Képes Sport
BOBORY BALÁZS, NEDELYKOV TAMÁS 2021.06.07 10:13 Frissítve: 2021.06.18 10:19

Eduarda Amorim: Ugyan most búcsúzom Győrtől, de nem örökre

Tizenkét sikerekben gazdag év után távozik a Győri Audi ETO-tól Eduarda Amorim. A mindig mosolygó brazil átlövőért rajonganak a szurkolók, és ő is fájó szívvel int búcsút, de mint mondja, biztosan nem örökre. Összegzésként arra kértük Dudát, idézze fel a nálunk töltött időszaka legfontosabb pillanatait, 12 esztendőt 12 fejezetben.



ÍGY BÚCSÚZIK EDUARDA AMORIM GYŐRTŐL – AZ NSO TV (NAGY-PÁL TAMÁS, SZABÓKY ZSOLT) RIPORTJA (magyar felirat bekapcsolható)

 

EL KELLETT FOGADTATNIA MAGÁT

„A BL-meccseken figyelhetett fel rám a ETO vagy a pekingi olimpián, ahol tíz gólt lőttem a magyar válogatottnak a csoportkörben. Jól emlékszem az első győri tréningemre 2009-ben, az akkori edző, Konkoly Csaba mutatott be a lányoknak. Nagyon izgultam, alig tudtam megszólalni, de a társaim kedvesen fogadtak. A beilleszkedésemet nehezítette, hogy kevesen beszéltek angolul abból a csapatból. Pálinger Katalin sokat segített, közel laktunk egymáshoz, és mivel nem volt jogosítványom, ő fuvarozott az edzésekre.

Kezdetben többen nem értették, mit keres egy brazil az ETO-ban. Természetes reakció, egyfajta védekezési mechanizmus, amikor új játékos érkezik, először a konkurenciát látják benne. Ehhez már hozzászoktam az évek során. Mivel nem értettem a nyelvet, legfeljebb a testbeszédből szűrhettem le a reakciókat, de inkább a feladatomra koncentráltam. Az edző elégedett volt a munkámmal, és már az első meccsemen sikerült elnyernem a szurkolók szimpátiáját a kemény védekezésemmel. Miután a társaim is belátták, hogy segíteni szeretnék a teljesítményemmel, a pozitív hozzáállásommal, néhány hónap után elfogadtak.”

Imádta a Magvassy hangulatát (Fotó: Tumbász Hédi)

A LEGJOBB HANGULATÚ CSARNOK

NÉVJEGY: EDUARDA AMORIM
Született: 1986. szeptember 23., Blumenau (Brazília)
Sportága: kézilabda
Posztja: balátlövő
Magassága/testsúlya:186 cm/85 kg
Klubjai: Metodista/Sao Bernardo (brazil, 2002–2004), USCS/Sao Caetano (brazil, 2004–2006), Kometal Szkopje (macedón, 2006–2009), Győri Audi ETO KC (2009–2021), Rosztov-Don (orosz, 2021–)
Válogatottsága/góljai: 206/683
Kiemelkedő eredményei: világbajnok (2013), 3x Pánamerikai Játékok-győztes (2007, 2011, 2019), 3x Pánamerika-bajnokság-győztes (2007, 2011, 2017), 5x Bajnokok Ligája-győztes (2013, 2014, 2017, 2018, 2019), 2x BL-ezüstérmes (2012, 2016), 10x magyar bajnok (2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2016, 2017, 2018, 2019), 11x Magyar Kupa-győztes (2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2018, 2019, 2021), 4x macedón bajnok (2005, 2006, 2007, 2008), 4x Macedón Kupa-győztes (2005, 2006, 2007, 2008), az év női játékosa az IHF-nél (2014), az év női játékosa az EHF-nél (2019), a vb legértékesebb játékosa (2013), a BL-idény legjobb balátlövője (2014), 5x a BL-idény legjobb védője (2016, 2017, 2019, 2020, 2021), az év legjobb külföldi női játékosa Magyarországon (2014), az évtized legjobbja a Handball-Planet.com szakportálnál (2020)

