Így játszottak az NS szerint

Pálinger Katalin: 6
(Dunaferr, 1978, 158)

Nehéz helyzetben volt a magyar válogatott első számú kapusa, hiszen tavaly a horvátországi világbajnokságon nagyon magasra helyezte önmaga előtt a lécet. Ezúttal nem volt olyan formában, mint egy esztendővel korábban, de így is sokat tett a csapat előbbre jutásáért. Az oroszok elleni bronzmeccsen pedig tavalyi önmagát idézte.

141/336 42%, 70/227 31%

Sirina Irina: 6
(Győr, 1967, 39)

Tudta, hogy második számú kapusként számít rá Kiss Szilárd, ám amikor pályára került, kihozta magából a maximumot. Éppen hazai pályán, a győri csoportmeccsek idején jutott több szerep neki, s mind az osztrákok, mind a franciák ellen kiváló teljesítménnyel bizonyította, hogy lehet rá számítani.

30/75 40%, ill. 37/97 38%

Lovász Zsuzsanna: 4
(Dunaferr, 1976, 67)

A horvátországi vb-n úgy nyújtott maradandót, hogy egyetlen jobbszélsőként játszotta végig a tízmérkőzéses tornát. Nyári sérülése óta viszont keresi önmagát, s bár emberfeletti munkát végez, térde miatt éppen legfőbb erényét, a robbanékonyságát nem tudja kamatoztatni.

48/68 71%, ill. 7/15 47%

Balogh Beatrix: 5
(Cornexi, 1974, 122)

A szülés és sérülés után az olimpiai felkészülés elején visszatérő jobbszélső végül lemaradt az ötkarikás játékokról, az Európa-bajnokságon viszont lehetőséghez jutott. Amikor játszott, nem okozott csalódást, igaz, akik látták élete legjobb produkcióit, azokban maradt némi hiányérzet.

-, 10/16 63%

Radulovics Bojana: 9
(Dunaferr, 1973, 69)

A kivételes képességű játékosról mindent elmond, hogy nem játszott csúcsformában, ám az athéni olimpiához, illetve a 2003-as világbajnoksághoz hasonlóan ezúttal is ő lett a gólkirálynő. A sportág történetének egyik legnagyobb alakja ezen az Európa-bajnokságon búcsúzott a magyar válogatottól, s nem szeretnénk túlzásba esni, de leírhatjuk: nagyon nehéz lesz őt pótolni.

97/170 57%, 72/123 59%

Mehlmann Ibolya: 4
(Győr, 1981, 74)

A világ legjobb játékosa mögött kevés szerep jutott neki, s talán a leghálátlanabb dolog néhány percre beszállni egy feszített tempójú mérkőzésbe. A Graboplast ETO balkezese azonban sohasem ijedt meg a feladattól, akkor sem, amikor néhányszor a jobbszélen kellett szerepelnie. Radulovics visszavonulása után pedig bizonyíthatja, hogy nagyobb feladatokra is alkalmas.

3/7 43%, ill. 8/16 50%

Görbicz Anita: 4
(Győr, 1983, 73)

A fiatal irányító egy éve, a világbajnokságon lett a válogatott kulcsembere, a szakma nem győzte dicsérni a remek adottságokkal megáldott játékost. Az Európa-bajnokság azonban nem sikerült úgy számára, ahogy azt önmagától is várta, produkciójáról mindent elárul, hogy mindössze hét akciógólt szerzett a tornán.

25/65 38%, ill. 14/34 41%

Siti Eszter: 5
(FC Köbanhavn, 1977, 97)

A Dániában légióskodó játékos számára a tavalyi világbajnokságon nem jött ki a lépés. Azóta sokat változott a világ, már az olimpián is sokkal többet tudott segíteni a válogatottnak, mint Horvátországban, az Európa-bajnokságon pedig időnként nagyot lendített a csapat játékán. Igaz, számára is szokatlan a beugró szerepkör.

