Nagy lépés a profizmus felé

A Kosárlabdaligák Európai Uniója korábban megközelíthetetlennek hitt versenysorozata megnyitotta kapuit a hajdúságiak előtt, s noha a magyar szövetség, illetve a honi liga nem tagja az ULEB-nek, a szervezet szabadkártyát adott a magyar klubnak. Nagy szó ez, túlzás nélkül óriási bravúr, hiszen a sokáig a nemzetközi szövetség (FIBA) ellenszervezeteként számon tartott ULEB-hez olyan európai bajnokságok tartoznak esztendők óta, mint az olasz, a spanyol, a francia vagy a görög.
Szóval november elején irány Szaloniki, aztán szép sorban jön a többi csúcsmeccs: az elmúlt hét idényt az Euroligában eltöltő német Alba Berlin, a francia Gravelines, a belga Charleroi vagy éppen a montenegrói Buducsnoszt ellen. Debrecenben "mertek nagyot álmodni", így a néhány éve még a kiesés ellen harcoló magyar alakulat most Európa nyomába eredhet. "A helyzet az, hogy ma Magyarországon nem gazdasági alapokon nyugszik a versenysport - kezdett bele a debreceni kosárlabdacsapatot működtető részvénytársaság cégvezetője, B. Tóth Csaba. - Érezni lehet, hogy ez a mi kis közegünk nem alkalmas arra, hogy »megcsinálja« és eladja a terméket. Márpedig mi ezt a szemléletet képviseljük, hozzáteszem, óriási szerencsénk van azzal, hogy az infrastrukturális lehetőségeink - nagyváros, csarnok, szállodák, repülőtér - adva vannak. Körülnéztünk Európában, merre érdemes mozdulni, és miután gyorsan kiderült, hogy ez a közeg az Euroliga, illetve az ULEB-kupa, igyekeztünk efelé lépni. Nem tagadom, a hosszú távú cél mindenképpen az, hogy a Debrecen eljusson a kontinens legerősebb versenyébe, az Euroligába."
Aki esetleg nem tudná, az előző évadban a Vadkakasok az Európa-kupa középső főcsoportjának négyes döntőjéig jutott (mi több, meg is rendezte a finálét), ám a FIBA-rendezvény nem elégítette ki a vágyait. "Szinte csak pénzkidobás volt az Európa-kupa, számottevő hozadék nélkül - folytatja a sportvezető. - Már most érződik ugyanakkor, hogy az ULEB-kupa egészen más, összehasonlíthatatlanul szervezettebb, és a színvonal is magasabb. Mondhatnék részleteket, hogy milyen apróságokra kell odafigyelnünk, a statisztikai programtól kezdve a televíziós közvetítésekig, de talán még ennél is fontosabb, hogy a csapat összeállítását is meghatározta az ULEB-kupa-szerep- lés. Több játékos kifejezetten azért választott bennünket, mert elindulunk a kupában."
Kétség sem férhet hozzá, hogy a Debrecen és az egész magyar kosárlabda nyer a lehetőséggel, más kérdés, hogy a rosszmájúak túlzott pénzügyi vállalásról beszélnek. "Én nem hiszem, hogy ez így lenne - adja meg a választ B. Tóth. -, az ULEB-kaland tizenöt-húsz millió forintba kerül, és én hiszek benne, hogy ez az összeg már az első évadban visszajön. A támogatóink számára szimpatikus a kupa, a Sport1 televízió valamennyi találkozónkat élőben közvetíti, és azt sem szabad elfelejteni, hogy meccsenként öt-hat ezer szurkolót várunk a Főnix-csarnokba. Abban biztos vagyok, ha Magyarországon valamelyik csapat érett az ULEB-kupára, akkor az a Debrecen. Tapasztalatszerzés lesz számunkra ez az idény, az ULEB-nek pedig jó piac hazánk és megfelelő város Debrecen." ---- "Tiszta Amerika!" - állapíthatta meg Robert Reid, amikor belecsöppent a Debreceni valóságba. Merthogy éppen a virágkarnevál idején érkezett a hajdúsági fővárosba. Megragadta, ahogy a több százezres tömeget látta önfeledten ünnepelni az utcákon, s lelki szemei előtt talán már felsejlett a dugig telt Főnix-csarnok látványa.
Nos, erről álmodoznak a sportág helyi irányítói is. S ha az ULEB-kupában való indulásra gondolunk, talán nincs is messze ez az idő. A 48 esztendős, színes bőrű tréner összetett feladatot kapott. Az NB I B-s egyetemi csapat (DEKE) szakmai munkáját irányítja, de besegít Ráthonyi Tamásnak is a Vadkakasok felkészítésébe. Az egykori NBA-sztár - ezernél is többször lépett pályára az amerikai profiligában - "igazolása" igazi szenzációnak számít a honi kosárlabdaéletben.