„Az első sokk akkor ért Európában, amikor Brazíliából Macedóniába igazoltam: profi környezetbe csöppentem, sokkal többet kellett edzenem. Győrben is így volt, csak nagyobb méretekben. A klub, az infrastruktúra, a cél, minden komolyabb volt, az ETO már akkor is a BL-címért harcolt. Itt kellett először teljesen egyedül boldogulnom. Amikor elköltöztem Sao Paulóba, ott volt a nővérem, a Kometalban szintén, így mindig megoszthattam vele a napi élményeimet. Győrben az első időszakban kissé magányosnak éreztem magam, mivel a barátom is csak egy évvel később tudott követni. Macedóniában közvetlenebbek voltak az emberek, itt nagyobb távolságot tartottak, de ez is megváltozott az idő múlásával. Tudtam, mit akartam, és akinek világos célja van, mindent megtesz azért, hogy elérje.

Azért is akartam megtanulni a nyelvet, hogy megértsem a magyarok gondolkodását. Az ételekkel nem volt gondom, szeretem a magyar konyhát, kivéve a nagyon fűszeres fogásokat. A levesek különösen ízlenek, a gulyás mellett a marhapörkölt és a tejfölös tészta is nagy kedvencem, na és a kakaós csiga. Egyszer megpróbáltam otthon elkészíteni, de nem lett az igazi. Bevallom, jobban szeretek enni, mint főzni.

A régi Magvassyban volt a legjobb atmoszféra, ahol valaha játszottam. Mindig megtelt a csarnok, és miután alacsony volt a belmagassága, a szurkolók meg közel ültek a pályához, folyton nagy hangzavar uralkodott. Igazi katlanhangulatot teremtettek a meccseinken, tényleg éreztük a hazai pálya előnyét. El kellett fogadnunk, hogy minden klubnak megvannak a fejlődési szakaszai, és egy idő után kinőttük a régi csarnokot.”

Karl Erik Böhn sokat segített neki (Fotó: Tumbász Hédi)
EDUARDA AMORIM...
... AZ „ELÁTKOZOTT” 2016-OS ÉVRŐL: „A 2016-os riói olimpia volt az egyik legrosszabb élmény a karrierem során. Soha nem akartam előtte semmit annyira, mint hogy sikeresek legyünk a brazil válogatottal. Anyukám meg is szólt, hogy egy falatot sem eszem a főztjéből, de mindent annak rendeltem alá, hogy jó formában legyek az olimpiára. Előtte már a Bukaresttel szemben hetesekkel elbukott BL-döntő is elég idegesítő volt, de ezeken is túl kellett lendülnöm. A család és a barátok támogatása sokat segített, és a pozitív hozzáállásomnak is nagy hasznát vettem. Ma már úgy állok oda egy final fourhoz, hogy csak élvezni szeretném, mert kevés dologra van ráhatásom. Sem a játékvezetőket, sem a másik csapat formáját nem tudom befolyásolni.”
… A FRADI ELLENI RANGADÓKRÓL: „Szerettem a nagy rangadókat, a Ferencváros elleni összecsapásaink mindig különlegesek voltak, mint fociban a Brazília–Argentína. Sok érzelem volt jelen mindkét oldalon és a lelátón egyaránt. Előfordult, hogy megkaptuk, biztos leadtuk a pontot a Fradinak, de hogyan tehetnénk ilyet, amikor azért vagyunk itt, hogy nyerjünk? Szerencsére ezek a hangok inkább a kisebbséghez tartoztak. Aztán ott volt, amikor összesítésben egy góllal nyertük meg a bajnokságot a Fradi előtt. Az utolsó forduló előtt beszéltük egymás között, hogy senki ne foglalkozzon a másik eredménnyel, csak magunkra figyeljünk. Ujjtörés miatt nem játszhattam, így a tévén tudtam követni az eseményeket. A mi meccsünk pár perccel hamarabb véget ért, senki nem tudta, mi van, egy örökkévalóságnak tűnt, mire kiderült, hogy végül egy góllal mi lettünk a jobbak.”
… A MAGYAR KÖZEGRŐL: „Lépten-nyomon éreztem Győrben, hogy mindenki felismer, mint Brazíliában a futballsztárokat. Otthon szinte senki nem tudja, ki vagyok, talán néhányan a világbajnoki címünket követően megtanulták a nevemet. Itt viszont élveztem, hogy a kézilabda az egyik legnépszerűbb sportág, és a szurkolók szenvedélyesen támogatják a csapatukat, a külföldi meccsekre is elutaznak. Úgy látom, a magyar válogatottban sokkal több lehetőség rejlik, mint amit eddig kihozott magából. Az akadémiáknak is köszönhetően elég széles a merítési lehetőség, ennek a jövőben meg kell mutatkoznia az eredményekben is. Szeretem, hogy vannak olyan jó csapatok, amelyek arra ösztönzik a fiatalokat, hogy elkezdjék a kézilabdát. És meg is van az infrastruktúra, hogy profi játékos váljon valakiből. Brazíliában sajnos nem ilyen kedvező a helyzet.”

