Mézesbödön – Simon József jegyzete

Van az úgy, hogy változik, alakul az ember ízlése, értékrendje, amelyre persze hat a környezete, gyarapodó tapasztalata. Az idő múlásáról nem is beszélve... Nagyon régen, a múlt század közepén Karl May vadnyugati regényhőseit nálam nem lehetett überelni, Old Shatterhand és Winnetou volt az alfa és az ómega. Aztán az Omega helyett – már a huszadik század utolsó harmadának elején járunk – az Illés került előtérbe, igaz, erős versenyben Jimi Hendrixszel, Miles Davisszel. Ezt a század végétől máig kitartó sportőrület követte, de Egerszegi Krisztina, Mocsai Lajos mindenkori kézilabdacsapata, Hanga Ádám és Hosszú Katinka a szellemi-lelki világomban szépen összesimul a dzsesszrock legjobbjaival, sőt napjainkban már a bécsi klasszikusokkal is.

A sport értékrendje viszonylag állandó, és számokhoz, gólokhoz, méterekhez, percekhez kötődik. Ezek elérése a legfőbb cél, ezért jár pálma, pénz és dicsőség. A profi sportoló és edzője, valamint klubja és nemzeti szövetsége pedig mindent megtesz a csúcsra érésért, a legértékesebb trófeáért.

Kézilabdában ezek egyike az európai klubcsapatok legszínvonalasabb sorozatában megszerezhető Bajnokok Ligája-trófea. Elődjét BEK-nek nevezték, és úgy 1990-ig – a férfiaknál és a nőknél egyaránt – a legsikeresebbek közé tartoztak Jugoszlávia, a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK klubcsapatai.

Már ezek az országok sincsenek...

Az óriási változások a mai napig tartanak, érzékenyen érintve a sport környezetét, de magukat a sportágakat is. Az értékrendek is módosultak, illetve változóban vannak. A kézilabda BEK átalakult Bajnokok Ligájává, amelyben a német és a francia csapatok iránt a legnagyobb az érdeklődés, 15-20 ezer nézőt befogadó csarnokok telnek meg a legjobbak összecsapásain. És ez lépes méz a szponzoroknak, a magukat reklámozó világcégeknek és a tévétársaságoknak.

Most mégis azt látjuk, hogy a német Rhein-Neckar Löwen kicsit hátrább lépett a mézesbödöntől. Nem tudta elsimítani az időpont-egyeztetési gondját az egymással ütköző BL-meccse és az egyik bajnoki találkozója között. Ezért választania kellett, melyik mérkőzésre küldi az első csapatát, melyikre a „fakót”.

A Löwen értékrendjében a BL fölött diadalmaskodott a Bundesliga, meg persze a saját anyagi érdeke. A magyarázat, hogy a klubnak – amely sajnálkozik, külső okokat is felsorol – fontosabb a remélt lépés a német bajnoki cím felé, mint a BL-nyolcaddöntő első csatája. A BL-ben a B-csapat biztosan veszít majd, de az A-gárda még javíthat a visszavágón.

Töprengek, ezt hogyan oldotta volna meg Old Shatterhand?