Planéta: Voltam már birodalmi lépegető és bébizsiráf is

– Meglepődött?
– Az nem kifejezés. Azt tudtam, hogy Karl Erik Böhn figyeli a játékosokat, de hogy engem is, arra nem számítottam. A múlt héten jött oda hozzám azzal, hogy szeretne kipróbálni – hát, elsőre sokkot kaptam. Persze nagyon örültem, csak hát félek.

– Ne mondja!
– Aggódom, higgye el. Azért a válogatott elég nagy ugrás az NB I/B meg a juniorbajnokság után, nem tudom, hogy fogom megállni a helyem. Az más kérdés, hogy a korosztályos válogatottakban már szerepeltem, a menetrend, gondolom, hasonló lesz – csak a színvonal, a tempó lesz más.

– Azért az ETO nagycsapatában is játszott már, olyan nagy meglepetés nem érheti.
– Igen, Konkoly Csaba kipróbál minket: hol öt percet kapunk, hol tizenötöt, és ha ennyi alatt megálljuk a helyünket, számít majd ránk nagyobb feladatoknál is.

– Külön atlétikai edzésre is jár, ha jól tudom.
– Így van: hétfőn pihenőnap volt, de oda azért most is lementem. Csaba bácsi küldött el, mivel nagyon magas vagyok, elég rosszul mozgok, és a felnőttmezőnyben lassúnak számítok.

– A kétméteres orosz Jelena Poljanova például konkrétan úgy mozog, mint egy madárijesztő, míg ön azért kimondottan élsportoló benyomását kelti.
– Ezzel most nagy örömet szerzett! De azért én is voltam már a birodalmi lépegetőtől a bébizsiráfig minden…

– Látta már a videót, amelyen a tizennyolc éves Heidi Löke úgy mozog a kézilabdapályán, mint a saját nagyanyja?
– Aztán egész jól kijött belőle… Még nem láttam, de majd elkérem Heiditől.

– Csak azért említettem, mert remekül mutatja, hogy a mozgáskoordinációt milyen jól lehet fejleszteni.
– Nekem is mondják, hogy már egy hónap után látszik rajtam a javulás, és én is érzem, hogy gyorsultam. De tudom, sokat kell még dolgoznom.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJA EL!