13/22 59%, ill. 5/10 50%

Ferling Bernadett: 6
(Dunaferr, 1977, 67)

Mint a csapat jelentős része, ő is gyengébb teljesítményt nyújtott, mint a világbajnokságon. A Dunaferr irányítója Horvátországban kényszerből átlövőként szerepelt (és remekelt), meccsenként 4.2-es akciógólátlaga elképesztő volt. A magyarországi Eb-n sajnos nem tudta megismételni tavalyi produkcióját, igaz, szégyenkezésre így sincs oka.

42/67 63%, ill. 21/45 47%

Kulcsár Anita: 7
(Dunaferr, 1976, 165)

Ha úgy játszik végig, mint az Eb első szakaszában, akkor az orosz Ljudmilla Bodnyevának esélye sem lett volna, hogy beállósként bekerüljön az All Star-csapatba. Az ötödik mérkőzés után 25 gólnál járt, a hátralevő hármon mindössze négyet szerzett. Talán az ellenfelek jöttek rá, hogy ő a magyar együttes egyik legveszélyesebb embere, hiszen nem azért maradtak el góljai, mert elhibázta a ziccereket…

37/42 88%, ill. 29/34 85%

Bohus Beáta: 5
(Dunaferr, 1971, 69)

Hazai közönség előtt, Európa-bajnoki bronzéremmel búcsúzhatott a címeres meztől az elmúlt évtized egyik legjobb beállósa. Igaz, ezúttal a védekezés volt a fő feladata, s a norvégok elleni meccstől eltekintve (amikor a komplett hátsó alakzat csődöt mondott) meg is oldotta azt.

5/7 71%, ill. 1/2 50%

Kindl Gabriella: 6
(Dunaferr, 1979, 68)

Az osztrákok elleni remeklése után azt hittük, hogy ő lehet az Európa-bajnokság egyik nagy felfedezettje. A győri csoportmeccsen lőtt hét gólja után azonban kicsit visszaesett a teljesítménye, ráadásul a riválisok is nagyobb gondot fordítottak őrzésére. Ezzel együtt hasznos embere volt Kiss Szilárd csapatának.

-, 21/43 49%

Tóth Tímea: 6
(FTC, 1980, 55)

Eredetileg főként védőjátékosként került a keretbe, aztán Farkas Ágnes lemondása, illetve az Európa-bajnokság tapasztalatai után a szövetségi kapitány egyre több szerepet szánt neki a támadójátékban is. A ferencvárosiak átlövője pedig többnyire élt a felkínált lehetőséggel, a dánok elleni produkciójára a vereség ellenére különösen büszke lehet.

3/3 100%, ill. 16/36 44%

Nagy Ivett: 7
(Dunaferr, 1982, 19)

Remekül kezdte élete első felnőttvilágversenyét a dunaújvárosi balszélső. A csoportmeccsek során ellenállhatatlanul száguldozott a balszélen, s úgy tűnt, az Európa-bajnokság jelentheti számára a nagy kiugrást. A sorozatterhelés azonban kicsit megviselte, így a torna második felére kicsit visszaesett a teljesítménye.

-, ill. 27/44 61%

Pigniczki Krisztina: 7
(Dunaferr, 1975, 142)

Mint korábban már oly sok nagy viadalon, ezúttal is a védekezőspecialista Pigniczki volt a magyar együttes egyik legmegbízhatóbb tagja. Az átlag szurkoló számára talán nem is feltűnő, mennyit dolgozik, ám edzői pontosan tudják, hogy nélkülözhetetlen fogaskereke a válogatottnak.

15/18 83%, ill. 5/5 100%

Szűcs Gabriella: -
(Debrecen, 1984, 5)

Speciális helyzetbe került a Loki ifjú tehetsége, hiszen végig tagja volt a tizenhatos keretnek, ám a pályára lépő tizennégy játékos közé egyszer sem nevezte be őt Kiss Szilárd. Ezzel együtt ő is Eb-bronzérmesnek vallhatja magát, s a szövetségi kapitány szerint a jövő már az övé lehet.

