Pedig megnyerhető meccs volt

Szerdán tehát már úgy készülhettek a németekkel vívandó sorsdöntő ütközetre, hogy két pont volt a zsebükben.
Az afrikai csapat elleni összecsapást utólag bátran minősíthetjük bemelegítésnek. Ezzel alighanem Mocsai Lajos szövetségi kapitány is egyetért, hiszen Elefántcsontpart legyőzése után azt mondta, a magyar válogatottnak szerdán, a németek elleni csoportmérkőzéssel kezdődik meg az olimpiára kvalifikáló vébé. Arra viszont talán jó volt a D-csoport első mérkőzése – persze a kötelezően megszerzendő két pont mellett –, hogy több magyar klasszis úgymond belőtte magát (Radulovics Bojana 13, Lovász Zsuzsa hat, Kirsner Erika és Kulcsár Anita négy-négy gólt szerzett), a többiek pedig nagyjából egyenletesen osztoztak a gólokon. A kapusok közül Pálinger Katalin pihent az első mérkőzésen, a lehetőséget kapó Sugár Tímea bemutatott néhány bravúrt, míg Sirina Irina csúnya emlékei között őrzi majd a csáktornyai nyitó találkozót, élete első vb-mérkőzését.
Mocsai mester sem értékelte túl az afrikaiak elleni biztos sikert, ugyanakkor kiemelte, hogy nyolc játékosa – Sirina, Ferling Bernadett, Bohus Bea, Mehlmann, Szrnka Hortenzia, Görbicz Anita, Tóth Tímea és Lovász – első világbajnokságán viseli a címeres mezt.
A szlovénok győzelmét Kína ellen fontos és figyelemre méltó eredménynek nevezte mind Sinka László főtitkár, a mieink csapatvezetője, mind Mocsai Lajos.
"Miként várható volt, a határ közelségének köszönhetően a szlovénok gyakorlatilag hazai környezetben játszanak – mondta a magyar szövetségi kapitány. – Ennek minden előnyét élvezik, s ráadásul sok új elemet, nagyobb dinamikát, érzelmi fűtöttséget lehetett felfedezni a játékukban. A védekezésük nyitottabb és agresszívabb lett, ugyanakkor az ellenfél nyitott védelmével szemben kreatív módon megtalálják meg az áttörési pontokat. A lerohanásaik is életveszélyesek. Derepasko zseniálisan irányította társait, olykor úgy osztogatott, hogy a kínaiak azt sem tudták, hol a labda.”
A kínaiakról kevesebb dicsérő szót hallottunk Mocsai kapitánytól.
"Semmilyen meglepetéssel sem álltak elő, igaz, ők már Athénra is készülhetnek, hiszen Dél-Koreát megelőzve megnyerték az ázsiai olimpiai selejtezőt – vélekedett. – Feltűnően sok technikai hibát követtek el, valamint az úgynevezett három-hármas védekezésük szinte befuccsolt, mert nagy termetű játékosaik nem igazán alkalmasak ennek a rendkívüli fürgeséget igénylő taktikának a kivitelezésére. Ennek ellenére hatalmas csata vár ránk ellenük is.”
A szerda délelőtti edzésen a német–dán összecsapás legfontosabb tanulságait is sorolta a mieink mestere.
"Sokat hibázott mindkét csapat – folytatta Mocsai. – A németek akkor játszottak jobban, amikor levetkőzték a kezdeti megilletődöttségüket, s megérezték, hogy a dánok nem verhetetlenek. Fordulatos, izgalmas csata volt, amelyben a német szélsők sokszor futottak középre, az átlövőik és a beállósuk pedig igyekezett sokszor helyzetbe kerülni. A már olimpiai résztvevő, Európa-bajnok Dánia néhány kulcsjátékosa nélkül érkezett Horvátországba, s pillanatnyilag úgy tűnik, feláldozza ezt a tornát az athéni csapata építésére, hogy megvédhesse olimpiai elsőségét. Ezt nagy luxusnak tartom, mert a vébére minden csapat nagyon összeszedi magát, hiszen a sportág legrangosabb versenyén meg akarja mutatni, hol tart. A dánok lövőereje valamelyest csökkent, a kombinatív készségük sem olyan, mint a régi, nagy csapat játékosaié volt.”
A kapitány szavai megerősítették azok véleményét, akik szerint a magyaroké "halálcsoport”. Ugyanakkor a további összecsapásokon is születtek furcsa, sőt meglepő eredmények (gondoljunk csak Ukrajna győzelmére a norvégok ellen), pedig éppen csak elkezdődött a vb.
A mérkőzés előtti bemelegítéskor Ekke Hoffmann szövetségi kapitány arra a kérdésünkre, hogy mennyit vett ki együtteséből a keddi ütközet, csak röviden és talányosan válaszolt.
"Nem annyit, mint amennyiben a magyarok reménykednek, akiket szintén szeretnénk megszorongatni” – mondta a német mester a Nemzeti Sportnak.
Az igazolt kézilabdázók tekintetében a világranglista élén álló Németország minden körülmények között ki akar jutni Athénba (akárcsak a vb-szereplők többsége), ugyanakkor vezetői valamennyi megnyilatkozása óvatos, és azt hangoztatja, hogy a D-csoportból már a továbbjutáshoz is bravúr kell. A németek kisebb mélyrepülés után próbálnak visszakapaszkodni az elitbe, mert tavaly az Eb-n csak a 11. helyen zártak, a legutóbbi vb-re pedig nem kvalifikálták magukat a selejtezőben. Kedélyesebb pillanataikban szívesen nosztalgiáznak a kilencvenes esztendők nagy csapatán, amely 1993-ban vb-aranyat nyert, és 1999-ig rendre bekerült a nyolcba (1997-ben bronzérmes volt). A sydneyi olimpiáról nem lehetnek emlékei a német kézilabdás lányoknak, ám Atlantában hatodikak lettek. Legjobbjaik közül Csáktornyán a dánok ellen sziporkázott Harlander kapus, valamint Jurack, Henze és Schliecker. A frissen honosított Danilovic nyolc lövési kísérlete közül kettő talált be. A cserekapus Englert a hetesek specialistája. A németek már 12–8-ra, majd 18–15-re vezettek, ám a jól hajrázó dánok 18–19-re fordítottak, s végül Jurackék örülhettek a döntetlennek.
A magyarok úgy vágtak bele a szerdai mérkőzésbe, hogy igyekeztek okulni a német–dán "háborúból”.

