Kézi: Nagy László 2017 után is játszana, aztán edzősködés?
„Személy szerint csalódott vagyok, mert elvesztett BL-döntőt jó szájízzel nem lehet magad mögött hagyni. Ugyanakkor az éves teljesítményünk nagyon kiegyensúlyozott volt, büszke vagyok a csapatra, elégedett lehetek magammal is. A kölni final fourban elfárasztott minket a Kiel rohanós játéka az elődöntőben és számított az is utána, hogy mi három órával kevesebbet pihenhettünk a Barcelonánál, bár ezt nem kibúvóként mondom. Én is jobb ötletnek tartanám, ha lenne egy nap pihenő a két meccs között, szerintem minden csapat támogatná" – értékelt Nagy László.
„Ami Mikler Rolanddal történt, az előfordulhat minden játékossal a kézilabdában: csúcskategóriában védett egész évben, aztán a döntőben nem az övé volt a kiemelkedő kapusteljesítmény, ám a védekezésünk sem volt annyira kemény. Ilics sem tudott eleget pihenni, de tegyük hozzá: nélkülük nem jutottunk volna el a final fourig, kár személyeket kipécézni. Roli nagyon el volt keseredve, pedig küzdésből nagy éve volt, ezen a meccsen meg a Barca jobb volt. Ellenszer Karabaticra? Talán egy nyitottabb védekezés az lehetett volna, ám azt a Kiel után nem bírtuk volna már fizikailag. Sulicot meg azért erőltette Ortega mester Nilssonnal szemben, mert védekezésben komplexebb és nem akart annyit rotálni. Szélsőjáték hiánya? Mi az átlövőkre, beállókra alapozzuk a játékunkat, ez igaz" – mondta el a veszprémiek csapatkapitánya.
„Pálmarsson és Sliskovic érkezése variálhatóbbá teszi majd a játékunkat és több pihenési lehetőséget is ad. Közben pedig a Barca harminc-negyven százalékot gyengülhet Karabatic majdnem biztos távozásával. Jövőre is döntőzni akarunk, s akkor már meg is nyerni a trófeát. Pályafutásom megkoronázása lenne magyar csapattal BL-t nyerni. Ha ez összejön, még milyen terveim lehetnek? Például ismételni, megvédeni a címet. Szeretném kitölteni a 2017-ig szóló szerződésemet, még több szezont érzek most magamban, szerintem rá fogok utána is húzni" – jelezte a válogatott kulcsembere.
Nagy László hozzátette: „A dolgok jelen állása szerint én már máshol nem fogok kézilabdázni, mint Veszprémben. Hogy aztán edzősködés vagy klubvezetés? Ami biztos: utána is a magyar kézilabdázásban maradok, a mikéntje a lehetőségektől függ majd. Játékosként most izgalmasnak tartom az edzősködést mint kihívást, főleg, ha ilyen csapata lehet az embernek, mint Ortegának megadatott."
