– Előrelépés volt Újpestről Antwerpenbe igazolni?
– Abszolút – vágta rá a Szusza-stadion büféjében Tisza Tibor.
– És előrelépés Antwerpenből Újpestre érkezni?
– Azért ez nem egyértelmű: augusztus utolsó napjáig nyitott az átigazolási piac, és ha lesz lehetőség… Még nem tudom, hogy alakul a sorsom. Nem titkolom, azért mentem el, mert fejlődni szerettem volna, kipróbálni magam külföldön, és akkor is jó döntésnek érzem, ha ez a belga második liga volt. El akartam indítani a nemzetközi karrierem, és elértem, hogy Európa szívében megismerték a nevem. Ha egy erős bajnokságban is kipróbálhatnám magam, az vonzó lenne, de nem leszek kétségbeesve, ha Újpesten maradok.
– Milyen lehetőségei vannak?
– Úgy tudom, van érdeklődés, de most arra koncentrálok, hogy a lehető legjobban sikerüljön a felkészülés.
– Milyen éve volt?
– Szuper. Elfogadtak, megszerettek, jó várost ismertem meg, jól éreztem magam.
– Mi volt a legnehezebb?
– Egyedül érkeztem egy idegen országba, vállamon egy sporttáskával. De ezt kihívásnak vettem, és igyekeztem feltalálni magam. A szurkolók szavazatai alapján az év játékosa lettem, azt hiszem, ez jelzi, hogy sikerült.
– Gyorsan népszerű lett…
– Ebbe nyilván közrejátszott, hogy az első meccsemen a tizenharmadik percben gólt rúgtam a legnagyobb riválisnak. Már akkor énekelték a nevem a szurkolók, és ez így ment egy évig. Nekem az is sokat számított, hogy az első néhány mérkőzés előtt az edző elmondta, ki rúgja a tizenegyest, a szabadrúgást jobbról, a szögletet balról, és így tovább, aztán ez egy idő után elmaradt – mindenki tudta, hogy én állok a labda a mögé. Rúgtam tizenöt gólt, adtam tizenkét gólpasszt, és ez az első évben, még ha másodosztály is, szerintem olyan teljesítmény, amelyre büszke lehetek.
– Milyen egy belga futballista élete?
– Amit minden légiós mond: csak a futballal kell törődnie, itthon valahogy sok más apró gond elviszi a koncentrációt. A futballista a legmenőbb celebek között van, példaképnek tekintik, megbecsülik, szinte istenítik. Jó tanulóév volt ez nekem, letisztult a játékom is, és rájöttem, csak magamra kell figyelnem. Azt tapasztaltam, odakint mindenki a saját dolgával foglalkozik, és hiába gyönyörű csapatjáték a labdarúgás, a sikert az hozza meg, ha mindenki megfelelően ellátja a saját feladatát. Az emberek pozitívak, mosolygósak.
A TELJES INTERJÚ ÉS TOVÁBBI RÉSZLETEK AZ ÚJPEST HELYZETÉRŐL A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATÓ!
