Újra három pontra nőtt a Fradi előnye

Magyar idő szerint 18 óra 20 perckor csörrent meg valahol a Dominikai Köztársaságban, talán éppen egy pálmafa alatt ücsörögve Kuti István mobiltelefonja. Az üzletember, aki tavaly nyár óta a Diósgyőr tulajdonosa, tán már szuggerálta az elegáns maroktelefonját, amikor az sajátos hangján csilingelni kezdett. A hívás Miskolcról érkezett, és rövid, ám annál hangosabb mondattal közölték vele, hogy Marius Siminic bevette Szűcs Lajos hálóját. Kuti István ott a pálmafák árnyékában tán kurjantott egy nagyot, esetleg a szálloda medencéjébe, vagy a spriccelő, fodrozódó tengerbe vetette magát az örömtől. Egyenlített a Diósgyőr, és ezt a pillanatot bizony még az Óperenciás-tengeren túlon, nemhogy a Dominikai Köztársaságban is meg kell ünnepelni egy lelkes tulajdonosnak.
Régóta, nagyon is régóta várt erre a pillanatra Miskolc lakossága.

Kiemelkedett a pokolból a miskolci futball

Hogy a kedvencek, a diósgyőri aranylábú fiúk bajnoki meccsen vegyék be a Fradi hálóját, hogy ne valamiféle harmadosztályú derbin, hanem tétért, komoly tétért folyó küzdelemben zördüljön meg egy ősi ellenfél hálója. És ez a pillanat most jött el, 2005. márciusában, amikor az idő mintha egy gombnyomásra hirtelen tavaszra váltott, előbújtak az illegalitásból a dalos pacsirták, és előjöttek otthonaikból azok a miskocli drukkerek is, akik a régi szép időkben mindig itt voltak. Ezen az ódon diósgyőri pályán. A helyiek azt mondják, ennyi néző utoljára épp egy Ferencváros elleni bajnoki találkozón volt 1992 nyarán, azon a meccsen a zöld-fehér tábor ünnepelt, (lett is belőle országos méretű fieszta…), hiszen Wukovics László két góljával nyert a Fradi, és a Nyilasi Tibor által dirigált zöld-fehér gárda nemcsak a győzelmet, de a bajnoki címet is megünnepelhette.

Mára lassan elfogyott a legendás Fradi-tábor

Rég volt, bizony szép volt, nem csak az aranyérmet nyerő fradistáknak, hanem a diósgyőrieknek is, mert akkor még első osztályú csapatuk volt, azóta a poklok poklát járták itt meg, még az is előfordult, hogy igazi csapat, igazi ellenfél híján a diósgyőri stadion "szent gyepén" a miskolci ultrák mérkőztek meg valamiféle alkalmi alakulattal, hogy legalább meccs legyen, s valami visszatérjen a legendás évekből. Aztán az is felejthetetlen pillanat, amikor egyszerre két Diósgyőr készült edzésre, az egyik a földszinten, a másik az emeleten, ilyet se látott még a világ, ki tudja, talán a Rekordok könyvébe is bekerült az a délután.
Ám ez a friss tavaszi este elsöpört minden rossz emléket a diósgyőri fejekből, vagy legalábbis elhalványította, mert újra itt volt a Fradi.
Itt volt - négyszáz szurkolójától kísérve.
Valamiért elfogyott mára a legendás Fradi-tábor, pedig ezt a csapatot most kellene csak igazán biztatni…
És itt volt mintegy tizenötezer diósgyőri, megtöltve a régen rendszeresen zsúfolt lelátókat. A rendőrök már a városhatárnál lesben álltak, figyeltek árgus szemekkel, néztek minden autót. A helyi rádió csatornáján egész nap arról beszéltek a hírekben, hogy soha nem látott készültség várja a Diósgyőr-Fradi rangadót. Az akció remekül sikerült, hiszen szerda délután sem a belvárosban, sem a külső kerületekben nem vágtak fültövön senkit, a két tábor nem esett egymásnak, bár ehhez az is kellett, hogy a fővárosból buszokkal és autókkal érkező ferencvárosiakat rendőri felvezetéssel kísérjék a diósgyőri stadionba.
Béke volt, és fantasztikus hangulat.
Mi, magyarok bizony becsüljük meg ezt a majd tizenhatezres nézőszámot, az utóbbi időben örülhettünk, ha valamelyik mecscsen összejött három-, vagy négyezer drukker.

