Ünnepi pillanatok vezették fel az öszszecsapást: a kezdő sípszó előtt a Dunaferr vezetői ajándékot nyújtottak át Lengyel Ferencnek, a dunaújvárosiak labdarúgástól búcsúzó csapatkapitányának.
Igaz, a hazaiak tizenegyese csak az élvonalbeli futballal hagy fel, hiszen a következő bajnoki évben ő lesz a Dunaferr NB I B-s együttesének a vezetőedzője (munkáját Szellák Sándor pályaedzőként, Bita László pedig a kapusok trénereként segíti). A mérkőzés úgy kezdődött, ahogy szerettük volna, hiszen Róth Antal játékosai a saját kapujához szegezték a lett válogatottat, és ha Czvitkovics Péter fejjel is olyan hatékony, mint amilyen többnyire lábbal lenni szokott, akkor már a 27. másodpercben előnyhöz juthatott volna a magyar gárda. A ziccer ekkor még kimaradt, a 10. percben azonban már talpon volt a közönség, egy jogosan megítélt büntetőt követően előnyhöz jutott a magyar válogatott. Joggal reménykedhettek a szurkolók, hogy hasonló lesz a folytatás, csakhogy a vendégek alig három perccel később góllal fejezték be az első támadásukat. Annyit talán érdemes megjegyezni, hogy amenynyiben Bodor Boldizsár, a Beerschot légiósa a tizenhatos bal oldali sarkánál erőszakosabb a párharc során, akkor a vendégek a jobb oldalon nem tudtak volna a hazai védelem mögé kerülni, nincs a beadás és nincs a gól sem… Az egyenlítést követően kiegyenlítettebb lett a játék, bár kétségtelenül úgy tűnt, a magyar válogatottnak kevesebb erőfeszítésébe telik riválisa védelmén áttörni, mint a lett tizenegynek megbontani a házigazdák hátsó alakzatát. Talán meglepő a kijelentés, de az első félóra után Jurijs Popkovs látszott a legfáradtabbnak, pedig az illető úriember nem a pályán tartózkodott, hanem a lett kispadon. A vendégek szövetségi edzője szinte egy pillanatig sem tudott ülve maradni. Ezekben a percekben egyébként nem kellett a magyar válogatott akciói miatt túlzottan idegeskednie, ugyanis a hazai támadások túlságosan körülményesen épültek fel, céltalanul előreívelt labdát a lett tizenegy magas, belső védőkettőse magabiztosan hatástalanította. Szerencsére a félidő hajrája olyanra sikeredett, mint az első tíz perc, és Torghelle Sándor duplázása, no meg a játékrész történéseinek a döntő hányada arra engedett következtetni, a magyar válogatott megszerezheti a számára nagyon fontos három pontot. A második félidőt gyengébben kezdte a hazai együttes, mint az elsőt, ugyanis az akkori 27 másodperccel szemben, ezúttal 84 másodpercnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét gólhelyzet alakuljon ki a lett kapu előtt. Feltétlenül említést érdemel, hogy bár szerkezetet nem váltott a magyar válogatott, az első tíz percben – majd később többször is – oldalt cserélt a két szélső középpályás, a jobb oldalon futballozó Czvitkovics Péter és a bal oldalon játszó Németh Norbert. A forgatókönyv ekkor sem változott, a lettek a saját térfelükre kényszerültek, ám ennek ellenére igazi gólhelyzetek nem adódtak a kapujuk előtt. Sőt, egy oldalvonal melletti szabadrúgást követően a vendégek szépíthettek volna, ám nemcsak a kimaradt gólhelyzet miatt mondható el, hogy a magyar olimpiai csapat minden tekintetben ellenfele fölé nőtt. Az idő előrehaladtával és a kétgólos előny birtokában érezhető volt, hogy a magyar fiatalok már nem koncentrálnak minden idegszálukkal a góllövésre, és támadóharmadban többször is olyan megoldást választottak, amit aligha tettek volna döntetlennél, avagy vesztett állásnál.
