Tovább él a győri lányok reménye

Valóban úgy tűnik, ha lassan is, de a jó csapata mellett korábban az ottani pokoli környezetről is elhíresült szilágysági fővárosban is jótékony módon változnak az idők. Mindez a csarnokban is érződött, ahol ugyan már másfél órával a mérkőzés kezdete előtt zsúfolt házat jelenthettek, a hangulat azonban mindvégig megmaradt a sportszerűség keretein belül. Az ottani kemény mag teljes mértékben mellőzte a magyarellenes jelszavakat, s a mintegy száz tagú győri szurkolótáborral időnként élvezetes hangpárbajt vívott.
Az igazi párbaj azonban a játéktéren ígérkezett, ahol két, sérülésektől sújtott együttes tagjai melegítettek. Róth Kálmán, a győriek vezetőedzője a mérkőzés előtt abban bízott, hogy a némileg kényszerűségből – a két magas középső ember – Kindl és Nitescu – kiesése miatt választott nyitott védekezés meglepi a házigazdákat. A szakember még hozzátette: "Mörtelre a játék mindkét fázisában kulcsfeladat vár, itt az alkalom, hogy megmutassa, klasszis lesz belőle, vagy csak kézilabdázó.”
Vanyus Attila az együttes fiatalságában látta az ETO törékenységnek okát: "Ilyen környezeteben, ilyen erős csapattal szemben bármi megtörténhet a fiatal csapattal.”
Nos, a Róth Kálmán remélte meglepetéssel szolgáltak a győriek. Gheorghe Tadici, a hazaiak mestere – éppen az ellenfél két magas játékosának hiányára alapozva – irányítóban is egy átlövőt, Bucenschit szerepeltette. A magassági hátrányban lévő magyarok mozgékonysága azonban negyven percen át semlegesíteni tudta a zilahiak erőfölényét.

A Silcotub – a negyedik percben regisztrált 3–1-es vezetése után – 11 perces hazai gólszünetet tartott, s ezzel párhuzamosan ötgólos győri széria következett. Közben az impulzív Tadici mester máris megkapta sárga lapját a svéd bíróktól. A játékvezetők közben szórták a kiállításokat, amivel sikerült is elejét venniük a durvaságoknak, ugyanakkor lehetőséget adtak mindkét csapatnak az emberelőnyös helyzetek gyakorlására. Függetlenül azonban a létszámhelyzettől, Mörtel rendre átlövésekből volt eredményes, de nem volt gond a szélsők teljesítményével sem. Sirinára sem lehetett különösebb panasz, miután nyolc védést is feljegyezhettünk a neve mellé.
Az eredmény több mint kedvező alakulása ellenére Róth Kálmán minden gratulációt elhárított szünetben, s elővigyázatossága a 40. perctől körvonalazódó események is alátámasztották. Néhány elszórt labda után a zilahiak megvillanthatták kedvenc fegyverüket, a gyors ellentámadást, s mivel a Győr támadásai kudarcba fulladtak, néhány percig kísértett a teljes fejreállás veszélye.
A fordulatot Petróczi becserélése hozta meg –ő szűk negyedóra alatt tíz lövést védett, köztük legalább három ziccert, majd hetest is ártalmatlanított. Ezzel versenyben tartotta csapatát. Az utolsó percben a játékvezetők egy ajándékhetessel még kedveskedtek a hazaiaknak, a győriek továbbjutási esélyein azonban már nem tudtak rontani.

Mestermérleg
Gheorghe Tadici: –Nem vagyok derűlátó, a játékvezetőkről pedig semmi jót sem tudok mondani. Szerintem legfeljebb tíz százaléknyi esélyünk maradt a visszavágóra. Hogy ez bejöjjön, nekünk sokkal jobban, a Győrnek pedig gyengébben kellene játszania.
Róth Kálmán: – Nagyon elégedett vagyok a csapatommal, azt hiszem, ennél sokkal többet nem nagyon tudtunk volna nyújtani ebben a helyzetben. Petróczitól már régen várok hasonló produkciót, s örülök, hogy a legforróbb helyzetben bizonyította a tehetségét. Ha otthon képesek leszünk lélekben is null-nullról kezdeni a meccset, továbbjuthatunk.