„Bárki bármit mondhat, akkoriban mindenkit érdekelt, mit ír róla a Nemzeti Sport – mondta megkeresésünkre lapunkhoz fűződő emlékeiről Galaschek Péter. – Sokszor hajnali négy órakor lenn voltunk az elsőként kinyitó újságárusnál, hogy frissiben megvehessük az új lapszámot. A délelőtti edzések előtt az öltözőben a húsz játékosból tizenötnél biztos, hogy volt Nemzeti Sport, akinél pedig nem, az elkérte valakitől. Nem volt még internet meg fórumok, akkoriban az újságolvasás hozzátartozott a mindennapokhoz.”
Persze nem mindig értett egyet azzal, amit olvasott.
„Nem volt felhőtlen a kapcsolatom az újságírókkal, sokszor nagyon nem értettem egyet a szubjektív osztályzataikkal – mondta. – De mindig nagyon kíváncsi voltam rá én is, hogy hányast kaptam, nagyon fontos volt nekünk.”
Galaschek Péter elmondta, édesapja gyűjtötte a róla szóló cikkeket.
„Édesapám és édesanyám is magas szinten röplabdázott, anya NB I-es játékos volt, de apukám a futballt is imádta, mint akkoriban lényegében minden férfi. Minden újságcikket eltett, amely rólam szólt, szép rendben tartotta őket. Halála után anyukám még őrizte a gyűjteményt, de amikor ő is meghalt, én már nem foglalkoztam vele, és egy lomtalanításkor megváltam tőle.”
