A dánok ráadásul az első, Németországban megrendezett kontinensviadalról is aranyéremmel távoztak, vagyis a hat fináléból csupán egyszer - 2000-ben, amikor Mocsai Lajos tanítványai ünnepeltek - hiányoztak. Az északi női kézilabdát a 2001-es vb-n Norvégia képviselte a döntőben, a 2003-as világbajnoki finálénak viszont a közelébe sem kerültek a dánok és a norvégok. Athénból hiányoztak Marit Breivik tanítványai, Jan Pytlick viszont olimpiai aranyéremig vezette együttesét, amely sorozatban harmadszor nyert a játékokon. Pompásan kezdtek a norvégok, akiknek a titka - edzőjük szerint - abban rejlik, hogy rengeteg felkészülési mérkőzést játszottak, valamint nyitottak minden újdonságra. Persze a dánok is felébredtek, és a félidő derekán átvették a vezetést, sőt két góllal elhúztak. Ekkor viszont úgy tűnt, valami elpattant Petersenékben, mert hosszú gólcsendet tartottak, miközben Hammerseng vezérletével sziporkázott a trónkövetelő.
Óriási taktikai harc bontakozott ki, a két csapat alig-alig bírt egymással. Ugyanakkor a játék látványos elemei is gyakran felcsillantak, miközben egymás "vérére" szomjaztak a játékosok. Ennek ellenére senki se gondolja, hogy a hatalmas tét miatt durván, netán kegyetlenül harcoltak volna egymással a lányok.
Fordulatos küzdelmet látott a publikum, amely zömében semleges lévén mindkét csapat látványos megoldásaiért boldogan tapsolt. Mortensen és Beck kapus egyaránt gyakran parádézott, Nyberg és Hilmo volt a norvég támadások lelke, míg a védekezés tengelyében Kristine Lunde állt. A dánok a második félidő közepéig képtelenek voltak ledolgozni egy-két gólos hátrányukat, ám ekkor ismét átvették a vezetést, sőt két találattal elhúztak.
A levegőben lógott a meglepetés, hogy az átalakított, az olimpián aranyérmet nyerő együttes Budapesten is csodát tesz. A csarnokban tetőfokára hágott a hangulat, mert a norvégok összeszedték magukat, és előbb csak tapadtak vetélytársukra, majd újra az ő pillanataik következtek. Csodák csodája: a vége előtt 25-23-ra újra Hammersengék vezettek.
A dánok mindent megtettek az egyenlítésért és címük megvédéséért, ám az utolsó percben vesztésre álltak. Tíz másodperccel a vége előtt, 26-25-nél támadtak a norvégok, de edzőjük időt kért - nyilván taktikai okokból. Az utolsó pillanatban aztán Breivang találata mindent eldöntött, és a norvég szurkolótábor a mennyországban érezte magát (27-25): Hollandiában 1998-ban megrendezett Eb után újra a földrész legjobbja lett Norvégia.
Marit Breivik és tanítványai, akik az Európa-bajnokságon százszázalékos teljesítménnyel végeztek az élen, tiszteletkört futottak országuk hatalmas zászlójával, megköszönték a buzdítást honfitársaiknak, majd az EHF norvég elnökétől, Tor Liantól átvették az aranyérmeket és a győztesnek járó trófeát. A végszó pedig ez volt az Eb-n: viszontlátásra 2006-ban Svédországban.
Az Eb első négy helyezettje 40, 30, 20, illetve 10 ezer eurós pénzdíjban részesült. ----
Marit BreivikRoppant elégedett vagyok csapatommal, amely pontveszteség nélkül nyerte meg az aranyérmet. Horvátországban, a tavalyi világbajnokságon elszalasztottuk az olimpiai kvalifikációt, de Magyarországon ezzel az aranyéremmel kárpótoltuk magunkat.
Jan PytlickAz elvesztett finálé miatt kicsit szomorúak vagyunk, de összességében nem lehetünk elégedetlenek. Az athéni arany után, félig átalakított, fiatal csapattal jutottunk a kontinensviadal fináléjába. Ez egészen kiemelkedő eredmény. Úgy érzem, a miénk a jövő csapata. ----
Jordanov a korlát és a nyújtó mellett meglepetésre talajon is megszerezte az aranyat (Fotó: Unger Tamás)
"A kocsmában, ott van a nagy élet!"