Torghelle Sándor (fehér mezben) nagy kedvvel játszott, és a helyzeteit is kihasználta (fotók: Danis Barna)
Az összecsapás előtt Róth Antal szövetségi edző arról beszélt, hogy az orosz iskolán felnőtt lettek ellen nagyon meg kell majd küzdeni a pontokért, és bár ezt a győzelmet sem adták ingyen, azért kijelenthető, egy pillanatig sem volt vitás, melyik gárda az egységesebb, hol játszik a több tehetség. Az összképhez tartozik, hogy a magyar olimpiai együttesnek voltak a mérkőzés során nagyon jó periódusai, ám talán az is kijelenthető, hogy a lett válogatott ezen a délutánon nem késztette teljes erőbedobásra a házigazdákat. Figyelmesebb játékkal a győzelem nagyobb különbségű lehetett volna, ám ami igazán fontos, Róth Antal csapata a sikerrel továbbra is versenyben marad a továbbjutó helyért.
Mestermérleg
Róth Antal, a magyarok szövetségi edzője: "Végig irányításunk alatt tartottuk a mérkőzést, az első félidőben általunk sem várt szellemes játékot nyújtottak a labdarúgók. A folytatásban is sikerült hellyel-közzel koncentráltan futballoznunk, igaz, a végjátékunkba ekkor már többször is hiba csúszott. A győzelemmel továbbra is versenyben vagyunk a továbbjutásért, most az a legfontosabb feladat, hogy kedden San Marinóban is három pontot szerezzünk."
Jurijs Popkovs, a lettek szövetségi edzője: "Gratulálok kollégámnak csapata győzelméhez, úgy vélem, a magyar válogatott rászolgált a sikerre. Ambiciózus ember vagyok, de ezen a napon nem bírtunk a hazaiakkal, és kijelenthetem, a magyar válogatottat esélyesnek tartom a csoportgyőzelemre. Amennyiben a hazai fiatalok továbbra is azon az úton maradnak, amelyen most járnak, akkor még sok örömet szerezhetnek a szurkolóiknak."
A menedzserek dicsérték a házigazdákat
Nemcsak az eredmény miatt volt fontos ez a dunaújvárosi összecsapás a labdarúgóknak, hanem azért is, mert tudták, rengeteg szakember tekinti meg a mérkôzést. Ez azért érdemel említést, mert ugyebár itt az idény vége, s kezdôdik a nyári átigazolási szezon. Az élvonalbeli csapatok közül szinte az összes küldött képviselôt a Dunaferr-stadionjába, s külföldrôl is jöttek szép számmal az ügynökök. A FIFA-licences menedzser, Vladan Filipovics invitálására például eljött a Standard Liege képviseletében Stan Van Den Buys, aki elsôsorban Németh Norbert és Bajzát Péter játékát figyelte, s aki szombaton a Puskás Ferenc-stadionban is jelen lesz, hogy megtekintse, mire képes Dragóner Attila. Gyakorlatilag hazatért Magyarországra Bölöni László. A legutóbb a portugál Sportingnál munkálkodó szakember – akit csütörtökön neveztek ki a francia elsô osztályú Rennes vezetôedzôjének – nemcsak nyaralni jött, hanem azért is, hogy két, magyar érdekeltségű mérkôzést is megtekintsen. A pénteki összecsapás után például a következôket mondta: „Az elsô félidôben még több volt az erô, s ekkor jobb volt a meccs is. A magyarok gyôzelméhez nem férhetett kétség, a futball minden elemében felülmúlták ellenfelüket. Nagyon tetszett négy fiatal játéka: így szerintem jó teljesítményt nyújtott Pusztai Olivér, Czvitkovics Péter, Torghelle Sándor és az a Buzsáky Ákos, akit a Portóból már jól ismerek.”
Fény és árnyék
Kijelenthető, jó döntés volt Dunaújvárosba vinni az olimpiai válogatott mérkőzését. Az a háromezer szurkoló, aki kilátogatott a Dunaferr-stadionba végig buzdította a magyar fiatalokat, a szurkolásban különösen az iskolások jártak élen. Akkor is tapsolt a lelátó népe, amikor a pályán egy egyszerű passzt látott, de nagyon hálásak voltak a drukkerek a találkozó lefújását követően is.
