Bárkit meghallgat, de konok

- Ki közölte önnel a jó hírt csütörtökön? - kérdeztük Sterbenz Tamást, hazánk felnőtt női kosárlabda-válogatottjának újonnan kinevezett szövetségi kapitányát.
- Buttás Pál, a női szakmai bizottság vezetője.
- És, valóban jó hír volt?
- Én úgy éreztem… Meg még most is úgy érzem. Jó, mert nagyon izgalmas feladat. Azt hiszem, aki benne van a kosárlabdában, érzi is ezt, mint ahogy az elődeim is így érezhettek ugyanebben a helyzetben, csak közülük talán nem mindenkinek volt meg a megfelelő támogatottsága. Remélem, hogy ez most sok tekintetben változni fog, és azt is, hogy együtt fogunk tudni dolgozni mindenkivel a közös cél érdekében.

A pótselejtezőre való felkészülés a lényeg

- Milyen támogatottságot remél?
- Ha jól tudom, egy ellenszavazattal és egy tartózkodással választottak meg, bár ennek utána kellene nézni. Szóval bízom benne, hogy ez az arány a későbbiekben is megmarad, mert így szívesen dolgozik az ember, de ha néha akad, aki mást gondol, azzal is megpróbálok közös hangot találni, és először én nyújtok kezet, hogy segítsenek.
- Kompromisszumkész ember hírében áll. Annak tartja magát?
- Nem tudom. Biztos, hogy meghallgatok nagyon sok mindent, és udvarias is vagyok, de dönteni egyedül szoktam, ilyenkor akár nagyon konok is tudok lenni. Ám a fontos most az, hogy a versengést, a viszályt el kell tenni akkorra, amikor a csapat játszani fog, a konfliktusok ugyanis a pályára valók. A kompromisszumok pedig a háttérbe.
- Persze ez így is van rendjén, csakhogy én most arra vagyok kíváncsi, hogy ön meddig menne el. Eltűrné-e azt, ami sajnos az idén nyáron előfordult, ráadásul nem is egyszer, mégpedig hogy a klubok ilyen-olyan indokokkal ne engedjék el a játékosaikat a nagyválogatottba?
- Eltűrni nem szeretném. Olyan hátteret akarok kialakítani, hogy a klubok el akarják engedni őket, és ebben szinte biztos vagyok, hogy sikerülni is fog.
- És mikor kellene elengedniük a kosárlabdázóikat? Ezt tudja már?
- Ez az évad nehéz, mert már kész a versenynaptár. Épp ma este gondoltam, hogy átlapozgatom alaposabban… Félek, hogy a bajnokság alatt nehéz lesz komoly szakmai munkáról vagy egyáltalán bármilyen szakmai munkáról beszélni a felnőtt női válogatott esetében. De a fontos úgyis a pótselejtezőre való közvetlen nyári felkészülés lesz.

---- - Amire Rátgéber László azt mondta, hogy nagyon kevés idő jut majd rá, mondván, szerinte júniusban fog csak véget érni a bajnokság, és augusztus hetedikén már el is kezdődik az Európa-bajnoki kvalifikáció utolsó lépcsőfoka…
- …vagy tizedikén, a csoportbeosztástól függően.
- Majdhogynem mindegy abból a szempontból, hogy elődje attól tart: kevés idejük marad a játékosoknak a pihenésre a hosszú, épp ezért eléggé kimerítő idény után, és sokan majd emiatt mondják le a válogatottságot. Bár reméljük, nem lesz igaza.
- Reméljük, nem. Azért kell mától elkezdeni dolgozni, hogy senki se érezze azt, hogy akár a sérülésveszély, akár a pihenés hiánya akadályozni fogja a válogatottbeli munkát.
- Mikor fog keretet hirdetni?
- Ezen még abszolút nem gondolkodtam. Egyelőre egy dolog biztos a csapat körül: hogy Fűzy Ákost kérem fel másodedzőnek. A Pécs elengedi, mert Rátgéber támogatja, Ákossal egyelőre még nem beszéltem, de ő, azt hiszem, tudja a szándékomat.
- Akkor együtt marad az eredményes páros az idei junior Eb-ről?
- Szeretném. Sőt biztos vagyok benne, bár Ákost, mint mondtam, még nem hívtam ez ügyben, azonban az készpénznek vehető, hogy őt fogom először megkeresni.
- Ott milyen felosztásban dolgoztak egymás mellett? Mi volt az ő feladata, és mi volt az öné?
- Nagyon sok mindent megosztottunk. Fontos, hogy a válogatott ne piramis legyen, ahol legfelül van a szövetségi kapitány, és alatta mindenki, hanem inkább egy hálózat, amelynek talán a középpontjában állhatnak a legfontosabb döntéseket meghozó emberek, és ebben Ákos is benne foglaltatna. Mármint szakmai részről. Ezt azért hangsúlyoztam, mert nagyon sok olyan ember lesz itt, aki nem a szakmai oldalt képviseli, és akiről persze ettől még nem gondolom, hogy alattam lenne a hierarchiában.
- Kik lesznek még azok, akik segíthetnek? Összeállt már a stáb valamennyire?
- Nevet még nem tudok mondani, egyelőre csak ötleteim vannak, de előbb mindenkivel le akarok ülni beszélgetni. Meg először a szövetséggel, azon belül is Bodrogváry Iván főtitkárral és Mészáros Lajos szakmai alelnökkel kell igazából tisztázni a dolgokat, és ez is csak a jövő hétre tehető, minden más, így a stábkialakítás is ezután következik.

