Gál Gyula és Császár Gábor vezérletével legyőztük a horvátokat

Az ország több pontjáról érkeztek szurkolói csoportok az új veszprémi csarnokba, így a találkozó remek hangulatban kezdődött, amelyet Igor Vori igyekezett „tönkretenni”, a horvát beállós ugyanis rövid idő alatt két gólt is szerzett. A magyar csapatból először Nagy László volt eredményes, de hiába csatlakozott hozzá később Eklemovics Nikola, Gál Gyula és Iváncsik Gergő is, a védekezésünk sajnos nem állt össze, így végig futnunk kellett a horvátok után.

Középső embereink és Gál kapcsolata szerencsére jól működött, így két-három gólosnál egyszer sem nőtt nagyobbra a különbség, sőt a veszprémi beállós a védjegyének számító, háta mögött bedobott ziccerrel 8–8-nál egyenlíteni tudott.

11–10-es vendégvezetésnél nagy veszteség érte a magyar együttest, ugyanis az addig jól játszó, három gólig jutó Eklemovics lábsérülést szenvedett (a szerb származású játékos épphogy felépült korábbi sérüléséből a mérkőzés előtt), és be kellett vonulnia az öltözőbe.

A mieink játékában kisebb zavart okozott az irányító kiválása, aminek következtében újra háromgólos hátrányba kerültünk. Közben Puljezevics Nenadot – aki nem sokat találkozott a labdával – Fazekas Nándor váltotta a kapuban, de sokkal több védést ő sem tudott bemutatni.

Hajdu János az időkérés mellett döntött, és jól tette, mert ezután ismét összekapta magát a magyar alakulat. Gál továbbra is jó százalékkal használta ki a helyzeteit, a kapuba visszatérő Puljezevics pedig egy hétméteres hárításával járult hozzá a mieink javuló teljesítményéhez.

Nagy László negyedik góljával 15–15-nél utolértük a horvátokat, akik viszont az utolsó pillanatokban szereztek még egy gólt, így ők vonulhattak előnnyel a szünetre (15–16).

A fordulás után továbbra is Horvátország vezetett egy-egy góllal, de Gál, majd az Iváncsik Gergőt váltó Törő Szabolcs találatával rendre egyenlítettünk. A 47. percben aztán eljött a nagy pillanat: az Eklemovics helyén (remekül) játszó Császár Gábor ötödik góljával végre átvettük a vezetést (23–22).

A közönség is egyre inkább feléledt, amikor pedig a TuSEM Essenben kölcsönjátékosként szereplő Putics Barna bombagólt lőtt a bal felső sarokba, majdnem felrobbant a csarnok – de sajnos az olimpiai negyedik horvátok nem törtek meg, és kiegyenlítettek (25–25).

Az utolsó percekben Putics Barna újabb gólokat szerzett, míg a látogatók hétmétereseik értékesítésével próbáltak lépést tartani. Ez szerencsére nem sikerült nekik, a véghajrát kétgólos előnnyel kezdő magyar válogatott már nem engedte ki a kezéből a győzelmet; Császár a sokadik góljával tette fel a koronát csapata és saját maga teljesítményére.

Az utolsó másodpercekben a horvátok büntetőből még betaláltak egyszer, de ez már csak szépségtapasznak volt jó, Magyarország 30–28-ra győzött!