-, -

(A név után zárójelben a játékos egyesülete, születési éve, illetve válogatottságainak száma található)

Az értékelés alatt a horvátországi világbajnokságon, illetve a magyarországi Eb-n mutatott lövőteljesítmény (kapusoknál védési mutató) gól/kapura lövés, százalék (kapusoknál védett lövés/kapura tartó lövés, százalék) ---- December 9., csütörtök. Kulcsár Anita háttal a kapunak megkapja a labdát, befordul, lő, és… góóól! Ennél jobban nem is kezdődhetett volna számunkra az Eb. Egy-nulla, de lesz ez még több is, szegény fehéroroszok beleszaladnak ám a késbe: a hátralevő ötvenkilenc percben még 31-et dobunk, miközben csak 22-t kapunk. A rivális talán jobban örül, hogy vége, mint a Kiss-csapat. Vége? Dehogy, csak most kezdődik a tánc…

December 10., péntek. "Boki, Boki, Boki!" - zúgják a szurkolók, akikhez képest a szardíniák lubickolnak a konzervdobozban. A győri Egyetemi Sportcsarnokot zsúfolásig megtöltő közönség Radulovics Bojana "felsőfokú" játékát ismeri el ily módon, átlövőnk meg sem áll 13 találatig. A tizenhármas jól fizet: nyerünk 34-29-re Ausztria ellen. Avagy: "Boki" itt, baki ott.

December 11., szombat. A program szerint pihenőnapja van a Kiss-csapatból nagycsapattá válásról álmodozó együttesnek. Persze lazítani úgy is lehet, hogy gyakorol a keret, no igen, ha minden jól megy, még hat meccs vár válogatottunkra, baj lenne, ha a hölgyek kiesnének a ritmusból. Szóval mint a régi szép időkben: tempó, magyarok!

December 12., vasárnap. Olivier Krumbholz remek hadvezér, talán még Napóleonnál is tehetségesebb, de a tréner tehetetlen, mint a császár Moszkva kapujában. Vagy inkább: tehetetlen, mint Joseph-Mathieu a gallok kapujában. Magyarország-Franciaország 32-23! A házigazda "háromból hárommal" abszolválja a csoportküzdelmeket, úgyhogy folytatása következik. Mivel ekkor magasban jár a csapat, hozzátehetjük, remek kilátásokkal…

December 13., hétfő. Debrecenbe kéne menni - száll fel a buszra a társaság. Az M1-esen gond nélkül lehet haladni, a kisebb pesti dugót követően az M3-ason úgyszintén, így Nagy Ivették gond nélkül érkeznek meg a középdöntő helyszínére. A fedélzeten azért nem mulatozással telik az idő: a szakmai stáb a soron következő riválist mutatja be a videó segítségével. Némi képzavar: előbb német, aztán román, majd pedig dán kockák a téglalap alakú képernyőn.
December 14., kedd. Fordítani is remekül tud a magyar csapat - pötyögik be a címet a Nemzeti Sport szerkesztői késő este. Való igaz, Radulovics a szerb-magyar, Sirina az orosz-magyar, Siti a dán-magyar szótár kiadásában működhetne közre, de a "fordítás" ezúttal arra vonatkozik, hogy a németeknek a hétgólos előny sem elegendő a vendéglátók legyőzéséhez. Mi több, éppen annyival kevesebb, hogy eggyel kikapjanak (25-26). Három a magyar igazság: a "plusz egy" plusz két pontot ér.

December 15., szerda. "Szurkolók vagyunk, állampolgárok nem!" - hirdeti a székelyudvarhelyi szurkolók transzparense a lelátón. "Lesz még Erdély Magyarországé" - énekli a cívisvárosi B-közép. "Hajrá, Magyarország!" - zengi oroszlányi, kiskőrösi, budatétényi és szegedi. És mindenki. Egységben a hangerő… A csajok (ennyi idő után csak csajok) meg csodálatosak, 31-25-re verik Romániát. Örömóda helyett Himnusz szól a végén. Ennél szebb befejezést elképzelni sem lehet erre a napra.