"Tulajdonképpen visszajöttem Európóba, ugyanis édesapám hivatásos katonatisztként gyermekkoromban Kréta szigetén szolgált - kezdte a sportember. - Sokáig vándormadáréletet éltünk, laktunk többek között Hawaii szigetén is. Gyerekkoromban, atletizáltam, bokszoltam és baseballoztam. Az egyetemen, a St. Mary’s Universityn viszont tudtomra adták, hogy csak akkor lehetek ösztöndíjas, ha kosarazom. Mivel egy év alatt huszonhárom centit nőttem, nem pusztán képletesen kerültem közelebb a gyűrűhöz."
Jó labdaérzékét aztán a palánkok világában is tudta kamatoztatni. Olyannyira, hogy a diploma megszerzése után szinte azonnal az NBA-ban találta magát. Tíz tesztmérkőzést követően a Houston Rockets draftolta. "Tizenegy nagyszerű évadot töltöttem el ott - folytatja Reid. - Moses Malone-nal, John Lucasszal, Calvin Murphyvel és Rudy Tomjanovichcsal alkottuk a kezdő ötöst. Aztán egy évig játszottam a Charlotte-ban, majd két esztendőre Olaszországba szerződtem."
Az aktív pályafutását befejezvén a még ma is ragyogó fizikai állapotban lévő Robert Reid történelem-fizika szakos tanárként dolgozott, illetve baseballedzőként vállalt munkát. Aztán 1999-ben saját kosárlabdaiskolát alapított. Két lány és két fiú édesapja, s ő is azt vallja, ne csak a fiúk, a lányok is kosarazzanak. Éppen ezért örül, hogy Debrecenben női szakosztályok is működnek, és a cél az élvonalba kerülés. A minap megtartott edzői értekezleten Reid a városban ténykedő minden kosárlabdatrénernek felajánlotta a segítségét, bizonyítván, hogy ő valóban a sportág előretöréséért kíván dolgozni új állomáshelyén, s nem pusztán a szerénynek éppen nem mondható NBA-nyugdíját akarja kiegészíteni.
"Amerikában a fiatalok köztudottan élnek-halnak a kosárlabdáért - így a szakember. - Debrecen egyetemi város, több mint húszezer diák tanul itt felsőoktatási intézményben. Közöttük biztosan vannak tehetséges játékosok, akikkel foglalkoznunk kell, a kevésbé ügyesek pedig hétről hétre biztathatják a társaikat."
Ez irányban az első lépést már megtették a debreceniek, ugyanis igyekeznek hatásosabb marketingmunkával nézőket toborozni. A DEKE első hazai meccsére háromszázan látogattak ki - korábban sosem voltak enynyien a másodosztályú gárda találkozóin -, az A-csoportos Vadkakasok összecsapásaira pedig minden bizonnyal ezrek ülnek majd le az impozáns Főnix-csarnok lelátóira.
Vajon milyen benyomásokat szerzett az elmúlt néhány hétben a debreceni kosárlabdázókról a messziről jött szakember? "A játékosok általános fizikai állapota jó - állítja Reid. - Gyorsak, és gyorsan is gondolkodnak. Pontosan dobnak távolról is, viszont a palánk alatti helyezkedésük nem megfelelő, és sokkal keményebben kellene védekezniük. Ám ezek a megállapítások leginkább a magyarokra vonatkoznak, nem pedig a Vadkakasok most vagy korábban szerződtetett légiósaira. Úgy érzem, olyan csapat van kialakulóban Debrecenben - s ezt az eddigi tornákon mutatott teljesítmény is előrevetíti -, amely kiemelkedő eredményekre lehet képes a bajnokságban, a Magyar Kupában és az ULEB-kupában egyaránt." ---- "Lett, lett, lett, csak azért is lett, a Marc-Körmend újra magyar bajnok lett!" - üvöltötte világgá 2003 májusának egyik mámoros éjszakáján a vasi kisváros sok ezer boldog polgárával egyetemben három kosaras, Lóránt Péter, David Toya és Trummer Rudolf. A fiúk akkor álmukban sem gondolták volna, hogy alig több mint egy évvel később már az ország másik végén, a piros-fekete szerelést sárga-kékre cserélve játszanak majd együtt, s céljuk ismét a bajnoki aranyérem megszerzése lesz - immár a Debreceni Vadkakasok mezében.
