Csapataink harcban állnak: a Győr Veszprémben, az FTC „Sztálingrádban”

A GYŐR TANULT A LEFAGYÁSBÓL

„Ha sikerül ugyanúgy harmincegy gólt lőnünk, mint Romániában, akkor nem kell aggódnunk a továbbjutás miatt. Az első mérkőzés utáni két napban ötször néztem vissza a meccset, megmutattam a lányoknak is, mik a tanulságok, és biztos vagyok benne, hogy jobban fogunk kézilabdázni, mint egy hete. Nem lesz egyszerű dolgunk, de optimista vagyok″ – foglalta össze a legfontosabbakat a mai visszavágó előtt Karl Erik Böhn.

A norvég szakember a 31 gólt alighanem azért emelte ki (Valceában 35–31-re kapott a Győr), mert ha ezt a termést most is eléri a csapat, akkor a románoknak legalább 28 gólt kellene szerezniük, ahhoz, hogy ők jussanak tovább, márpedig az ETO vendéglátóként ebben a szezonban csak egyszer, még novemberben a Hypo ellen kapott 27 gólnál többet (29-et), de akkor 37-et lőtt. Igaz, most nem a győri Magvassy Mihály Sportcsarnokban, hanem a Veszprém Arénában lépnek majd pályára a zöld-fehérek, de így még nagyobb biztatásra, még több szurkolóra számíthatnak. Más kérdés, hogy 2009-ben a Viborg elleni BL-döntőben nem hozott szerencsét a veszprémi helyszín a győri lányoknak.

Az irányító-átlövő Andrea Lekics szerint azonban még egyszer nem eshetnek abba a hibába, mint a múlt héten Valceában.

„Tanultunk abból a tökéletes lefagyásból, és nem fogjuk még egyszer végignézni, hogy átrohan rajtunk a Valcea. Ilyesmi egyébként is nagyon ritkán esik meg, az meg konkrétan kizárható, hogy egy hét alatt kétszer így járjunk. Ráadásul voltak pozitívumai is annak a meccsnek – inkább azokról beszéljünk! Például lőttünk idegenben harmincegy gólt, méghozzá úgy, hogy nem is volt különösebben fényes a támadójátékunk. És miután egy darabig senkinek sem sikerült semmi, talpra álltunk, és negyedóra sem kellett hozzá, hogy faragjunk négy gólt a hátrányunkból – most meg hatvan percünk van ugyanerre. Szóval van erő a csapatban, és tudunk küzdeni, harcolni akkor is, ha maga a játék éppen nem megy jól″ – mondta a szerb klasszis.

„Az igaz, hogy annyiból nehezebb a dolgunk, hogy most a mi torkunkon a kés, nekünk van veszítenivalónk, hiszen hazai pályán elvárható, hogy nyerjünk és továbbjussunk. De ha visszaemlékszik, amikor igazán éles meccseket játszottunk, mint a középdöntőben otthon a Larvik vagy a Midtjylland ellen, mindig kihoztuk magunkból a maximumot, és szerintem most sem lesz másként. Na meg a közönség is sokat segíthet″ – tette hozzá Lekics.

A Valcea edzője a mai visszavágó előtt hangsúlyozta, tudja, hogy a négygólos előny ellenére koránt sem lefutott a párharc.

„A mai kézilabdában négy gól szinte semmi, borzasztó gyors a játék, bármi megtörténhet. A két csapat tökéletesen ismeri egymást, úgyhogy semmi meglepőre nem számítok, csak arra, hogy kevesebb gól fog születni, mint az első meccsen. Attól nem tartok, hogy a közönség megbénítaná játékosaimat, a meccs hevében úgysem érzékelnek semmit a hangulatból” – nyilatkozta Radu Voina.

TÁJKÉP A „SZTÁLINGRÁDI KÉZICSATA” ELŐTT

Kényelmes helyzetből indulhatott Oroszországba a Ferencváros női csapata: a Dinamo Volgográd elleni KEK-elődöntő első mérkőzésén aratott nyolcgólos (34–26) győzelem után jó eséllyel pályázik a döntőbe jutásra. Az első összecsapáson négy gólt szerző Szamoránsky Piroska és társai nem is szeretnék, ha az oroszok kiénekelnék a sajtot a szájukból. A Ferencvárosnál igyekeztek levonni a Volgográd elleni 2009-es EHF-kupa-nyolcaddöntő tanulságait: akkor az időjárási viszonyok miatt kétnapos csúszással tudtak csak továbbindulni Moszkvából Volgográdba, a csapat a repülőtéren és egy szállodában volt kénytelen múlatni az időt, most viszont a zöld-fehér különítmény péntek reggel különgéppel kelt útra a Volgaparti városba, az egykori Sztálingrádba.

„A csapatból néhányunknak már volt »szerencséje« megtapasztalni a volgográdi körülményeket, és ezúttal sem számítunk semmi jóra. Arra számítunk, hogy az oroszok az elején nekünk rontanak, de ez nem meglepő, hiszen rohanniuk is kell, ha le akarják dolgozni nyolcgólos hátrányukat. Nem szabad kapkodnunk, nyugodtan, biztos helyzeteinket belőve kell játszanunk. Figyelnünk kell, mert ha könnyelműsködünk és hibáinkkal felhozzuk a Volgográdot, bajba kerülhetünk."

Az első meccshez hasonlóan ezúttal is sokat videóztak a Fradinál, többször elemezték a dabasi mérkőzés felvételét. Külön figyelmet fordítottak az Anna Kocsetova és Olga Levina elleni védekezésre: mindketten nyolc góllal zártak Dabason, ráadásul ebből hatot-hatot a második félidőben szereztek, azaz ők ketten tartották a lelket a Dinamóban, úgyhogy megállításuk kulcsfontosságú lesz a visszavágón. A zöld-fehérek a csapat egységében is bízhatnak, okkal, hiszen a magyar bajnoksághoz képest magasabb hőfokú nemzetközi meccseken folyamatosan bizonyítják, mennyire jó szellemű és összeszokott társaság az övék.

„Ránk is jellemző, ami a Fradira úgy általában: képesek vagyunk meghalni egymásért a pályán – mondta Szamoránsky. – A dabasi meccs is óriási motivációt jelentett számunkra, nem adjuk, nem adhatjuk ki a továbbjutást a kezünkből."

A sztálingrádi csatát a második világháború egyik fordulópontjának tartják a történelemben, azonban a Ferencvárosnál bíznak benne, hogy ezúttal nem lesz fordulat, és a klub történetében ötödször is bejut a csapat a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjébe (az eddigi négyből két alkalommal győzött is a fináléban).