Faluvégi Dorottya: Segít, ha elfogadom, a csőd és a sérülés is a versenysport része

– Hogy érzi magát?
– A körülményekhez képest jól vagyok, köszönöm – felelte Faluvégi Dorottya, a csődhelyzetben lévő ludwigsburgi női kézilabdacsapat Európa-bajnoki bronz­érmes jobbszélsője, aki még április végén az egyik edzésen izolált keresztszalag-sérülést szenvedett.

– Mikor tudta meg, hogy gondban van a klubja?
– Aznap, amikor a sajtóban is megjelent a hír, július 22-én. Este már a csődbiztosok tájékoztattak minket, erről korábban semmit sem tudtunk. Sokkot, szomorúságot és dühöt éreztünk, nehéz mindezt szavakba önteni.

– Meddig szól a szerződése?
– A következő idény végéig, ahogyan szinte mindenkinek a csapatból. Többen egyoldalúan felbontották, viszont ezt nem ajánlatos megtenni, amíg nincs meg a másik csapat, mert legalább addig védve vagyunk. Kíváncsian várom az utolsó értekezletet, mert ott választ kapunk több nyitott kérdésre is. A Bajnokok Ligájából kizártak bennünket, a hazai sorozatoktól viszont nem léptünk vissza. A klub részéről azt kommunikálják, van némi esély valamilyen szintű működésre, megváltozott feltételekkel. A legtöbben úgy mentek el, hogy találnak ennél jobban működő projektet…

– Milyen kimenetele lehet ennek az értekezletnek? Belemenne esetleg abba, hogy csökkentett fizetés mellett maradjon?
– Már nem számítok semmire, a történtek után nem tudnak meglepni. Őszintén megmondtam a klubvezetőségnek, ha lesz olyan lehetőség, amely a karrierem és a felépülésem szempontjából is megfelelő, nem hezitálok, úgy döntök, ahogy nekem jobb. Jelenleg a munka a rehabilitációs teremben zajlik, a legfontosabb, hogy a felépülésem jól alakuljon. Majd utána felmérem a lehetőségeimet.

– Mikor térhet vissza a pályára?
– Optimális esetben február végén, ebben bízom és erre gyúrok.

– Hogyan lehet ebből a hatványozottan nehéz helyzetből erőt meríteni? Már a súlyos sérülést sem lehet könnyű feldolgozni, miközben a klubja is a megszűnés szélére került, amellyel korábban bajnoki címeket és kupákat nyert, a Bajnokok Ligájában tavaly döntős, idén negyeddöntős volt…
– Ebből a szituációból csak építkezni lehet, mert ennél csak feljebb van. Segít, ha elfogadom, hogy mindkét jelenség a versenysport része. Az elmúlt időszakban több klub csődbe ment egyik napról a másikra, az idén a Vipers és Papp Nikoletta csapata, a Gloria Buzau is, és azt gondolom, hogy nem mi leszünk az utolsók, akikkel ez történik. A sérülés is gyakori, igyekszem erre átmeneti állapotként gondolni. Hála Istennek a családom, a férjem és a gyógytornászaim, a környezetem támogat, hogy felépüljek és újra minden a régi kerékvágásban működjön. A csapattársaimmal gyászoltunk, de erősítettük is egymást, hogy igenis értékes játékosok vagyunk, az élet megy tovább és el fogunk helyezkedni máshol is.

– Ezen a máshol elhelyezkedésen mennyit gondolkodott?
– Sokat. Mióta megtudtuk a hírt, csak azon gondolkodunk, hogy mit kezdjünk az életünkkel és merre tovább… Magamról annyit tudok mondani, nyitott vagyok, és várom, hogy mi lesz a megoldás, amely a felépülésem után a legjobban passzol. Az idő szerencsére nem nyom, optimista és bizakodó vagyok.