A magyar válogatottból ezúttal Sirina Irinát és Tóth Tímeát hagyta ki a mester.
Már a bemutatás előtt zúgott a csarnokban a "Ria, ria, Hungária”, és a mintegy 200 magyar szurkoló szinte hazai környezetet teremtett a Mocsai-lányoknak. Az utóbbi évek világversenyeivel ellentétben, a német szurkolók most csak kevesen vándoroltak kedvenceikkel, igaz, akik eljöttek Csáktornyára, azok roppant hangosak voltak. A német tv-társaságok – éppen a női kézilabda iránti érdeklődés csökkenésére hivatkozva – nem közvetítik a vb mérkőzéseit.
Német góllal kezdődött a csoportrangadó, de válaszoltak a mieink. Felváltva vezettek a csapatok, feltűnő volt, hogy mennyire felkészültek egymás taktikájából. Radulovics 4–4-nél hetest lőhetett, már leültette a kapust, majd a labda lövésnél kicsúszott a kezéből és fölé szállt. Igaz, első hetesüket a németek is kihagyták, Radzeviciute hibázott.
A magyar szélsők ritkán kaptak labdát, az akcióinkat középen igyekezett befejezni Radulovics, Görbicz és a többnyire csak osztogató Farkas. Többször előfordult, hogy lövési kísérletig sem jutottak a magyarok, ám remek védekezésüknek – meg a sorozatban kimaradó németek heteseknek – köszönhetően tartották szerény előnyüket. A 25. percben először vezetett két góllal együttesünk, aztán Kirsner egyéni akcióból betalált és már háromgólos lett a különbség.
Óriási küzdelem folyt minden labdáért, és az indításokból előbb Pigniczki, majd újra Kirsner volt eredményes.
Már négygólos volt Magyarország előnye, a játékosok egységes csapatként, egymást segítve küzdöttek.
Kimaradó ziccerekkel kezdték a második félidőt Görbiczék, de a németek is nehezen jutottak lövéshez, Jurackra meg Blachára külön is figyeltek a mieink. Pálingert pihenentette egy keveset Mocsai, ám ezalatt felzárkóztak a németek (20–20). Farkast is lehívta a kapitány, és ezekben a percekben Siti és Radulovics tartotta a lelket a magyar válogatottban. Englert ziccereket védett, társai pedig olykor alattomos szabálytalanságokkal igyekeztek megállítani a magyar akciókat.
Mindkét oldalon több helyzet kimaradt, s közben Görbicz játszott balátlövőt (Szrnka és Farkas a kispadon ült). A németek rendre egyenlítgettek, és a közelharcban mindkét csapat fáradni látszott. Ezt igazolták sorozatos technikai hibák és a sok taktikai szabálytalanság.
Hosszú idő után az 51. percben vette vissza a vezetést Németország, mégpedig Danilovic találatával, amelyet megfejelt Wörz, s már kétgólos volt a Hoffmann-csapat előnye. Henze büntetőt értékesített, vagyis háromgólos német előnynél kezdődött a hajrá.
Hét perccel a vége előtt Radulovics faragott a hátrányból, de Siti ziccert hibázott, majd egyszerűen eladták a magyarok a labdát támadásban. Schmidt góljával újra három gól lett a különbség, és az 57. percben Mocsai Lajos időt kért.
Másfél perccel a vége előtt 30–27-nél két helyzetet is kihagytak a magyarok, akik támadó szabálytalanságokat is elkövettek. A németek már az idővel is játszottak, kapitányuk egy perccel a vége előtt időt kért. Ez azonban már csak felesleges taktikai húzás volt, hiszen együttese jobb második félidei teljesítményével legyőzte a mieinket. Ünnepeltek, táncoltak a németek – teljes joggal. Megnyerhető mérkőzésen veszített a sokáig vezető Mocsai-csapat.
A magyar csapat csütörtökön 17 órakor Szlovéniával találkozik.

Mestermérleg
Ekke Hoffmann: Az első félidőben gondjaink voltak a támadásokkal. Amikor viszont csapatom hitt magában és lelkesedésben is felülmúlta a magyarokat, akkor fordítottunk és megérdemelt győzelmet arattunk.
Mocsai Lajos: – Tudtuk, hogy nagyon nehéz meccs vár ránk. Elsősorban rossz védekezésünk miatt szenvedtünk vereséget. Radulovics és Kulcsár játszott relatíve jól, a szélsők gyengélkedtek és sok gondunk volt az emberelőnyök kihasználásával is. Amikor kellett volna, nem tudtunk tempót váltani. A csoportban a harmadik helyért lehetünk versenyben a kínaiakkal és a dánokkal.