Nem is olyan vad álom – Vincze Szabolcs jegyzete

MÁSFÉL HÓNAPJA nyilatkozta Per Johansson, a győri női kézilabdacsapat svéd edzője, hogy az álma egymás után három Bajnokok Ligája-győzelmet szerezni a klubbal, vagyis a klasszikus triplázás, amilyen az észak-amerikai kosárlabda-bajnokságban (NBA) a kilencvenes években a Chicago Bullsé vagy az ezredforduló után a Los Angeles Lakersé volt (a hasonlatot ő hozta fel, nem én).

Nagy szavak voltak ezek, mert amikor elhangzottak, csapata még az FTC mögött állt a magyar bajnokságban, és nem jutott be a BL négyes döntőjébe sem. De értékelni kell a magabiztosságot, ha valaki lapot húz tizenkilencre, és be mer mondani egy ilyen nagy tétet, hogy ő bizony a triplára hajt. A tavalyi BL-győzelme után ráadásul még lehetett is olyanokat mondani (még ha nem is volt feltétlenül így), hogy a szakember csak „megörökölte a győztes csapatot”, vagy „jókor volt jó helyen”, esetleg „az új seprű jól seper” stb.

De az idei sikert követően már semmiképpen, mint ahogy azt sem, hogy a Győrnek csak szerencséje lett volna, mert a Magyar Kupát ugyan elvesztette, a magyar bajnokságot már vesztes helyzetből meg tudta nyerni, a BL-döntő hatodik percében 6–1-re vezetett a dán Odense ellen, a mérkőzést pedig magabiztosan a kezében tartotta, még akkor is, ha a vége a vártnál szorosabb lett. A svéd edző (kulcs)szerepe tagadhatatlan, igazi mestermunka volt ez a finálé, minden a helyén volt, mindenki pontosan tudta a feladatát. Pedig az Odensétől a csoportkörben meglepetésre 35–28-ra kikaptak az Audi Arénában, de hát a nagycsapatok sajátja, hogy akkor nyernek, amikor kell.

A mostani BL-döntőben a Győr azért is tudott ilyen magabiztosan diadalmaskodni, mert – akárcsak a férfimezőnyben a Barca – pontosan tudja, hogyan kell a nemzetközi sorozatot megnyerni, a génjeiben van, elvégre a négyes döntők 2013–2014-es bevezetése óta az ETO csak egyszer nem jutott be a final fourba (2015), és amikor ott volt, kivétel nélkül éremmel távozott: kétszer bronzzal, kétszer ezüsttel és ötször arannyal. Bocsánat: most már hatszor.

„Ez egy vad álom” – finomította a triplázásról tett kijelentését Per Johansson azonnal, ahogy kimondta, és bár nem hiszem, hogy valaha is megbánta volna a kijelentését, az biztos, hogy ő maga is érezte a szavai súlyát, és minden bizonnyal újra és újra emlékeztetik majd rá.

De tény, hogy háromból kettő már megvan, és a duplázás után elmondható, hogy annyira talán nem is vad az az álom.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!