Az építkező labdarúgók

Aggastyán lett…
Pedig ötven év nem nagy idő, mégis mindenféle nyavalyával küzd: emitt megroppant, amott már hámlik-málik, egyre nehezebben viseli a terhét – hol van már a legendás ifjúkor, amikor 104 ezer embert "cipelt a vállán”, manapság jó, ha 25-30 ezren taposhatják aszfalt-, beton- és műanyag ruháját.
Pedig van benne anyag bőven: 45 ezer köbméter beton és vasbeton, 25 ezer mázsa betonvas, 55 ezer köbméter kavics, 139 ezer mázsa cement, 500 ezer faelem, 7670 vasbeton zsalu, palló és lemez, 14 400 lépcsőfok, 1790 gerenda, 150 ezer folyóméter vezeték, 18 ezer fényizzó, és még folytathatnák, de ez az oldal ahhoz kevés lenne.
Kemény legény – és mégis: a legszebb férfikorban már öregecske.
Pedig a szülők hosszú életű vasgyúrót alkottak: öt toronydaru, öt bukóbika, öt kisvasúti mozdony, hernyótalpas daru, exkavátor, úthenger, 26 szállítószalag, kilenc betonkeverő, összesen 1040 lóerőnyi gép és 1860 munkásember volt tevékeny részese az életre keltésének.

Terv a politikusok parancsára

A Népstadion felett azonban mára elfutottak az évek, ám a köszöntés kijár, bár az ember szomorúan mereng a világ változásán, hiszen tíz esztendővel ezelőtt, a 40. születésnap apropóján írt könyvecske (az itt szereplő adatok és a kiragadott részletek a Népstadion és Intézményeinek kiadványából valók) még egy európéer, extrán sok funkciót kínáló létesítmény dicséretét zengte.
Az aréna immár 50 évesen legenda, és bizony előfordulhat: a középkorú – azaz gyerekfejjel megannyi nagy futballmeccs, világverseny, koncert nézőjét jelentő – generációt képviselő korosztály most cseperedő gyermekei már hűlt helyét látják Európa hajdan legszebbnek mondott létesítményének.
Nekik (is) szól hát ez a történet, hogy ha tíz év múlva, felnőtt fejjel már nem tudják, volt egyszer egy stadion, legalább az újságpapír emlékeztesse őket a múltra.
Történetünket kezdjük így: kegyetlen idők voltak azok. Cigarettafüstös szobákban megálmodott párthatározatok alapján születtek grandiózus építési tervek, amelyeknek olykor abszurd, gigantomán képzelgéseit kellett szakszerűen megalkotniuk a hozzáértőknek. Természetesen a Népstadion is egy álom volt, az asztalcsapkodós kommunista idők gondolati terméke: 1945-ben az országgyűlés megszavazta az aréna építéséhez szükséges összeget, a vörös csillagos pártfunkcionáriusok pedig eldöntötték, hogy a hároméves terv keretében öt esztendő leforgása alatt épüljön fel az ország nagy befogadóképeségű stadionja. Az elvtársak eddig jutottak, és a kaotikus álmaik jellemzésére legyen elég annyit említeni, hogy sokáig azt sem tudták: hová építsék a stadiont. Előkerültek a harmincas években már megalkotott tervek – amelyek között szerepelt, hogy Óbudán, az Arany-hegy oldalában egy besüllyesztett aréna épüljön fel –, és öszszesen 16 helyszín jött szóba. Nem lehetett tehát könnyű dolga a tervező főépítésznek, Dávid Károlynak, valamint a statikus tervezőnek, Gilyén Jenőnek, mint ahogyan az Építéstudományi Intézetben dolgozó és e grandiózus feladattal megbízott mérnököknek sem, hiszen csupán hatvan hónap állt rendelkezésükre, hogy az álmot vasbeton valóságúvá tegyék.
És itt következzék némi kitérő (jellemző az akkori diktatúra módszereire): az előbb már említett építész, Gilyén Jenő Kossuth-díjat kapott a munkájáért, ám ő tudta, vérrel, verítékkel megszerzett elismerés volt ez. Ôt speciel 1951-ben a kivitelezők feljelentették, mondván, szabotálja a munkát. A szakembernek ugyanis minőségi kifogásai voltak, ami rögvest érthető, ha tudjuk, hogy akkoriban, amikor parancsra épültek ipari létesítmények, sőt városok, óriási volt az anyaghiány, és az építőkre gyakorta megvalósíthatatlan elképzeléseket erőltettek rá. Az épülő Népstadion esetében ez abban jelentkezett, hogy az 1950-es normaszűkítés időszakában (azaz amire addig 1 forint jutott, az lecsökkent 70 fillérre) minden selejtet át kellett venni és beépíteni. Ezen tény ismeretében magyarázatot kapunk arra, hogy a ma már a magyar futballistenről, Puskás Ferencről elnevezett stadionban a felső karéj miért is számít életveszélyesnek, és miért használhatatlan az aréna lelátójának nagyobbik része. A selejtből is felhúzott építmény ráadásul úgy készült el, hogy a tervezők a vasfüggöny mögül nem léphettek ki, ergo egyetlen külföldi stadiont sem tudtak tanulmányozni. Ezen őrület csúcspontját az jelenthette, hogy az erős politikai akarat totális zűrzavart okozott a tervezőknek: hatalmas vita ment azon, hogy 40, 70, avagy 100 ezres legyen a Népstadion befogadóképessége, hogy legyen-e autóbuszgarázs a betonlelátók alatt, vagy ne legyen. És e helyütt nem volt apelláta, minden elvárásnak meg kellett felelni: annyira erős volt a pártakarat, hogy a gyaníthatóan szakmai érvekkel riposztozó főtervezőt, Dávid Károlyt az utolsó esztendőben eltávolították az építkezésről.