FORDULÓPONT A SZEMLÉLETÉBEN

„Karl Erik Böhn volt pályafutásom egyik legfontosabb edzője. Tényleg hitt a képességeimben, különösen támadásban. Mindig azzal biztatott: »Duda, megvan benned minden, csak legyél magabiztos!« Teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat, elkezdtem dolgozni azon, hogy jobban higgyek magamban. Ez fordulópontot jelentett: előtte voltak nagyon jó meccseim, aztán rosszabbak, nem voltam elég kiegyensúlyozott. Ezután váltam igazi topjátékossá, és ebben Karl Erik segített.

Az újságokban arról írtak, hogy igazi kézilabdashow-t varázsoltunk a meccseinken. Mintha valaki megfestette volna, olyan szemet gyönyörködtetően játszottunk, a szurkolók is élvezték. Különleges volt KEB-bel dolgozni, megérdemelte, hogy a klub emléket állítson neki az arénában, beírta magát a győri és magyar kézilabdázás történelmébe. A betegség sajnos mindig a legjobbakat ragadja el, nagyon szomorúak voltunk miatta…”

CSAPATKÉNT ELVISELNI A NYOMÁST

„Pontosan nem tudom, miért bukott el több nemzetközi kupadöntőt is az ETO, de azt hiszem, az jelentette a kulcsot, hogyan tudjuk kezelni a nyomást. A döntő pillanatokban hiányzott a magabiztosság, ezen Ambros Martín érkezésével tudtunk változtatni. Az egyik első mondata az volt, hogy minden ott van a kezünkben, hogy sikeresek legyünk, csak jobban kell figyelnünk a részletekre. Úgy értünk el vele az idény sorsdöntő szakaszához, hogy megvolt a kellő önbizalmunk. Megtanította nekünk, ha érezzük is magunkon a terhet, nem vagyunk egyedül, ott van az egész csapat, és mindenki számíthat a másikra.

Sokat kellett azért tennünk, hogy valódi csapattá érjünk, és minden helyzetben bízzunk egymásban. Előtte az ehhez szükséges mentális felkészülés kevésbé volt jellemző. Böhn volt az első, aki nagy hangsúlyt fektetett rá. Vele szép támadásokat vezettünk, Martín meg összerakta a védekezésünket, és megtalálta az egészséges egyensúlyt a kettő között.

Közben egyre több külföldi ismert játékos érkezett, velük csak nyert a klub. Mindenkitől tudtam tanulni valamit. Heidi Löke kivételes volt, úgy edzett, mint egy gép. Katrine Lunde megtanította, hogy még nagyobb legyen bennem a versenyszellem. Még ha fociztunk is az edzés elején, mindig győzni akart, én meg nem értettem, miért olyan mérges, ha nem sikerült. Később átvettem a mentalitását. De például Nycke Groot és Yvette Broch is sokat adott a csapatnak, nagyban hozzájárult a jó hangulathoz.”

Az első BL-trófea a legkedvesebb a számára (Fotó: Tumbász Hédi)

A LEGKEDVESEBB BL-SIKEREK

 CIVIL A PÁLYÁN

 

Az elmúlt 12 év során nem csak a kézilabda világából szerzett barátokat Eduarda Amorim Győrben. Muszpantner Emiliával egy véletlen sodorta össze, de a közöttük lévő kötelék immár elvághatatlan.