A tulajdonos bánhatta, hogy a tengert nézte

Aki itt volt ezen a szerda estén és nézte a zsúfolt lelátókat, hallgatta a két tábor fantasztikus szurkolását, azt mondta magában: lehet bántani a magyar futballt, lehet leírni minden nap tízszer, hogy ez mennyire más játék, mint tőlünk nyugatabbra - ám ez az agyonszapult foci még mindig képes kicsalni ezreket egy tavaszi estén a tribünre.
Ezreket még akkor is, ha ez a Ferencváros már nem az, amelyik 1996-ban a Bajnokok Ligájáig jutott, és ugyanakkor az is igaz, hogy ez a Diósgyőr már csak nyomokban emlékeztet az őszi szenvedős önmagára.
Nem csoda, hogy amikor Kuti István telefonja valahol a pálmafák alatt újra megszólalt, akkor a tulajdonos már arra gondolhatott: milyen jó lenne ezt a több ezer boldog embert látni.

Futballünnep volt.
A mi magyar focink ünnepe - Diósgyőrött. ---- Hogy a diósgyőri szurkolókat ezen a szerda estén mennyire csak a Ferencváros vendégjátéka érdekelte, arról annyit: a közönség még ünnepelni is elfelejtett, amikor a hangosanbeszélő a Nyíregyháza vereségét osztotta meg a jelenlévőkkel. Ezzel szemben a kivonuló futballistákat fergeteges hangulat, görögtűzeső, és dobhártyafakasztó kiabálás várta. Kétségtelen, egy ilyen fogadtatás aztán meghozza az ember önbizalmát, még akkor is, ha a diósgyőriek kissé megviselten néztek a nagy meccs elé: a pápai győzelem ugyanis áldozatokat követelt, Tisza Tibor és Katona Attila sárga lapjai, Halgas Tibor és Virág Attila pedig betegsége, illetve sérülése miatt került távol a kezdőcsapattól. Sőt, Egressy Gábor is csak a kispadra ülhetett a kínai próbajátéka után, így nem csoda, hogy eléggé visszafogottan várta Gálhidi György vezetőedző a mérkőzést.

"Nem tudom, így mire leszünk képesek. Na, megyek, átöltözöm" - szólt búcsúzóul, ám mint kiderült, szükségből sem faragott magából ismét balhátvédet, csupán melegítőjét cserélte az elegáns öltönyre.

Odaát László Csaba sem tűnt kifejezetten elégedettnek. Bár egyértelműen a Ferencváros volt a meccs esélyese, ugyanez volt a helyzet vasárnap, a Győr ellen is, ám az a fellépés bizony csúf vereségbe torkollott. Tudta ezt az FTC vezetőedzője is, hogy még néhány ilyen meccs, és könnyen Debrecenig, vagy Újpestig szállhatnak a bajnoki álmok, ezért Diósgyőrött csakis a három pont megszerzése lehetett a cél. Nehezítette a helyzetet, hogy továbbra is legfeljebb a presztízs, nem pedig a pénz ösztönözheti a ferencvárosiakat - a szurkolók már arról beszéltek, hogy a kéthetes bajnoki szünetben egy-két légiós akár odébb is állhat…

Ám alighogy véget ért a kétségkívül színvonalas drukkerhangolás (mondjuk az kissé furcsán hatott, hogy csak azután jött a lelátóról az össznépi Józsizás, Péterezés, Gáborozás, miután a műsorközlő megsúgta a közönségnek a játékosok keresztnevét…), máris robbantak a meglepően csekély számban Miskolcra látogató zöld-fehér fanatikusok, vezetést szerzett a Fradi. Azt nem mondhatjuk, hogy érett már ez a találat, lévén jó ötven másodperc telt el a meccsből… Azonnal válaszolhatott volna a hazai együttes, de Mogyoródi Gábor éppen Szűcs Lajos kesztyűjét találta telibe. Néhány perccel később viszont már nem volt mese, Marius Siminic a nép legnagyobb boldogságára egyenlített, majd sajátos (és enyhén sportszerűtlen) gólörömöt prezentálva a döbbent, így még köpködni is elfelejtő Fradi-tábor felé indult… Persze, a vendégek megrázkódtatását még lehetett fokozni, elvégre a félidő végén egy szenzációs támadás után Mogyorósi József beadott, majdnem druszája, Mogyoródi Gábor meg fejelt, éppen a vendégek kapujába.