Ásónyom a szemétdombon

Ehhez képest a fentebb már vázolt építési helyszín kiválasztása könnyed vitaest témáját is jelenthette. Az illetékes elvtársak fura mód bölcs döntést hozva rábólintottak, hogy a Népstadion pilonjai a közlekedési csomópontnak is tekinthető területen, a Keleti pályaudvar mögött emelkedjenek magasra…
1948. július 13-án az első ásónyomás már kifordította a földet, és ahogy a hajdani tudósító írta: "gigászi földmunka indult meg 27 hektárnyi területen” – mi pedig ehhez tegyük hozzá, hogy a régi Lóverseny téren az egykori szemétdombok és homokbányák helyén kezdődött a korabeli krónikák szerint oly vidám munka. "A Népstadion építkezése egyik legszebb példája volt a fizikai és az értelmiségi dolgozók együttműködésének… Jellemző a munka törhetetlen lendületére, hogy a Népstadion építőinek soraiból közel száz sztahanovista került ki.”
És bár soha vissza nem sírható időket idéz ezen újságcikkrészlet, az elmondható, hogy a Népstadion nemcsak vasból, betonból, fából, hanem szívből és lélekből is készült, hiszen azok, akik csak egy téglát is arrébb raktak, eközben már arról álmodozhattak: micsoda csodálatos meccseket láthatnak majd, ha az 50 kilométernyi széksor valamelyik pontjára leülnek drukkolni.
A szurkolói lelket melengető sikerek nem is maradtak el: a futballtól a kosárlabdán át az atlétikáig tanúi lehettek a nézők nagy pillanatoknak. És bár a legendás idők elmúltak, a történeti hűség kedvéért azt is említsük meg, hogy a Népstadion építkezésén minden élvonalbeli labdarúgónak is dolgoznia kellett. A tíz évvel ezelőtti ünnep során is megszólaltatott legendás futballedző, Illovszky Rudolf elmesélte: ők reggeltől késő délutánig rakták a téglát, hordták a cementet, így később számukra különösen kedves volt az aréna, hiszen az ő kezük munkája is benne volt ebben a stadionban. Rudi bácsi később a Vasas edzőjeként és persze a válogatott szövetségi kapitányaként sokszor volt vendége a szívének oly kedves Népstadionnak.
"Sok gyönyörű emlékem van a stadionról – mesélte a 81 esztendős mesteredző. – Az osztrákok elleni három egyes győzelem, a meccs, amelyen Farkas János három gólt rúgott, a dánok elleni hat nullás győzelem, az a találkozó, amelyen Albert Flórián parádézott, és a Vasassal ezerkilencszáznyolcvanhatban megnyert Magyar Népköztársaság Kupa… Tulajdonképpen egyetlen fájó emlékem van a Népstadionról, a hetvenhármas, svédek elleni világbajnoki selejtező, amikor három egyre vezettük, de a vége mégis három három lett, és a válogatott emiatt nem jutott ki a németországi világbajnokságra.”

A Császárt itt is ünnepelték

És hogy a legendák csak legendás helyen válhatnak igazán naggyá, arra Albert Flórián pályafutásának egy részlete is kiváló példa.
A Császár egyetlen mondata elárulja a lényeget, íme: "Labdarúgó-pályafutásom szép pillanatai a Népstadionhoz fűződnek. Ezerkilencszázötvennyolcban itt játszottam életem első bajnoki mérkőzését, és itt búcsúztam el az aktív futballista-pályafutástól. Emlékezetes meccs számomra az ötvenkilences, németek elleni csata, hiszen azt a meccset sokan az elveszített berni döntő visszavágójának tekintették. Az ellenfélnél a legendás vébé győztes csapatból még heten játszottak, és presztízskérdés volt, hogy nyerjünk. Nyertünk is, mégpedig négy háromra, és akkor lehetett érezni: micsoda fantasztikus hangulata van a Népstadionnak.”
Albert Flórián 1974-es népstadionbéli, ZTE elleni búcsúmeccsére ötvenezer ember volt kíváncsi, és a Császár még utoljára megzörgette a stadion egyik kapujának hálóját is. S ha most visszapörgetnénk az idő kerekét, úgy, hogy a jelenben lépjen pályára Albert Flórián, akkor szomorúan konstatálnánk, a stadion igencsak szűkös lenne.
Merthogy az aréna megöregedett, aggastyán lett 50 esztendősen, és ha nem figyelnek rá, ha nem gondozzák, akkor a hatvanat tán meg sem éri…

(Holnap folytatjuk)

Fantasztikus meccsek zsúfolt lelátók előtt

Időrendbe állítottuk a Népstadionban lejátszott nagy futballmérkőzéseket, az évszám, a hónap és nap megjelölésével, valamint a sor végén feltüntettük az adott találkozó nézőszámát is.

1953 – Legyőzött moszkvaiak

08. 20: Bp. Honvéd–Szpartak Moszkva 3:2 80 000
08. 30: Bp. Dózsa–Csepel 3:2 50 000
08. 30: Vörös Lobogó (MTK)–Bp. Kinizsi 2:0 60 000
09. 19: Bp. Kinizsi (FTC)–Csepel 3:3 50 000
09. 20: Bp. Honvéd–Vasas 4:4 60 000
09. 27: Vasas–Győr 2:1 50 000
09. 27: Vörös Lobogó (MTK)–Bp. Honvéd 2:1 70 000
11. 15: Magyarország–Svédország 2:2 80 000

