Nem tragikus a fiaskó

Skaliczki László szövetségi kapitány nem számíthatott a minap megműtött két "spanyoljára”, Nagy Lászlóra (Barcelona) és Lendvay Péterre (Irun), valamint a sérüléséből még nem százszázalékosan felépült Díaz Ivóra (Fotex KCV). Ugyanakkor a hét elején visszatért a keretbe a veszprémi Pérez Carlos, akinek a fájós térdét a múlt héten még kezelték az orvosok, hogy vállalhassa a bitolai – majd pedig a saját klubja csarnokában rendezendő – Eb-selejtezőt.
A mérkőzésre virradó éjszakán a magyarok nem sokat aludtak, mert az – egyébként hibátlan – szállodájukban nincs légkondicionáló, és a pokoli hőséget nehezen viselték. "Reggel viszont tovább alhattak a szokásosnál – mondta a Nemzeti Sportnak Karádi Péter MKSZ-elnökségi tag, a magyar küldöttség tagja –, ezért kipihenték magukat a rettentően fontos összecsapásra. Délelőtt a kapitány még rövid átmozgatást vezényelt a nagyon lelakott és elhanyagolt csarnokban, ahova telt házat, vagyis csaknem négyezer, többségében dohányzó szurkolót vártak a szervezők. A füstölés mellőzésére persze felkérték a nézőket, hiszen ez az előírás, de a Balkánon ennek ritkán van foganatja.”

A macedón keretben nem történt gyökeres változás, vagyis a már napokkal korábban meghirdetett gárda futott ki a bemelegítéskor. Pepi Manaszkov (Vardar Szkopje), a macedón kézilabda legfényesebb, de lassacskán kiöregedő csillaga, aki néhány hónapja a visszavonulási szándékát is bejelentette, nem tudott megállapodni a szövetséggel, és nem vállalta a szereplést az Eb-selejtezőn. Ott volt viszont Ljubomir Szavevszki mester csapatában Kiril Lazarov (Fotex KCV), aki Manaszkov nyomdokaiba léphet. Trifun Kosztovszki, a macedón szövetség elnöke tippelt a csata előtt, és azt mondta, csapata 29–22-re fog győzni. Mire a magyar delegáció vezetője, Hajnal Csaba azt válaszolta: "Ez gyakorlatilag lehetséges, csakhogy a visszavágón mi harminc huszonkettőre nyerünk.”A magyarok derűlátásának egyik oka a hagyományokban gyökerezett: az eddigi öt mérkőzésből négyet megnyertek (igaz, ezeket a találkozókat 1995 és 1998 között játszották).

Az első magyar támadás hétméteressel zárult, és ebből Buday szerzett gólt, aztán Pérez és Mezei is betalált, miközben a macedónoktól csak egy válasz érkezett (1–3). A mieink igyekeztek gyors indításokból gólt szerezni, és erre a taktikára alig volt ellenszerük a hazaiaknak (4–6). Amikor viszont ők is ezzel a fegyverrel éltek, akkor Lazarov vezérletével sikerült egyenlíteniük, majd fordítaniuk (7–6). A macedón kapitány után Skaliczki mester is kapust cserélt, ám ettől nem javult csapata támadójátéka. Rendre vezetett egy-egy góllal Macedónia, amely a félidő közepén emberelőnyben növelte előnyét. Ekkor Markovszki büntetőt hibázott, de Mocsai eladott labdája után mégis nőtt a hazai előny. Erőlködve, keservesen tartotta magát a magyar együttes, amely Pásztornak a válogatottban lőtt 700. góljával 15–14-re feljött, de csapatjátékába elképesztő hibák csúsztak, és úgy tűnt, a játékosok között nincs kellő összhang. Ezzel szemben a hazaiak egyre jobban belejöttek, és a magyarok bakijaitól kezdtek vérszemet kapni.
A második félidőt fergetegesen kezdték Kolevék (24–18), a mieink pedig csak szenvedtek. Laluska és Mocsai után Bendó lett a jobbátlövő, és ez a variáció sikeresebbnek bizonyult. A gyengélkedő magyar átlövők helyett Pásztor és Kertész próbálkozott többet (29–27), miközben újra Szathmári állt a kapuba. A hajrában Pérez és Kolev gólpárbaját élvezte a közönség, Skaliczki mester minden erejét összeszedő csapata pedig kijött a gödörből (31–30), és ledolgozható hátrányban zárta a párharc első találkozóját.

Mestermérleg
Ljubomir Szavevszki: – Mindent megtettünk a sikerért, és a mérkőzés egyes részeiben nagy különbséggel vezettünk. A végét nem bírtuk erővel, de a visszavágóra okulunk ebből a hibánkból.
Skaliczki László: – Fáj a vereség, de a veszprémi közönség támogatásával le kell dolgoznunk a kétgólós hátrányt. Tanulnunk kell a találkozóból.