„Nyolc éve lakást kerestem, a fodrászom szólt, hogy ő tudna ajánlani egy számomra megfelelőt – kezdte a magyar barátnő. – Mint később kiderült, Dudáé volt az ingatlan, és amikor megmutatta, az első pillanattól érezhető volt a kölcsönös szimpátia. Kilenc hónapig éltem a lakásában, ezalatt nagyon jóba lettünk, közösen sétáltattunk kutyát, kávéztunk, ebédeltünk, vacsoráztunk együtt. Úgy gondolom, hogy neki is kellett, hogy olyasvalakivel is tudjon beszélgetni a problémáiról, vagy örömeiről, akit nem a sport révén ismer. Dudában a pozitivitása a lenyűgöző, a legnehezebb pillanatokban is mosolyog, energiát sugároz. Hihetetlenül jószívű és megbízható, én mindenkinek ilyen barátot kívánok.”

„2013-ban nyertem az első BL-trófeát a Győrrel. Nagyszerű érzés volt, az egyik legjobb, amit átéltem karrierem során. Akkor még nem volt final four, a döntő első mérkőzését Larvikban játszottuk, s három góllal nyertünk. A megelőző döntős meccseinken egy kivételével mindig kétgólos volt a különbség. Amikor megszereztem a háromgólos előnyt jelentő gólt, Görbe megölelt és azt mondta, így már nem veszíthetjük el. A visszavágón is remekeltünk, Katrine Lunde kiválóan védett, a norvégok láthatóan tartottak tőle. A győzelmünk után a mennyországban éreztem magam, egész nyáron a We Are The Championst hallgattam vezetés közben a kocsimban.

A sikerrel minden teher lekerült rólunk, mert a klub már évek óta hajszolta a kupagyőzelmet. A második BL-arany megnyerése során már úgy éreztem, mintha edzésen lennék. Nyoma sem volt az idegeskedésnek, míg az első alkalommal a torkomban dobogott a szívem. Nekem a negyedik győzelem volt még különleges, amikor a Vardar Szkopje ellen hosszabbításra kényszerültünk. Nem játszottam jól a rendes játékidőben, de a ráadásban több fontos gólt lőttem, és végül nyertünk. Csapatként nagyon erősek voltunk, végig hittünk egymásban, ez volt a kulcs. Tudtuk, hogy lehetnek nehéz pillanatok, de azt éreztük, bármi történhet, győzni fogunk, és így is lett.

Kiss Éva utolsó másodperces védése megmutatta, hogy minden játékos fontos tagja a csapatnak. Mindenkinek készen kell állnia, hogy bármikor segíteni tudjon. Vele és Anja Althausszal is barátok lettünk. Minden idényben van, akit közelebb érzel magadhoz. Hiányoznak, de szerintem Évinek a kisbabájával még szebb az élete.

A győzelmek után tartott bulik szintén emlékezetesek voltak. Az idény közben nincs sok időnk kikapcsolódni, így ezeken a napokon igazán elengedhettük magunkat. A történtekről csak annyit árulhatok el, hogy ilyenkor egymásnak és az edzőknek is új oldalát ismerhettük meg…”

Sokáig tartott a felépülés a súlyos térdsérülés után (Fotó: NS-archív)

NULLÁRÓL ÚJRAKEZDENI

„A 2013-as év életem egyik legszebb időszaka volt. A BL-győzelem után a nyáron férjhez mentem, és decemberben megnyertem a világbajnokságot a brazil válogatottal. A következő esztendőben aztán súlyos térdsérülést szenvedtem, és mindent a nulláról kellett kezdenem. És nem csak a mozgásra értem, hanem újra fel kellett építenem az önbizalmamat. Féltettem is a lábamat az első időszakban, így még hosszabb időt vett igénybe a rehabilitáció. Az igazat megvallva, még jól is jött a kihagyás, mert a testem egyértelműen jelezte, hogy elég volt. Ebből tanulva a visszatérésem után még jobban odafigyeltem magamra, mikor van szükségem pihenésre, szóval profibb lettem.

2012 óta veszem igénybe mentáltréner segítségét. Előbb norvég szakemberrel dolgoztam együtt, most pedig dánnal. Úgy látom, a skandinávok a sportpszichológia terén a világ előtt járnak. Előfordul, hogy csak kéthavonta beszélünk, de az egyéntől függ, éppen mire van szüksége. A műtétem után is igen hasznosak voltak a tanácsaik, elmagyarázták nekem, lépésről lépésre kell haladnom, segítettek a tervezésben. Később arra helyeztük a hangsúlyt, hogyan tudnék az edzések vagy a mérkőzések alatt végig koncentrálni.”

