„Kovács István az egyik legtehetségesebb játékosunk, így egyáltalán nem meglepő, hogy belföldről és külföldről is akadnak érdeklődők iránta – nyilatkozta Tóth Miklós, a Haladás ügyvezetője. – Csapat-, illetve országneveket azonban nem szeretnék említeni. Természetesen a klub érdeke mellett a játékos szempontjait is figyelembe vesszük, nyilván ha olyan ajánlat érkezik Kovácsért, amely komoly és megfontolandó, tehát a klubnak és a labdarúgónak is egyaránt kedvező, akkor tulajdonosi taggyűlést kell összehívnunk. Egyelőre azonban nem futott be ilyen ajánlat, Kokót egyébként még négy évre szóló kontraktus köti a Haladáshoz.”
„Én még egyetlen csapat érdeklődéséről sem hallottam, Filipovics Vladan a menedzserem, ő még nem szólt, hogy vinne valaki – jelezte Kovács István. – Igaz, abban maradtunk, csak akkor hív, ha valóban komoly érdeklődés lesz irántam.”
„Hová mennék, ha rajtam múlna? Spanyolország az álmom, szuper lenne egyszer ott futballozni, de úgy érzem, a realitás jelenleg Belgium vagy Hollandia. Mindkét ország futballja feküdne nekem, egyébként még akadémista koromban hívtak külföldre, akkor Belgiumba és Ukrajnába csábítottak. De mondom, egyelőre felesleges erről beszélni, most ugyanis két fontos cél lebeg a szemem előtt: elsőként, hogy a régóta tartó lágyéksérülésem mellett a náthámból is kigyógyuljak, másodikként, hogy jó felkészülés után a Haladással minél eredményesebben szerepeljünk.”
„Örülök, hogy a sportújságíróknak tetszett a futballom – mondta a középpályás arra, hogy a szakíróknál Bódi Ádám mögött ő lett a második legjobb fiatal futballista. – Nem panaszkodhatok, ugyanakkor mehetett volna fényesebben is a játék, de összességében szerintem sem okoztam csalódást. Viszont a csapat őszi szereplése miatt kicsit csalódott vagyok, meggyőződésem, hogy néhány pont bennünk maradt. Azt hiszem, nemcsak nekem, a csapatnak is jól jön téli a pihenő. A lágyéksérülésem is a fáradtság következménye, a Hali mellett az utánpótlás-válogatottban is futballoztam az ősszel, és úgy tűnik, egyszerre ez sok volt. Sebaj, mint mondtam, kipihenem magam, és újult erővel kezdem el a januári felkészülést.”
„Én még egyetlen csapat érdeklődéséről sem hallottam, Filipovics Vladan a menedzserem, ő még nem szólt, hogy vinne valaki – jelezte Kovács István. – Igaz, abban maradtunk, csak akkor hív, ha valóban komoly érdeklődés lesz irántam.”
„Hová mennék, ha rajtam múlna? Spanyolország az álmom, szuper lenne egyszer ott futballozni, de úgy érzem, a realitás jelenleg Belgium vagy Hollandia. Mindkét ország futballja feküdne nekem, egyébként még akadémista koromban hívtak külföldre, akkor Belgiumba és Ukrajnába csábítottak. De mondom, egyelőre felesleges erről beszélni, most ugyanis két fontos cél lebeg a szemem előtt: elsőként, hogy a régóta tartó lágyéksérülésem mellett a náthámból is kigyógyuljak, másodikként, hogy jó felkészülés után a Haladással minél eredményesebben szerepeljünk.”
„Örülök, hogy a sportújságíróknak tetszett a futballom – mondta a középpályás arra, hogy a szakíróknál Bódi Ádám mögött ő lett a második legjobb fiatal futballista. – Nem panaszkodhatok, ugyanakkor mehetett volna fényesebben is a játék, de összességében szerintem sem okoztam csalódást. Viszont a csapat őszi szereplése miatt kicsit csalódott vagyok, meggyőződésem, hogy néhány pont bennünk maradt. Azt hiszem, nemcsak nekem, a csapatnak is jól jön téli a pihenő. A lágyéksérülésem is a fáradtság következménye, a Hali mellett az utánpótlás-válogatottban is futballoztam az ősszel, és úgy tűnik, egyszerre ez sok volt. Sebaj, mint mondtam, kipihenem magam, és újult erővel kezdem el a januári felkészülést.”