1954 – A legendás 7:1 éve

03. 21: Vasas–Szeged 1:0 60 000
03. 21: Bp. Honvéd–Bp. Kinizsi 2:0 80 000
05. 02: Csepel–Vasas 2:2 35 000
05. 02: Bp. Kinizsi–Bp. Dózsa 3:2 55 000
05. 09: Vasas Izzó–Bp. Dózsa 1:1 50 000
05. 09: Vörös Lobogó–Bp. Kinizsi 1:3 70 000
05. 23: Magyarország–Anglia 7:1 92 000
08. 30: Bp. Dózsa–Vasas Izzó 3:1 70 000
08. 30: Bp. Kinizsi–Vörös Lobogó 2:0 80 000
09. 19: Magyarország–Románia 5:1 93 000
10. 03: Bp. Honvéd–Vörös Lobogó 1:1 60 000
11. 07: Vörös Lobogó–Vasas Izzó 0:1 40 000
11. 07: Bp. Kinizsi–Bp. Honvéd 1:3 72 000
11. 14: Magyarország–Ausztria 4:1 94 000

1955 – Százezres nézőcsúcs

03. 27: Bp. Dózsa–Dorog 0:1 60 000
03. 27: Bp. Honvéd–Bp. Kinizsi 0:0 98 000
04. 09: Bp. Kinizsi–Austria (húsvéti torna) 4:2 70 000
04. 09: Bp. Honvéd–Rapid (húsvéti torna) 3:2 85 000
04. 17: Vasas–Bp. Kinizsi 2:1 80 000
04. 30: Bp. Kinizsi–Győr 6:1 50 000
04. 30: Bp. Honvéd–Vasas 3:1 65 000
05. 22: Vasas–Légierő 3:0 60 000
05. 22: Vörös Lobogó–Bp. Kinizsi 0:0 85 000
05. 29: Magyarország–Skócia 3:1 100 000
06. 05: Bp. Kinizsi–Bp. Dózsa 0:4 70 000
06. 05: Bp. Honvéd–Vörös Lobogó 5:2 90 000
06. 20: Bp. Kinizsi–Bp. Honvéd 4:4 65 000
07. 18: Bp. Honvéd–Vörös Lobogó (KK-elődöntő) 5:2 75 000
07. 23: Vörös Lobogó–Bp. Honvéd (KK-elődöntő) 5:1 50 000
07. 30: Vörös Lobogó–UDA (KK-döntő) 6:0 70 000
08. 20: Vasas–Bp. Honvéd (MNK-döntő) 3:2 40 000
09. 04: Vasas–Dorog 5:4 35 000
09. 04: Bp. Kinizsi–Haladás 5:3 55 000
09. 07: Vörös Lobogó–Anderlecht (BEK) 6:2 35 000
09. 25: Magyarország–Szovjetunió 1:1 103 000
10. 16: Magyarország–Ausztria 6:1 104 000
10. 30: Bp. Kinizsi–Vasas Izzó 1:1 35 000
10. 30: Bp. Honvéd–Bp. Dózsa 7:3 50 000
11. 06: Bp. Dózsa–Bp. Kinizsi 2:3 50 000
11. 06: Vörös Lobogó–Bp. Honvéd 3:3 70 000
11. 20: Bp. Honvéd–Győr 7:3 45 000
11. 20: Bp. Kinizsi–Vörös Lobogó 1:3 50 000
11. 27: Magyarország–Olaszország 2:0 103 000

1956 – A Vasas KK-diadala

04. 08: Bp. Honvéd–Bp. Dózsa 1:0 45 000
04. 08: Bp. Kinizsi–Vasas 0:1 60 000
04. 22: Vasas–Haladás 0:0 20 000
04. 22: Bp. Kinizsi–Bp. Honvéd 1:2 35 000
04. 29: Magyarország–Jugoszlávia 2:2 100 000
05. 06: Bp. Kinizsi–Salgótarján 1:1 30 000
05. 06: Bp. Honvéd–Vörös Lobogó 2:3 50 000
05. 20: Magyarország–Csehszlovákia 2:4 90 000
06. 17: Vasas–Bp. Dózsa 1:0 50 000
06. 17: Bp. Kinizsi–Vörös Lobogó 6:2 65 000
08. 04: Vasas–Rapid (KK-döntő) 9:2 100 000
08. 12: Bp. Dózsa–Vasas 4:3 50 000
08. 12: Vörös Lobogó–Bp. Kinizsi 3:2 75 000
09. 12: Vörös Lobogó–Pécs 4:2 40 000
09. 02: Bp. Honvéd–Bp. Kinizsi 3:2 65 000
09. 09: Vasas–Bp. Kinizsi 1:2 75 000
09. 09: Bp. Dózsa–Bp. Honvéd 0:1 90 000