Úgy látja, Győr is nyüzsgő város lett az évek során (Fotó: Tumbász Hédi)

ÁTALAKULT GYŐR IS, NYÜZSGŐ VÁROSSÁ VÁLT

„Tizenkét évvel ezelőtt Győr nem volt olyan nyüzsgő város, mint most. Előfordult, hogy bementem a központba és nem volt ott senki. Aztán az emberek is megváltoztak, egyre többen jártak szórakozni, kávézókba, éttermekbe. Kulturálisan sok minden átalakult, de normális, hogy egyre több embert látni az utcákon. Azért is szeretem Győrt, mert kiváló az elhelyezkedése, közel van Budapest, el tudunk menni Pozsonyba vagy Bécsbe – már ha nincs éppen világjárvány.

Az évek során sok helyre eljutottam Magyarországon, több gyógyfürdőbe is, Hévízen például a szüleimmel jártam, nem is tudtam előtte, hogy Európa legnagyobb gyógyhatású meleg vizes tava. Anyukám többször jött Győrbe, de apukámnak túl hideg volt az időjárás, és ő még havat sem látott. De azért általában évente, kétévente egyszer meglátogattak a szüleim. Már nyugdíjasok, élvezik az utazást, van, hogy én hamarabb kifulladok egy nagyobb séta során, mint ők. Nagy szükségem lenne anyura a Rosztovba költözéshez, de a járvány miatt nem akarok kockáztatni. Decemberben remélhetőleg már meglátogathatnak.”

A meccseken sem veszíti el a jókedvét (Fotó: Tumbász Hédi)

FELELŐSSÉGTELJES, MOSOLYGÓS VEZÉR

„Görbével olyan régóta vagyunk az ETO-nál, hogy még nagyobb felelősséget érzünk az eredmények iránt. Ugyanazt gondoljuk a csapatszellemről, mindig győztes Győrt szeretnénk látni a pályán, ezért odafigyelünk arra, hogy összefogjuk a társaságot. Sok sztárcsapatnál láttam, hogy az egók mögött a csapat érdeke háttérbe szorul. Az újakban is lángra kell lobbantanunk a tüzet, hogy megértsék, milyen fontos, hogy továbbra is nyerjünk. Mindez könnyebb, ha élvezzük hozzá az edző támogatását. Ambros például korábban megkért engem, Görbét és Heidit, hogy vezessük a többieket.

Sokan megjegyzik, hogy mindig mosolygok. Ez talán abból is fakad, hogy érzem, a társaim bíznak bennem. Sohasem voltam karót nyelt ember, szeretem az élet napos oldalát. Játékosként az is a feladatunk, hogy inspiráljunk másokat. Ha azt látják rajtunk a fiatalok, hogy kedvetlenül játszunk, talán nem is akarnak majd kézilabdázók lenni. Sokkal jobb érzés nézni egy olyan csapatot, amely vidám játékosokból áll. Ám ezt a hozzáállást is gyakorolni kell: 2014-ben harminc napig kibírtam anélkül, hogy panaszkodtam volna. Mondjuk az is igaz, hogy ötször kellett újrakezdenem. Minden rossz helyzetben azt nézem, mit tudnék tanulni belőle.”

(Fotó: Tumbász Hédi)

EDDIG NEM VOLT ÉRTELME VÁLTANI

 RAGYOGOTT AZ ARCA

Amoriméknál úgy mondják, minden sikeres nő mögött áll egy erős férfi. Jelen esetben Dean Taleszki, aki közel másfél évtizede a brazil átlövő társa és támogatója, aki maga is szereti, szerette az életet Győrben.

„Hogy milyennek láttam Dudát, amikor bemutatták nekem? Ragyogott az arca, áradt belőle a pozitív energia és persze gyönyörű volt – kezdte a macedón férj. – A braziloknál szokás, hogy mindig arcon puszilják egymást üdvözlésként, megragadott, hogy rögtön kaptam tőle én is kettőt.”

Amikor Amorim Szkopjéból Győrbe költözött, Dean az üzleti vállalkozásai miatt még nem tarthatott vele, csak egy évvel később követte szerelmét, mert a távolból is tudta már intézni az ügyeit. „Remekül éreztem magam Magyarországon. Hosszú időt töltöttünk itt, de mintha mindig nyaraltam volna. Megismertük az országot, utaztunk rengeteget, bebarangoltuk Bécset és Pozsonyt is. A lényeg, hogy Duda boldognak érezte itt magát, így én is az voltam.”

