Norvég sporttörténelem: negyedszer Európa trónján a női válogatott

A két csapat az első fordulóban már találkozott egymással, és akkor 21–21-re végeztek a felek, azzal kezdődött a spanyol csoda. A döntőben aztán úgy tűnt, nem is akar véget érni, 12 perc után már 6–3-ra is vezettek.

Korai volt azonban még örülniük, hiszen a norvégok a félidő második felében magukhoz tértek, és 8–8-nál egyenlítettek. A spanyolokat ez kissé megtörte, bő hat percig nem tudtak betalálni – igaz, erről nem Katrine Lunde Haraldsen tehetett, mivel alig ment lövés a kapuja felé.

Az utolsó percekre aztán sikerült az egalizálás, így végül egygólos norvég előnnyel zárult az első játékrész. Ez alapján joggal várhattunk izgalmas második félidőt, ám végül nem az lett, és ebben a két ukrán játékvezető is részt vállalt.

A két hölgy ugyanis messze nem feltétlenül egyenlő mértékben ítélkezett a két csapat javára – amit a spanyoloknál le sem fújtak támadásban, az a norvégoknak hetest ért, hogy csak egy példát említsünk.

Az arcpirító az volt az ukránok működésében, hogy a norvégoknak nem is kellett volna a segítség, a spanyolok ugyanis nem igazán voltak gólveszélyesek: a második harminc perc első negyedórájában mindössze három gólt dobtak.

Mindez azt eredményezte, hogy a norvégok a meccs háromnegyedénél már hét góllal vezettek, vagyis a zsebükben érezhették az aranyérmet. A végén még igyekeztek mindent megtenni, hogy kiszolgálják közönségüket, hiszen 10 perccel a vége előtt tízgólos különbséget építettek fel.

A spanyolok becsülettel küzdöttek, ám a norvég csapat és az ukrán páros együtt sok volt nekik – ezüstérmük így is történelmük legjobb szereplését jelenti. Norvégia a győzelmével negyedszer lett Európa-bajnok, amire még egyetlen más ország női kézilabda-válogatottja sem volt képes.