Jól futballozott a Diósgyőr, ám kicsit féltek a drukkerek attól, hogy nem tudja végig tartani az iramot a hazai csapat. A második félidőre így a Ferencváros egyértelműen beszorította ellenfelét, óriási mezőnyfölényben játszott, ám ez helyzetekben sokáig nem realizálódott. Az egyetlen izgalmat így az jelentette, amikor jó félórával a lefújás előtt a vendég szurkolókkal közölte a hangosbemondó, hogy hamarosan indul az utolsó pesti vonat, így érdemes lenne sietniük a pályaudvarra. A szurkolók persze maradtak, továbbra is bíztak a csodában, hogy a Ferencváros csak megfordítja az állást, ám ekkor még hiába mentek előre a zöldek, nem sikerült az egyenlítés sem - mérgében Keller József is felborította a kispad mellé készített vizes palackokat… A Fradi pályaedzője mellett csak a Diósgyőr rombolt, Egressy Gábor mellett senki nem próbált a támadásokkal foglalkozni, és bizony ez megbosszulta magát, a mérkőzés végére László Csaba együttese csak bepréselte azt a mindent eldöntő két gólt. Rósa Dénes nagy lökete, majd a frissen beállt Alekszandar Bajevszki pöccintése pedig azt jelentette, hogy érvényesült a papírforma, és nem kezdte két vereséggel a tavaszt a Ferencváros. Ugyanakkor a Diósgyőrt sem lehet szapulni, amíg bírták a játékosok, addig futottak, ám ez most csak egy tisztes vereségre volt elég - így most már érthető, hogy a meccs előtt Gálhidi György miért tűnt pesszimistának.


A mérkőzésről tudósított:
Doros László, Kun Zoltán ---- 1. perc: Vagnert fellökték a diósgyőri tizenhatos bal oldali sarkánál. A szabadrúgást Huszti végezte el, beívelését Botis hat méterről magasra felugorva fejjel küldte kapura, a labda azonban Sowunmi fejéről került a gólvonal mögé. 0-1
18. perc: Vitelki végzett el szabadrúgást a jobb oldalról, magas beívelését Mogyoródi a tizenhatos vonaláról fejjel az öt és felesre továbbította, a labda teljesen tisztán találta Siminicet, aki négy méterről jobbal a balra eldőlő Szűcs Lajos mellett a hálóba lőtt. 1-1
31. perc: Hompoth körülményeskedett, elveszítette a labdát, Huszti lecsapott rá, 19 méterről laposan lőtt, de a labda az egyik védőn irányt változtatott, és így nem okozott gondot Uraynak a hárítás.
34. perc: Penksa mellel maga elé tette a labdát, azt egy pattanás után 18 méterről jobbal előtte, de csak a jobb oldali oldalhálóba bombázott.
39. perc: Mogyorósi a jobb oldalon kilépett a védők közül, pontosan ívelt a túloldalra, és az érkező Mogyoródi előrevetődve hét méterről pompás mozdulattal fejelt a ferencvárosi kapu jobb oldalába. 2-1
70. perc: A jobb oldalról Lipcsei ívelt középre, Vagner megcsúsztatta a labdát, Rósa Dénes pedig balról nyolc méterről ballal nagy erővel a kapu jobb oldalába bombázta a labdát, úgy, hogy azt Uray kapus ütötte be a hálóba… 2-2
75. perc: Bognár Zsolt vezette fel a labdát a jobb oldalon, a tizenhatos vonalánál laposan keresztbe lőtt, labdája az akciót kísérő Husztit gólhelyzetben találta, de a középpályás ballal nyolc méterről az égbe lőtt.
81. perc: Vagner a jobbösszekötő helyén térült-fordult, egy testcsellel tisztára játszotta magát, 22 méterről jobbal lőtt, és a labda a bal oldali kapufán csattant.
84. perc: A diósgyőriek védelme ezúttal sem jeleskedett, annyira nem, hogy összehozta a harmadik vendégtalálatot. Többen is elrúghatták volna a labdát, de késlekedtek, a játékszer a kapu előtt sertepertélő Bajevszki elé került, aki három lépésről segítette a gólvonal mögé. 2-3 ---- +++ Csodálatos volt végignézni a csaknem teljesen megtelt diósgyőri tribünökön, ilyen környezetben biztos felejthetetlen élmény volt a játékosoknak is pályára lépni. Mindkét szurkolótábor alaposan kitett magáért, a rendőrök jóvoltából a béke is megmaradt, úgyhogy cseppnyi panaszunk sem lehetett ezen az estén.


--- Azaz mégiscsak panaszkodnánk: mert ahol ennyi embert érdekel a futball, az a csapat, az a város igenis megérdemelne egy normális stadiont. A lelátó Diósgyőrben is szörnyű állapotban van, a stadionrekonstrukció késik, sőt, várhatóan elmarad. Pedig ez a közönség megérdemelné a luxust.