Jurijs Popkovsról nem lehet állítani, hogy higgadt ember lenne. A vendégek szövetségi edzője az első 45 percben szinte állandóan az oldalvonal mellett ugrált, és akkor is kiabált a labdarúgóival, ha arra éppen nem szolgáltak rá. Aztán a második játékrészben már nem lehetett hallani a szakember hangját. Igaz, nem tudni, hogy ez azért volt-e, mert berekedt, vagy csupán beletörődött abba, hogy a magyar válogatott nagyobb játékerőt képvisel, mint a saját csapata.
Percről percre
10. perc: Németh Norbert ívelt keresztbe a balösszekötő helyéről. Az alapvonaltól hat méterre álló Czvitkovics nem lőtt kapásból, hanem a kaputól hat méterre háttal álló Bajzátnak tette le a labdát. Ô visszagurított, az érkező Tóth Balázst pedig Mezeckis buktatta, a játékvezető pedig büntetőt ítélt. A tizenegyesből Buzsáky jobbal, higgadtan a jobb alsó sarokba lőtte a labdát. 1–0 13. perc: Roslovs és Bodor indult a labdára a jobb oldalon. A lett játékos becsúszott, s így az az övé lett. Jobbal középre adott, Kolesnikovs pedig nyolc méterről, nagy erővel a jobb felső sarokba fejelte a labdát. 1–1 20. perc: Bajzát gondolta úgy, hogy változtatni kellene az eredményen, fájdalom, 18 méteres lövése után ez nem sikerült, mert a labda a jobb alsó sarok mellett fél méterrel pattant ki. 27. perc: Torghelle játszott Bajzát elé, ő két védővel szemben állva is megtartotta a labdát, majd a jobbján teljesen üresen futó Czvitkovics elé passzolt. A friss bajnok 14 méterről, a jobbösszekötő helyéről jobbal a jobb sarok mellé lőtt. 33. perc: Buzsáky a leshatáron – de még szabályosan – indította Bajzátot, aki vezette a labdát, majd éles szögből a balösszekötő helyéről, nyolc méterről a bal felső sarok felé célzott, Eltermanis azonban szögletre mentett. 34. perc: Bajzát kényszerítőzött Torghellével. A visszakapott labdával a debreceni támadó ziccerben találta magát, kissé balról nyolc méterről azonban laposan a kivetődő Eltermanisba lőtt, a kipattanót viszont Torghelle hét méterről, jobbal a léc alá vágta. 2–1 42. perc: Bodor egy remek csellel becsapta Roslovsot, a bal oldalon az alapvonal közeléből laposan középre lőtt, Bajzát pedig a kapunak háttal állva kapta meg a labdát. A csatár öt méterről Németh Norbertnek gurította le azt, ő viszont Karlsonsba lőtt, a lepattanó labdára ismét érkezett Torghelle, aki tíz méterről jobbal a bal sarokba passzolta azt. 3–1 45. perc: Németh Norbert középről a balösszekötő helyén robogó Bodor elé tette le a labdát. A Beerschot futballistája ballal laposan egyből lőtt is, a labda mintegy fél méterrel a bal alsó sarok mellett gurult el. 47. perc: Németh Norbert Gorkss-sal rúgott össze a tizenegyespont magasságában, a labda felpattant a levegőbe, s amikor lefelé hullott, Bajzát kissé balról nyolc méterről félfordulatból jobbal meglőtte úgy, hogy az előbb a földre, majd a kapufára, onnan pedig a mezőnybe pattant. 60. perc: Kolesnikovs a magyar térfél felétől, a jobb oldalról végzett el szabadrúgást. A kapu elé ívelt labdát Sokolovs nagy helyzetben, hat méterről a jobb sarok mellé fejelte. 75. perc: Kolesnikovs húsz méterről a jobbösszekötő helyéről elvégzett jobb lábas szabadrúgását követően a labda a bal oldali hálót találta el – szerencsére csak kívülről.