tragédiát…" Pintér Lajos, a győri sportolók kedvenc vendéglátóhelyének, a Zöldfa étteremnek a vezetője nagyon jól ismerte a csatárt:"Több labdarúgóval együtt Miki is szinte törzsvendég volt nálunk – mondta az üzletember. – Rendszeresen itt ebédelt, valamennyien szerettük, nemcsak mint tehetséges labdarúgót, hanem mint embert is. Amikor ezerkilencszázkilencvennyolc júniusában az FC Portóhoz szerződött, menedzserével, Bognár Györggyel együtt nálunk fogyasztotta el búcsúvacsoráját, és úgy köszönt el: Lajos bácsi, még visszajövök. Hihetetlen, de erre nem kerülhet sor." 1996. június 5-én történt. Az MTK vendégszerepelt Győrött, az akkor a bajnokság 15. helyen álló ETO számára létfontosságú volt a mérkőzés. A csapat küzdött, verejtékezett, de egyszerűen nem ment a góllövés. Az óra vészesen közeledett a találkozó vége felé, amikor az akkori vezetőedző, Haász Sándor úgy döntött, hogy a kispadon ülő 17 éves Fehér Miklóst küldi a pályára. "Mi a feladat?" – kérdezte edzőjétől a fiatal támadó, aki erre határozott választ kapott: "Gólt kell rúgnod!" Mivel Fehér Miklós mindig szófogadó fiú volt, döntetlen állásnál a 87. percben, egy jobb oldali beadás után jobbal egyből nyolc méterről a ma már Hollandiában profiskodó és a napokban a Feyenoorddal szerződést kötő Babos Gábor kapujának jobb oldalába bombázta a labdát. Ez volt Fehér Miklós első élvonalbeli gólja.