Nem az Eb-szereplés a legfontosabb

- Úgy tudom, erre a következő elnökségi ülésig kapott határidőt, ami december közepén esedékes.
- Én is ezt sejtem, de azt is meg szeretném várni, hogy a szövetség vezetőivel hivatalosan tárgyaljunk.
- A puding próbája nyilván az első nagy feladat, a jövő nyári Eb-pótselejtező lesz. Kötelező feltenni a kérdést az új szövetségi kapitánynak: vajon kijutunk a törökországi kontinensviadalra, vagy nem?
- Minden erőnket arra kell összpontosítanunk, hogy kijussunk, de a magyar női kosárlabda szempontjából nem ez a legfontosabb. Tudom, hogy az én munkámat nagyon sokan ezen fogják lemérni, de a magyar női kosárlabda számára az az igazán fontos, hogy jó irányba induljanak el a háttérben zajló folyamatok. A pótselejtezőből egy csapat jut tovább, tehát a szerencsének is nagy a szerepe, versenyzői szempontból pedig igazából akkor érthető az aggodalom a pihenéssel és a szabadsággal kapcsolatban, ha azt nézzük, hogy nem lesz egyszerű úgy beesni egy Eb-re, hogy közvetlenül előtte végigjátszottunk egy pótselejtezőt. Ez olyasmihez hasonlítható, mint egy hosszú távú futóversenyre beesni repülőrajttal, úgy, hogy közben előtte egy reményfutamot teljesített az ember… ---- - Szomorúságot, vagy megkönnyebbülést jelentett elbúcsúzni a női válogatottól?
- A búcsúnak három alapvető oka volt, amiket átgondoltam, és mivel úgy érzem, jól átgondoltam, sem szomorúságot, sem megkönnyebbülést nem érzek - mondta a leköszönő kapitány. - Ez nálam az élet rendje és a jövő folytatása.
- Elárulja, mi volt ez a bizonyos három alapvető ok?
- Nagyon szívesen, bár ezek hosszabb magyarázatot igényelnek, és különben is, nehéz egy majdnem évtizedes periódust néhány szóval jellemezni. Az első ok szakmai: nemcsak a sportban, hanem az életben általában is én olyan ember vagyok, aki nem ismeri az olyasfajta kifejezéseket, mint a nincs, a nem lehet, a nem szabad, vagy a nem tudom. Számomra fontos az állandó újítás, mint ahogy én is állandóan változom. Ezzel azt akarom hangsúlyozni, hogy manapság a felnőtt női válogatottnál inkább megalkuvó, konfliktuskerülő egyéniségre van szükség, és ezek a tulajdonságok kevésbé jellemzőek rám. Egyébként a körítés az, ami ezt a helyzetet előidézi, hogy ezekre szükség van, mert a klubok ugye nem engedik el a játékosokat, az ő részükről pedig örülni kell, hogy egyáltalán eljönnek. Na de nézzük a második indokot! Ez prózai, az ember tíz év alatt kicsit belefárad szerintem bármibe, és ezzel nehezen összeegyeztethető az, hogy úgy látom, ennek az idénynek június elején lesz csak vége, és a hónap közepe-vége felé már el kellene kezdeni az edzéseket a válogatottal az Európa-bajnoki pótselejtezőre, mivel azon augusztus hetedikén feldobják a labdát. Így pedig nem tudnám kipihenni magam, ráadásul sem a családom, sem a többi közeli rokonom, barátom nem érdemli meg, hogy egész nyáron távol legyek, akkorra különben is más programot terveztem, meg a PVSK-ra is többet kellene gondolni. Végül a harmadik az, hogy egy szűk kört leszámítva, nem éreztem a támogatottságot a magyar női kosárlabdában.
- Mit gondol, lesz hiányérzete?
- Nem tudom. Szerintem nem, bár ki tudja…? De nem hiszem, hogy lenne, mert alaposan átgondoltam mindent.
- És a női válogatott eredményességével kapcsolatban van? Visszatekintve a nemzeti csapat mellett eltöltött évekre elégedettséget érez, vagy azt, hogy esetleg több is volt bennük?
- Vannak gyönyörű eredmények, és van, amik bennünk maradtak, az is biztos. Az előbbi kategóriába tartozik az oroszok kétszeri megverése: az egyik, aminek köszönhetően kijutottunk a franciaországi Európa-bajnokságra, a másik pedig, amivel a viadal egyik legnagyobb meglepetését szereztük, és a kilencvennyolcas világbajnokságon is jól játszottunk. Ami pedig csalódásként maradt meg bennem? Például az, hogy amikor még csak segédedző voltam a válogatott mellett, bár már aktív szerepem volt a csapat építésében, nem tudtunk érmet szerezni a kilencvenhetes, hazai rendezésű Eb-n. Mert ki tudja, mikor kerülünk ehhez megint enynyire közel…? Meg ami még eszembe jut, az a tavalyi, görögországi kontinens-vetélkedő, amelyen nemcsak az eredménnyel, hanem a játék minőségével sem voltam elégedett.
- Szóba hozta korábban a konfliktusokat, amiket ön nem tudott, vagy nem akart elkerülni. Ezeket mi okozta?
- Attól függ, mit nevezünk konfliktusnak. Definiálná?
- Minden olyat, ami miatt támadták.
- Egyetlen komoly szakmai okot tudok mondani, aminek én adtam az apropóját, ez pedig a vologdai Eb-középdöntőre való el nem menetelem volt, amiről az eredmények megmutatták, hogy jó húzás volt, az idő viszont azt mutatta meg, hogy mai észszel azt mondom: ki lehetett volna utazni. Emellett mindig voltak olyan dolgok, amik sokaknak csípték a szemét, például, hogy a Mizo-Pécsi VSK edzője voltam. Az abszurdum az egészben az, hogy éppen az idén kezdtem érezni először, hogy mindenki részéről elfogadtak, amikor pedig a legnagyobb problémák voltak.