December 16., csütörtök. Dínom-dánom helyett szánom-bánom… Két félidőn keresztül szenzációs játékot láthatunk a Főnixben, kár, hogy csak egyik játékrész szól a mieinkről. Harminc perc után 14-8 ide, hatvan után 24-23 oda. Mármint Dániának. Valahogy nem megy ellenük, nem először babrálnak ki velünk oly módon, hogy elhúzzák előttünk a mézesmadzagot, aztán kötélidegzettel előnyt kovácsolnak a hátrányból. Nálunk pedig elszakad a cérna.

December 17., péntek. Noha rágódunk még az előző napi vereségen, komoly vigaszt jelent, hogy csapatunk így is elődöntős, ráadásul Kiss Szilárd megmondja a tutit: "Nem érzem, hogy a dánok ellen beleszaladtunk volna a vereségbe. Csupán az történt, hogy lehetőséget kaptak azok az eddig kevesebbet szereplő lányok, akikre a fináléban is szeretnék számítani." Vagy úgy. Akkor hiába esik ónos eső, szép napunk van. És még szebb hétvégénk lesz…

December 18., szombat. …vagy mégsem. Egy, kettő, három, négy… nyolc, kilenc, tíz - fájdalom, bár rászámolnak, sőt, csúnyán kiütik válogatottunkat, van ám tovább: tizenegy, tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, tizenöt… Norvégia-Magyarország 44-29. A látottakról vagy jót, vagy semmit. Úgyhogy: semmit.

December 19., vasárnap. Pálinger Katalin mikrofont ragad, és azt mondja, amikor kora délután kinéztek szállodai szobájuk ablakán, s látták, amint hömpölyög a tömeg a szomszédos Papp László Sportaréna felé, előbb talpra, majd a sarkukra álltak: megfogadták, ha törik, ha szakad, megszerzik a harmadik helyet. És megszerzik! Ugyanúgy 29-et dobnak az oroszoknak, mint a norvégoknak, a mosoly és a sírásra görbülő száj közötti, centiméterekben mérhető különbség abból fakad, hogy ezúttal egy híján hússzal kevesebbet kapnak. A bronzérmek jó helyre kerülnek: a magyar kézilabdázók nyakába. Záró beszéd, tánc, konfettieső, a kontinens elitje búcsúzik. Mi is. ---- - Mindenekelőtt fontosnak tartom megjegyezni, hogy elképesztő teher volt a csapatokon, hiszen tizenegy nap alatt nyolc meccset kellett lejátszaniuk, ez pedig valóban embert próbáló feladat. A sportág szempontjából is nagyon fontos volt, hogy a lányok győzelemmel tudták befejezni a tornát, sikerült érmet szerezniük, s ha van is néhányukban hiányérzet, mert a dobogó legmagasabb fokára vágytak, ez mindenképpen dicséretre méltó teljesítmény. A torna második felében már látszott a csapaton a frissesség hiánya, nehéz a nagy energiákat kívánó nyitott védekezést ilyen hosszú időn keresztül folyamatosan játszani. Ráadásul a cseretaktika is lelassult a sorozatterhelés miatt, mert egyre fáradtabbak voltak a játékosok. Ezzel együtt úgy gondolom, nem lehetett feladni két-három ember váltását védekezésben, támadásban. Egyrészt azért, mert néhány játékos sokkal jobb teljesítményre képes a hátsó alakzatban, másrészt mert a kulcsembereknek sok lett volna végigtámadni és védekezni a mérkőzéseket. Úgy gondolom, hogy az elődöntőbe jutott négy válogatott nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb produkciót az egész Európa-bajnokságon. A dánoknál nagyon tetszett a jól megszervezett visszarendeződés, illetve a kiváló védekező lábmunka. A masszív dán hatos fal mögött a kapus jól uralta a lövőfolyosókat. Ami az aranyérmes norvégokat illeti: ők lemaradtak az athéni olimpiáról. Így számukra az Eb volt az esztendő fő eseménye, remekül fel tudtak készülni rá, s hatalmas motivációt jelenthetett számukra, hogy bizonyítsanak. A döntőben is érzékelhető volt, hogy Marit Breivik csapata volt a frissebb, hiszen a hajrában szerezték meg az aranyérmet.