Dean eleinte kedvese minden mérkőzését a helyszínen nézte végig, de túlságosan is izgult, így az elmúlt öt-hat évben már nemigen látogatott ki a csarnokba. „Úgy tervezzük, hogy Duda pályafutásának befejeztével Macedónia lesz a bázis, és onnan utazgatunk. Van Görögországban apartmanunk, akár három-négy hónapot is ott tölthetünk egy évben, de ide is gyakran visszajárunk majd. Duda a játékoskarrierje után más pályára is vágyik a sportágban, én viszont inkább egy kicsit leállnék, és csak élvezném az életet. A lényeg, hogy megtaláljuk az egyensúlyt. Most tervezünk mindenfélét, aztán lehet, hogy ha érkeznek a gyerekek, mindent felülírnak.”

„Szerettem volna a legtöbbet kihozni a karrieremből, ezért nem volt értelme korábban elszerződni, mert Győrben mindig a végső győzelem volt a cél. Az utolsó győri szerződésem aláírása előtt tényleg úgy éreztem, hogy változásra van szükségem, mert túl sok ideje vagyok már egy helyen. De nagy bátorság kellett volna a távozáshoz. És beigazolódott, hogy megint csak ez volt a helyes döntés, hiszen újabb trófeákat nyertem az ETO-val. Ha valaki ennyire ragaszkodik egy klubhoz, nehéz nemet mondani a hosszabbításra. Itt mindent megadtak, amire szükségem volt, és a győztes mentalitás erősebb volt bennem, ezért maradtam.

Szerencsés vagyok, hogy a férjem az első évet követően utánam tudott jönni, és a távolból is intézhette az ügyeit. Az iránta érzett tiszteletből szerettem volna, ha az utolsó győri idényemben felkerül a neve a mezemre. Dean sohasem akart befolyásolni a döntéseimben, csak támogatott.

Az utóbbi két évben előfordult, hogy olyan fáradtnak éreztem magam, hogy én is elgondolkodtam azon, szeretném-e tovább folytatni. De nem kerültem olyan mélyre, mint Groot vagy Broch. Ha nem emlékeztetnek rá vagy emlékezteted saját magadat, hogy élvezd a sikerhez vezető utat, akkor könnyű kiégni.

Eredetileg úgy terveztem, hogy Tokió után lemondom a válogatottságot, és az utolsó idényben csak a klubomban lépek pályára, de a járvány sok mindent átírt. Nem akartam eldobni az esélyét, hogy ott legyek a negyedik olimpiámon. Nem én vagyok az első játékos, aki megváltoztatja a döntését, és tovább játszik. Amikor a Rosztov ajánlatot tett, úgy éreztem, nem mondhatok rá nemet, mert évek múlva is azon emészteném magamat. Mindig ott motoszkált bennem a kíváncsiság, hogy megismerjek egy új klubot. Egy kevésbé ambiciózus csapathoz már nem mentem volna el.”

Szép gesztus a társaktól, Görbicz után Amorimot is a levegőbe dobálták a kupadöntőn (Fotó: Török Attila)

FELDOBÁLTÁK, SKANDÁLTÁK A NEVÉT

„A Magyar Kupa-döntő után jutott eszembe, hogy felkapom Görbét, majd csatlakoztak hozzám a többiek is. Csak apró figyelmesség volt, de kijárt neki azért, amit a klubért és a női kézilabdázásért tett. Játékosok jöttek-mentek, de ő mindig itt volt, és végigkísérte az én győri éveimet is. Nélküle a klub sem tartana ott, ahol most tart. Aztán egészen megsajnáltam a lányokat, mert Görbe után engem kellett emelgetniük a nyolcvanöt kilómmal. Sokat jelentett, hogy a levegőbe dobáltak, még sohasem történt velem hasonló. A fináléig csak sodródtam az eseményekkel, egyik meccset követte a másik, és nem engedhettem át magamat az érzelmeknek. Amikor aztán a szurkolók a lefújás után elkezdték a nevemet is skandálni, nem tudtam visszatartani a könnyeimet.

