Elégedett megfigyelők a lelátón

A helyiek már amúgy is hozzászokhattak az alacsony átlagéletkorú csapathoz, hiszen az élvonalból az idén kiesett kedvencek többnyire a juniorkategória alsó határát súrolják… Szeretetben tehát nem volt hiány, a 3000 néző között pedig rengeteg volt az általános iskolás, akik ingyen tekinthették meg az összecsapást. Talán nem meglepő, ők vitték a prímet (hiába, ezt a korosztályt még nem "sikerült” elrontani, ők azok, akik még hisznek a magyar futballban…), s az összes kilátogatót belehajszolták, hogy végigtapsolják a mérkőzést. Sőt az egyik kapu mögött kisebb Koplárovics Béla Fun Club alakult, hiszen egy tizenöt tagú mag végig a manchesteri hős keresztnevét kiabálva adott hangot rajongásának.
Szerencsére a válogatott játékosai is felnőttek a közönség mellé, hiszen – főleg az első félidőben – remek teljesítményt produkáltak. Elég legyen annyi: huszonhét másodperccel a kezdő sípszó után Czvitkovics Péter már ziccerbe került, ám akkor erőtlenül fejelt a kapu felé. Az első gólra sem kellett sokat várni, tízpercnyi valódi (a szó jó értelmében vett) futballt követően együtt örülhetett játékos és néző. Fájdalom, három perccel később jött az egyenlítés.
"A közönségnek nagyon hálásak vagyunk, hiszen a holtpontokon átsegítette a játékosainkat – mondta Róth Antal szövetségi edző. – Remélem, sikerült őket kiszolgálni, mert úgy érzem, az első játékrészben kifejezetten szellemesen futballoztunk. A folytatásban is megmaradt a koncentráció, és az a legfontosabb, hogy versenyben maradtunk a továbbjutásért, bár ehhez San Marinóban mindenképpen győzni kell.”
Túlzás nélkül kijelenthető: ennek az egységes csapatnak kedden nem lehet gond győznie, vagyis egyre nagyobb az esély arra, hogy a magyarokkal a következő körben is számolni kell.
S itt következzék egy kis matematika…
Tudni kell, az U21-es korosztályban a tíz csoportgyőztes mellett a hat legjobb kvalifikálja magát a második körbe, ahol aztán oda-vissza vágós mecscsek után kiderül, melyik nyolc együttes indulhat az Európa-bajnokságon (az olimpiai kijutás még nehezebb: Athénba ugyanis majd csak az első három juthat ki…). Ami a 4. selejtezőcsoportot illeti: ha minden szerencsésen alakul, a magyarok még csoportelsők is lehetnek, ha "csak” megnyerik a hátralévő három mérkőzésüket (San Marino és Lettország idegenben, majd zárásként a jelenleg első helyen álló Lengyelország itthon), a második hely garantált, s ez esetben nagy valószínűséggel a továbbjutás is meglenne. Hogy az ötös élén végezzünk, a lettek segítségére is szorulunk, nem csoda, ha Róth Antal a meccs utáni sajtótájékoztatón így szólt kollégájához, Jurijs Popkovshoz: "A svédek és a lengyelek ellen különösen szorítunk majd maguknak, s bízom benne, kisegítenek minket…” A megszólított előbb elnevette magát, majd megjegyezte: "Ha ezen múlik, a magyarok esélyesek a csoportgyőzelemre… A viccet félretéve: nagyon jó ellenféltől kaptunk ki, nem bírtunk velük, s abszolút megérdemelt volt a győzelmük. Nem csupán a játéktudásbeli különbség döntött, hanem az is, a magyarok jobban tudtak alkalmazkodni a nagy meleghez.”
Az utánpótlás-válogatott elismertsége tehát növekszik, s a játékosoknak ez azért is fontos, mert vége a bajnokságnak, s most kezdődik az átigazolási idény… Dunaújvárosban tiszteletét tette szinte a teljes első osztályú edzői kar, de külföldi megfigyelők is akadtak bőven. Ha csak a pénteki teljesítmény alapján kellene dönteni, talán Czvitkovics Péternek, Pusztai Olivérnek, Bajzát Péternek és Torghelle Sándornak lenne esélye egy előnyös szerződésre. Ám a Rennes frissen kinevezett vezetőedzője, Bölöni László és a Standard Liége képviseletében a meccset megtekintő Stan Van Der Buys sem kilencven perc alapján ítéli meg a labdarúgókat. Az viszont kétségtelen: a (jelenleg még) kispesti Torghelle Sándornak különösen jól sikerült a találkozó, hiszen két gólt is szerzett. Nem csoda, hogy azt beszélik, a magyar bajnoki ezüstérmes Ferencváros is vinné…
"Ez ügyben semmit nem tudok mondani, talán majd a San Marinó-i összecsapás után eldől a sorsom – jegyezte meg a csatár. – Persze a góljaimnak örülök, de sokkal fontosabb, hogy jól ment a csapatnak. Egy percig sem éreztem veszélyben a sikerünket, magabiztosan játszottunk, és a meccsben nem is volt benne, hogy pontokat veszítsünk.”
Ezzel a megállapítással csak egyet tudunk érteni, csupán annyit tennénk hozzá: remélhetőleg a következő három meccs után is így nyilatkozhatnak majd a játékosok, mert az azt jelentené, Buzsáky Ákosék továbbjutottak a csoportból.
Jegyezzük meg: ezek a srácok megérdemelnék…Eredmények: Lettország–Svédország 0–4, San Marino–Lengyelország 1–5, Lengyelország–Lettország 3–0, Svédország–Magyarország 1–0, Magyarország–San Marino 4–1, San Marino–Lettország 0–2, Lengyelország–Ma-gyarország 3–2, Lengyelország–San Marino 7–0, Magyarország–Svédország 5–2, Lettország–San Marino 4–1, Magyarország–Lettország 3–1, San Marino–Svédország 1–5
A következő forduló: Svédország– Lengyelország, San Marino–Magyarország (2003. jún. 10.), Lettország–Lengyelország, Svédország–San Marino (2003. szept. 5.), Lengyelország–Svédország, Lettország– Magyarország (2003. szept. 9.), Magyarország–Lengyelország, Svédország–Lettország (2003. okt. 10.)