David Toya esete a legegyszerűbb, ő légiósként érkezett Magyarországra, Körmend után a 2003-04-es idényben megfordult Nyíregyházán, innen került a cívisvárosba, ahol persze nagy örömmel üdvözölte egykori (bajnok)csapattársait hiszen a tavalyi rájátszásban bemutatott menetelés, a 9-1-es mutató az aranyéremig vezető úton, valóban a feledhetetlen élmények kategóriájába tartozik.
Lóránt Péter tősgyökeres budapestiként lett első osztályú kosárlabdázó Körmenden. Péter, testvérével, Andrással együtt Pesten játszott, ám a fővárosban ekkortájt már rég haldoklott a sportág. A fiúk azonban mindenáron jó kosarasok akartak lenni, ezért választották Körmendet. Így Lóránt apuka felvette a kapcsolatot Patonay Imrével, a srácok pedig Vas megyébe költöztek. Lóránt Péter tehetségére hamar felfigyeltek a körmendiekkel remek kapcsolatot ápoló olasz sztárcsapat, a Benetton Treviso képviselői is, s ötéves szerződést kötöttek a tehetséges fiatalemberrel. Ebből (a megállapodás értelmében) az első két évadot Körmenden töltötte, majd idén nyáron a trevisóiak adták kölcsön a magyar fiút a Vadkakasoknak. Az olaszok szerint az ULEB-kupa a garancia a még mindig csak 19 éves Lóránt Péter fejlődésére.
Trummer Rudolf szó szerint beleszületett a körmendi kosárlabdába, hiszen egykor édesapja, László is a helyi csapatban játszott, nem is akárhogyan. Ezután természetes volt, hogy belőle is élvonalbeli játékos lett, s (micsoda meglepetés) az ifjabbik Trummer ugyanúgy a hárompontos kosarak specialistája, mint anno az apja. Az MTE-tábor Rudija már ifjú titánként tagja volt a Körmend 1996-ban bajnokságot nyerő csapatának, 2003-ban pedig már kulcsemberként vehette át az aranyérmet. Aztán 26 évesen úgy döntött, kipróbálja magát másutt is, s Debrecenbe igazolt.
"Körmenden nőttem fel, ott lett belőlem kosárlabdázó, így nem volt könnyű a váltás, ám mindenképpen szerettem volna kipróbálni magam egy új helyen, egy új közösségben - kezdte a válogatott játékos. - Otthon már elértem mindent, amit elérhet az ember, ráadásul szerettem volna újra bajnokesélyes csapatban játszani, s erre Körmenden belátható időn belül nem lesz lehetőség. Már korábban is voltak ajánlataim, de csak most szántam rá magam a váltásra, s ebben szerepet játszott az is, hogy új csapatom elindul az ULEB-kupában, ami hatalmas kihívás minden játékos számára. Még fél éve sem gondoltam volna, hogy ez magyar csapat játékosaként sikerülthet. Jól érzem magam Debrecenben, jó a csapat, s jelentős céljaink vannak. Furcsa lesz először ellenfélként abban a csarnokban játszanom, ahol annyi nagy meccsen léptem pályára piros-feketében, de nem hiszem, hogy a szurkolók ellenségesen fogadnának, hiszen barátként, korrekt körülmények között távoztam." ---- Varga Tamás nem szereti, ha technikai vezetőnek titulálják. Azt mondja, az elnevezés egy letűnt korszakot idéz. Igaza van: ő ugyanis jóval több technikai vezetőnél, talán nem túlzás azt állítani, a legnagyobb része van abban, hogy a Debrecen színre léphet a magyar együttesek számára sokáig "más dimenzióként" emlegetett ULEB-kupában. A hajdúsági klubnál a nemzetközi ügyeket is intéző Varga feladatként kapta, hogy juttassa be Európa második számú férfikupájába a Vadkakasokat, és a hónapokig tartó tárgyalássorozatot siker koronázta.
"Talán furcsa lesz, amit mondok, de korábban a délszláv csapatokat tömörítő Goodyear-ligába igyekeztünk bekerülni - mondja Varga Tamás. - Ott is voltak biztató megbeszéléseink, ám végül elutasítottak bennünket. Ezt követően vettem fel a kapcsolatot Ricky Mandle-lel, az ULEB-kupa egyik legfőbb vezetőjével, aki számos területre kiterjedő elemzést kért a csapatunkról, a városról, a helyi szálláslehetőségekről. Ismert, hogy évről évre emelik az ULEB-kupa létszámát, mi most szabadkártyával kerülhettünk be a negyvenkét csapat közé."