1957 – Lecke a norvégoknak

04. 28: Ú. Dózsa–MTK 2:1 60 000
04. 28: FTC–Vasas 1:1 80 000
05. 12: Vasas–Tatatbánya 4:0 30 000
05. 12: FTC–Ú. Dózsa 1:2 55 000
05. 19: MTK–FTC 1:0 60 000
06. 23: Magyarország–Bulgária (vb-sel.) 4:1 60 000
08. 26: Ú. Dózsa–Salgótarján 1:3 40 000
08. 26: FTC–Komló 3:1 65 000
09. 08: FTC–Dorog 6:2 60 000
09. 08: Bp. Honvéd–MTK 3:0 65 000
09. 23: Magyarország–Szovjetunió 1:2 91 000
10. 13: Ú. Dózsa–MTK 1:2 45 000
10. 13: FTC–Vasas 3:2 80 000
10. 20: Vasas–Bp. Honvéd 2:1 45 000
10. 20: MTK–FTC 4:1 65 000
11. 10: Magyarország–Norvégia (vb-sel.) 5:0 90 000

1958 – A Madrid is kikapott

02. 26: Vasas–Ajax (BEK) 4:0 70 000
04. 03: Bp. Honvéd–FTC 0:1 60 000
04. 13: MTK–Haladás 1:1 35 000
04. 13: Ú. Dózsa–Bp. Honvéd 0:2 65 000
04. 16: Vasas–Real Madrid (BEK-elődöntő) 2:0 100 000
04. 20: Magyarország–Jugoszlávia 2:0 100 000
07. 20: Bp. Honvéd–Vasas 0:0 80 000
07. 20: FTC–MTK 1:2 85 000
08. 31: Vasas–Ú. Dózsa 3:0 70 000
08. 31: FTC–MTK 0:1 85 000
10. 19: Bp. Honvéd–Ú. Dózsa 0:1 30 000
10. 19: FTC–Vasas 0:1 50 000

1959 – Visszavágás Bernért

03. 15: FTC–Dorog 0:0 40 000
03. 15: Bp. Honvéd–MTK 1:1 50 000
03. 22: MTK–Diósgyőr 3:2 35 000
03. 22: Vasas–FTC 1:1 70 000
04. 19: Magyarország–Jugoszlávia 4:0 90 000
05. 17: MTK–Dorog 1:0 10 000
05. 17: Bp. Honvéd–Vasas 4:1 25 000
05. 24: Vasas–MTK 2:1 80 000
05. 24: FTC–Bp. Honvéd 4:3 80 000
05. 31: MTK–FTC 0:1 50 000
06. 28: Magyarország–Svédország 3:2 72 000
08. 16: Bp. Honvéd–Ú. Dózsa 1:2 50 000
08. 16: FTC–Vasas 2:2 60 000
08. 30: FTC–Csepel 1:0 60 000
08. 30: MTK–Ú. Dózsa 0:0 60 000
09. 09: Bp. Honvéd–MTK (KK-döntő) 2:2 60 000
09. 23: Csepel–Fenerbahce (BEK) 2:3 45 000
09. 27: Magyarország–Szovjetunió (Eb-sel.) 0:1 90 000
10. 25: Magyarország–Svájc 8:0 70 000
10. 28: Vasas–Csepel 3:2 40 000
10. 28: FTC–Tatabánya 1:1 60 000
11. 08: Magyarország–NSZK 4:3 90 000
11. 22: Magyarország–Ausztria (ol. sel.) 2:1 40 000