Női kézi: Légióskorlátozás kell és magyar kapitány – Mocsai
„A lengyelek elleni nyolcaddöntőben kiderült, mennyire törékeny a magyar játékosállomány, elsősorban motivációs szempontból. Tudati értékzavar van, nem lehet félelemből játszani, hiányzik a folyamatos belső lelkierő és késztetés – ez sajnos tipikus magyar jelenség. Ugyanakkor a vébén nem volt olyan kapcsolat a szövetségi kapitány és csapata között, ami felszabadította volna az energiákat. Persze a sérüléshullám is hozzájárult, Tomoriékkal meglehetett volna. Abban pedig igazat adok Németh Andrásnak, hogy több folyamatos közös munka kell a válogatottal. András is elmondta, nem érezte jól magát a szerepkörben. Ő motivált ember, de az osztrák jólétből jött, s alighanem abból indult ki a vezetési stílusban is” – vélekedett a korábbi sikerkapitány.Tudati értékzavar van, nem lehet félelemből játszani, hiányzik a folyamatos belső lelkierő és késztetés – ez sajnos tipikus magyar jelenség. Ugyanakkor a vébén nem volt olyan kapcsolat a szövetségi kapitány és csapata között, ami felszabadította volna az energiákat. Persze a sérüléshullám is hozzájárult, Tomoriékkal meglehetett volna. Abban pedig igazat adok Németh Andrásnak, hogy több folyamatos közös munka kell a válogatottal. András is elmondta, nem érezte jól magát a szerepkörben. Ő motivált ember, de az osztrák jólétből jött, s alighanem abból indult ki a vezetési stílusban is” – vélekedett a korábbi sikerkapitány.
Mocsai hozzátette: „Magyarország átmeneti helyzetben van kézilabdában. A korábbi előnyünk elfogyott, a válogatottat innentől klubként kell kezelni, a folyamatos edzőmunkát állítva vissza. A fő cél tudati változások elérése a játékosgarnitúrában. A kevés számú igazi hazai klasszis kézis jelentősen túlértékeli a saját szerepét és elvárásait. A vébére visszatérve: nem annyira rotációs bajokat láttam, meg lehet hét-nyolc játékossal is nyerni egy nagy tornát, a motiváció ennél sokkal fontosabb: terhelhető játékosállomány kell, akiknek hátat fordítva is száz százalék feletti a teljesítésük. Olyanok kellenek, akik nem tudnak veszíteni.”
„Nem értek egyet azzal, hogy külföldi edzők jelentik a megoldást a magyar válogatottnál. Más a probléma: személyiségfejlesztésre lesz szükség, ami nem elsősorban szakmai kérdés. A magyar népesség maximum tíz százaléka alkalmas kemény téthelyzetekben jól teljesíteni és felelősséget vállalni – jól képzett edzőinket is meg kell erre tanítani újabb képzésekben, felépítve új szövetségi kapitányokat. Nyilván megkérdezik a véleményemet az utódlásról, nagyon szurkolok a magyar edző választásának, de nem elképzelhetetlen, hogy átmenetileg külföldi mester érkezik. Vannak alkalmas fiatal magyar trénerek is” – szögezte le a TE rektora.
„Nagyon súlyos kritika lenne a sportágnak egymás után két olimpiáról is hiányozni. Az elmúlt évek tendenciája, a külföldi játékosok és edzők beáramlása a magyar kézilabdába azonban nagy nehézségeket okozott a válogatott építése szempontjából, hiszen meghatározó klubjaink többségében túlsúlyban vannak a külföldiek. Vannak tehetségeink, de újra kell kezdeni utánpótlásban az építkezést. A tendencia megállítása érdekében teszünk rövidesen egy javaslatot a kézilabdában is a légiósok korlátozására, nem is pozitív ösztönzőkkel – a horvátok például egyszerűen maximálják a külföldiek arányát, a spanyolok is ötven százalékban húzzák meg a határt. Ők például beengedték a külföldi tudást, de utána bezárták a kapukat a külföldi trénerek előtt, kitermelve egy új edzőgenerációt” – jelezte Mocsai Lajos.