Varga hozzátette: a vetélkedés szervezettsége, profizmusa össze sem hasonlítható a korábban a FIBA rendezvényein tapasztaltakkal, a szervezők a technikai felszereltségtől kezdve a médiakiszolgálásig minden apró részletet precízen előírnak. ---- Báder Márton az egyetlen magyar kosaras, aki beleszippanthatott már az ULEB-kupa levegőjébe. A magyar válogatott centere a Krka Novo Mesto színeiben egészen a fináléig menetelt a 2002-2003-as évadban, s e pozíció Euroliga-indulást ért a szlovén egyesületnek. Bádernek tehát van rálátása az öreg kontinens két legerősebb kupasorozatára - hallgassuk, milyen emlékeket őriz az ULEB-kupáról!
"Európa második legerősebb vetélkedése, melyben nincs gyenge csapat - így a Cibona Zagreb kosarasa. - Az elmúlt években a szabadkártyák osztogatásával emelték a létszámot, ám így sem csökkent a színvonal. Az olasz, a spanyol és a délszláv együttesek továbbra is garantálják a remek mérkőzéseket, kívánom a Debrecennek, hogy sikeres legyen a bemutatkozása. A férfiválogatott leszereplése után ráférne a magyar kosárlabdára, hogy a Vadkakasok gárdája továbbjutásközeli eredményt érjen el."

A helyszín

Magyarország második legnagyobb fedett sportlétesítménye, az impozáns Főnix-csarnok lesz a Debreceni Vadkakasok otthona a 2003-04-es idényben. A 2002 őszén átadott csarnokban Erdei Zsolt profigálája volt az első sportesemény, de a Főnix adott otthont a 2002-es szerenkénti torna-vb-nek is. Természetesen már a helyi kosarasok is kipróbálták a 8500 férőhelyes létesítményt, játszottak itt bajnoki meccset, s megrendezték a férfi Magyar Kupa négyes döntőjét is 2003-ban. A minden igény kielégítő csarnok mellett 466 személyautó és 28 autóbusz számára van parkolóhely, de a Főnix jól megközelíthető tömegközlekedéssel is. ---- Szendrei József személyében egy igazi világvándort szerződtetett a Debrecen: a 25 éves, 203 centis center tinédzserkorában megfordult Spanyolországban (édesapja, az egykori válogatott futballkapus védett Cádizban), majd esztendőkön át élt, tanult és kosarazott az Egyesült Államokban - az Oklahomával NCAA-bajnoki címet is nyert -, hogy aztán a legutóbbi idényben a Boncourt gárdájában szerepeljen (svájci bajnoki arany került a tasolyába). Noha álmai bajnokságaként rendszerint a spanyol ligát megjelölő center korábban úgy vélekedett, nem szívesen lépne pályára idehaza, az ULEB-kupa-szereplés, valamint a profi háttér meggyőzte arról, hogy Debrecenben folytassa. Szendrei már hetek óta játszik a Vadkakasokkal, s mint mondja, élvezi a munkát.
"A választásnál sokat jelentett számomra a nemzetközi kupaszereplés, hiszen az ULEB-kupa Európa második legerősebb ligája - mondja ifjabb Szendrei József. - Minden a legnagyobb rendben van Debrecenben, szerintem erős csapatunk lesz, bár sok munka vár még ránk. Produkálnunk kell, már csak azért is, mert a nemzetközi porondon mi nemcsak a klubszíneket, hanem Magyarországot képviseljük majd hétről hétre."

Ketten maradtak a FIBA-nál

Noha az európai szövetség (FIBA Europe) égisze alatt hat magyar férfigárda is nekivághatott volna a nemzetközi sorozatnak, a magyar csapatok "kupaiszonyát" ismerve csöppet sem meglepő, hogy mindössze ketten vállalták az indulást. Az erősebbik sorozatban (Európa-liga) a bajnoki aranyérmes Kaposvár képviseli a piros-fehér-zöld színeket, az az együttes, amely az utóbbi években talán a leginkább fontosnak tartotta a nemzetközi porondon való helytállást. A somogyiak ezúttal sem hátráltak meg, és így az A-csoportba kaptak besorolást, több, az európai középmezőnyhöz tartozó alakulat társaságában. A KKK megmérkőzik a bolgár CSZKA Szófiával, az ukrán BC Kijevvel, az izraeli Hapoel Elionnal, az orosz Uniksz Kazannyal, a török Fenerbahcéval, a macedón Rabotnicskivel és a cseh Nymburkkal, azaz legalább 14 találkozón érdekelve lesz. A FIBA második számú férfivetélkedése az Európa-kupa, amelyben öt csapatunk is indulhatott volna, ám egyedül az Albacomp lesz ott a rajtnál. A székesfehérváriakra a cseh Brno, a svájci Boncourt (Szendrei József korábbi gárdája) és a portugál Belenenses vár a középső főcsoportban.