A BL-final four hétvégéje már végig nagyon érzelmesen telt. Megeredtek a könnycsapok, nemcsak a pályán sírtam, hanem a buszon és az öltözőben is. Sok minden kavargott a fejemben, szomorú voltam, hogy nem lett meg az újabb trófea, de közben lepörgött előttem a Győrben töltött tizenkét év, és rájöttem, hogy jóval több a kellemes emlékem. A Görbével összeölelkezős fotóink bejárták a világot, otthonról is sok üzenetet kaptam. Sohasem fogom elfelejteni ezeket a pillanatokat.”

Férjével, Dean Taleszkivel, és kutyájukkal, Thórral (Fotó: Tumbász Hédi)

NAGY CSALÁDOT TERVEZNEK

„A jövőben is szívesen dolgoznék a sportágban, szeretném átadni a tapasztalatomat, segíteni naggyá tenni a női szakágat. Még nem tudom, hol és milyen pozícióban lesz módom erre. Levelezőn sportmenedzsment mesterkurzusra járok a Johan Cruyff Intézetben. Lehetőségem van lassabban haladni, így nem vesz el olyan sok időt a napjaimból.

A legjobb esély akkor nyílik majd előttem, ha Európában maradunk. Nehéz is lenne már visszailleszkednem a brazil hétköznapokba. Az évek során részben európaivá váltam, lenyugodtam, korábban túl hevesen viselkedtem, a pályán is… Itt azt látom, az emberek komolyabbak, míg otthon lazábbak, nem gondolnak annyit a jövőre, csak a mának élnek. A családunk persze hiányzik – és korábban mindig azt mondtuk a férjemmel, hogy öt gyereket szeretnénk. Majd meglátjuk, Isten megadja-e, de az biztos, hogy nagy családban gondolkodunk, a szüleimtől is ezt láttam. Úgy tartják, az első gyerek után az ember átgondolja a terveit, így valószínűleg egyesével fogunk haladni.”

Nem örökre búcsúzik Győrtől (Fotó: Tumbász Hédi)

SZÍVÉBEN A SZURKOLÓK SZERETETÉVEL

„Magammal viszem a szívemben a szurkolók szeretetét. Úgy érzem, igazán megkedveltek Győrben, és elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, a mosolyommal, a vidámságommal együtt. Tényleg elismerték a munkát, amit beletettem, és ennek nagyon örülök. Magammal viszem az emlékeimben a barátaimat is. Szerencsés vagyok, mert remek embereket ismerhettem meg, és rengeteg barátot szereztem. Nagyon remélem, hogy a sors nem választ el minket egymástól, és kapcsolatban maradunk.

Ugyan most búcsúzom, de nem örökre. Úgy érzem, hamar vissza fogok térni, immár »egyszerű« látogatóként. Végre kimehetek majd a meccsekre nézőként, és még a játékvezetők ítéleteit is nyugodtan kommentálhatom. Természetesen az elért szép eredmények is velem lesznek, no meg a magyar nyelv, amit megtanultam – egy kicsit. Bízom benne, nem fogom elfelejteni…”

(Fotó: Török Attila)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. június 5-i lapszámában jelent meg.)
2021.06.17 05:19:53

Kézilabda BOBORY BALÁZS

„Sok mindent pozitívabban láttam, ha hibáztam, kerestem, miként tudnék javítani.”

2021.06.13 17:29:12

Kézilabda RUSZNÁK GYÖRGY

Minden idők legnagyobb különbségű győzelme született az új lebonyolítás szerinti BL-döntőkben.

2021.06.09 09:42:45

Kézilabda BALLAI ATTILA

„...és onnantól, hogy erre képesek lettünk, jöttek az igazi sikerek.”

2021.06.07 23:17:52

Kézilabda MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Kudarc után érdekesebb a helyzet, hosszabb elemzést is megérdemel, de fokozott figyelmet mindenképpen, hogyan reagálnak a vesztesek, mivel indokolnak, képesek-e hétköznapian megmagyarázni a sokszor megmagyarázhatatlant.

2021.06.07 08:58:53

Kézilabda BOBORY BALÁZS, NEDELYKOV TAMÁS

Arra kértük Dudát, idézze fel a nálunk töltött időszaka legfontosabb pillanatait, 12 esztendőt 12 fejezetben.