Naná. Hol másutt. Még akkor is, ha ez az aréna-beli nem "olyan" kocsma. A tényszerűség kedvéért mondjuk, inkább büfének. A lényeg úgysem ez, hanem hogy a bevétel miatt előre mosolygó csaposok bőszen mérik a sört. Emitt egy norvég viking, tetőtől-talpig népviseletbe öltözve, olyan csilingelő hangú kereplővel a nyakában, hogy az ember már-már az alpesi legelőkre képzeli magát. Nem könnyű számára az előrejutás, tudniillik felfedezik maguknak a magyarok. Egyre-másra készülnek a közös fényképek (mi mindenre jó egy mobiltelefon…?), többen állnak mellé, mint a brüsszeli Pisilő Fiú szobrához. Derék viking barátunk csak mosolyog, a jófajta serital és a hagyományos skandináv életkedv érezteti hatását.
Azért vannak itt talpraesettebb honfitársaink is. Ôk a szőkékre "vadásznak". E tekintetben mindegy, hogy dán vagy norvég a hölgyike, a bájos pofi ugyanis mindkét táborban garantált. A délceg magyar lovagok pedig ügyködnek serényen, a közös felvételek itt talán még értékesebbek - pesti kontaktus, ugye… -, látni sál, és zászlócserét is, és ki tudja, az esetleges éjszakai program mit tartogat még (mezcsere netán?).
Egy szó, mint száz, ellepték az Arénát az északiak, és buzdításban nincs is hiány. "Heja Norge!" - jön a kórus az egyik oldalról, "Danmark" - felel a másik tábor. Így megy ez barátok közt. Hanem bent a pályán szó sincs ekkora harmóniáról. Aki netán csak a finalisták mieink elleni meccséből (a dánok eggyel vertek bennünket, a norvégok tizenöttel) von le következtetéseket, nem hisz a szemének: masszívan tartja magát a pirosban és fehérben pompázó Dánia. Végig szoros a meccs, és a végén csak két gól dönt - a norvégok javára. Nehéz lenne azt állítani, hogy nem érdemelték meg az aranyat Gustadék. Nyolc meccset játszottak, mind a nyolcat megnyerték.
Lesz miért veregetni Mr. Viking vállát.
Az Európa-bajnokság All Star-válogatottja Karin Mortensen (Dánia) - Josephine Touray (Dánia), Grit Jurack (Németország), Gro Hammerseng (Norvégia), Ljudmilla Bodnyeva (Oroszország), Tanja Logvin (Ausztria), Olena Radcsenko (Ukrajna)
Végeredmény. Európa-bajnok: Norvégia (Terese Pedersen, Katrine Lunde, Goril Snorroeggen, Katja Nyberg, Ragnhild Aamodt, Randi Gustad, Karolnie D. Breivang, Kristine Lunde, Gro Hammerseng, Kari Mette Johansen, Goril Snorroeggen, Elisabeth Hilmo, Camilla Thorsen, Linn-Kristin Riegelhüth, Vigdis Haarsaker, Isabel Blanco, szövetségi kapitány: Marit Breivik), 2. Dánia (Louise Nörgaard, Karin Mortensen, Rikke Schmidt, Rikke Skov, Henriette Mikkelsen, Anne Petersen, Rikke Nielsen, Rikke Hörlykke Jörgensen, Camilla Thomsen, Karen Brödsgaard, Josephine Touray, Laura Danielsen, Mette Sjöberg, Lene Tobiasen, Lise Knudsen, Winnie Mölgaard, szövetségi kapitány: Jan Pytlick), 3. MAGYARORSZÁG (Sirina Irina, Pálinger Katalin, Ferling Bernadett, Bohus Beáta, Mehlmann Ibolya, Nagy Ivett, Radulovics Bojana, Pigniczki Krisztin, Görbicz Anita, Siti Eszter, Tóth Tímea, Lovász Zsuzsa, Kulcsár Anita, Kindl Gabriella, Szűcs Gabriella, Balogh Beatrix, szövetségi kapitány: Kiss Szilárd), 4. Oroszország, 5. Németország, 6. Ukrajna, 7. Románia, 8. Spanyolország, 9. Szlovénia, 10. Ausztria, 11. Franciaország, 12. Szerbia-Montenegró, 13. Horvátország, 14. Svédország, 15. Csehország, 16. Fehéroroszország