– Hogy van?
– Köszönöm, minden a legnagyobb rendben van, a tervezett menetrend szerint alakulnak a dolgok – mondta Vermes Krisztián. – Erősödik a lábam, van még egy kis különbség a kettő között, de már egyre jobb. Még nem hajlik százszázalékosan, ám remélem és hiszem, hogy tökéletes lesz.
– Mivel telnek a napjai?
– Gyógytornára kell járnom, most is éppen onnan jöttem. Ezenkívül a Szusza Ferenc Stadionban is rendszeresen meg kell jelennem edzésen, szóval nem unatkozom. Futok, erősítek, sőt már a labda is előkerült. Igaz, még nem komolyan, de már ez is valami. Haladok szépen előre.
– Mikor fordulhat komolyra a kapcsolata a labdával?
– Nagyon remélem, hogy január közepén már a csapattal edzhetek én is. Az még egy hónap, és már rettenetesen várom.
– Fordítsunk rajta: már csak egy hónap.
– Igen, ez jobb megközelítés. Azzal vigasztalom magam, hogy ha ennyi időt kibírtam, ez már csak eltelik valahogy.
– Akárhonnan nézzük, nagyon hosszú kihagyás ez.
– Ne is mondja. Volt ugye egy műtétem, aztán kezdődött a gyógytorna, kezdhettem óvatosan mozogni, majd koordinációs gyakorlatok, aztán jött az újabb operáció. Mindent újra a nulláról kellett kezdeni.
– A lelke hogyan viselte a megpróbáltatásokat?
–A sérülés utáni néhány nap nagyon rossz volt. Aztán úgy döntöttem, hogy csak a gyógyulásra koncentrálok. Voltak és vannak is nehézségeim, de küzdök. Ha fáj vagy nem úgy megy, ahogy szeretném, továbblendítem magam, és tényleg napról napra jobb a helyzet.
– Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de a tendencia szerint az egyik térdszalagszakadást követi a másik. Ettől nem fél?
– Meg sem fordul a fejemben, hogy én is így járhatok. Ennek talán tudatalatti oka van, az ember tehermentesíti a sérült lábát. Ezért én igyekszem minél inkább megerősíteni a jobb lábamat, hogy tökéletes állapotban legyen, amikor visszatérek a pályára. El akarom kerülni az úgynevezett fáradásos sérülést, és reménykedem, hogy nekem nem is lesz ilyenben részem.
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJA.