„Az első félidőben totális támadófutballt játszottunk, néha még magam is meglepődtem, hogy emiatt mennyire kinyíltunk hátul, persze a nézők biztosan jól szórakoztak – olvasható Aczél Zoltán értékelése a Haladás honlapján. – Szünet után már óvatosabban játszottunk, miközben szerkezetet is váltottunk. Aranyszabály, hogy ha egy csapat betalál, legalább három-négy percig nem szabad gólt kapni, sajnos ez nekünk nem sikerült. Az utolsó tíz percben futballoztunk úgy, ahogy kell, megalkuvás nélkül támadtunk, szerintem ezért jön ki öt-hat ezer ember a Rohonci útra, akik talán éppen e produktum miatt nem szedik le a fejünket a döntetlenért. Hozzá kell tennem, hogy Németh Gábor ekkor három-négy óriási bravúrt is bemutatott. Azt se felejtsük el, hogy az egyik legjobb támadófutballt játszó együttes ellen mérkőztünk, amely ráadásul az Európa-ligában is indult – míg mi ugye bentmaradtunk az első osztályban.”
„Két jó csapat jó meccset játszott egymással, a Haladás remek együttes, jó játékosokkal – mondta a Kecskemétet irányító Tomiszlav Szivics. – Az első félidőben két ziccert is kialakíthattunk volna, ha játékosaim az utolsó passzokat is meglépik. Ugyanakkor elismerem, a Haladásnak is akadt néhány lehetősége, ezekből egyet gólra is váltott, szerencsére hamar válaszoltunk rá. Szünet után mindkét csapat támadófutballal rukkolt elő, nagy teret hagytak a játékosok, a nézők biztosan remekül szórakoztak – mi a kispadon kevésbé. Furcsállom, hogy a Haladás rengeteg szabadrúgást végezhetett el a tizenhatosunk környékéről, míg mi jóval kevesebb lehetőséget kaptunk – no, de ezt még vissza kell néznem majd videóról. Hátul akadtak gondjaim, hiszen Gyagya allergiás, ő nem is játszott volna, de kénytelen voltam beállítani, Maynard pedig a meccs közben sérült le. Jó eredmény a döntetlen, de egy kis hiányérzet – ahogy az ilyenkor lenni szokott – azért marad bennem.”