Nagy Barnabás, Ötvös Bence, Papp Kristóf – a magyar futball alulértékelt játékosai

Még ma is gyakran találkozom azzal, hogy egyes játékosok fiatalon nem kapják meg itthon a kellő figyelmet, alulértékeli őket a piac, így viszonylag későn jutnak el oda, hogy nemzetközi szinten is bizonyíthassanak. Többek között Sigér Dávid, Nikitscher Tamás vagy éppen Varga Barnabás története is arra példa, hogy 25 év fölött is el lehet jutni nemzetközi szintű meccsekig, európai kupában főtáblás szereplésig vagy európai topligáig, korábbi válogatottság, illetve U-válogatottság nélkül is. Említettek után a sort ügyfelem, Ötvös Bence folytathatja (22 éves korától dolgozunk együtt), akinek a szerződtetését nem rég jelentette be a Ferencváros. 

27 évesen kapta meg élete lehetőségét, miután 37 tétmeccsen 11 góllal segítette kupagyőzelemhez és bajnoki bronzéremhez a Paksi FC-t. Ötvös Nyíregyházán született, ott kezdett el futballozni, majd megfordult kölcsönben az NB III-ban, Cigándon is, és amire korban eljutott odáig, hogy a felnőttek között szerepelhessen, a Szpari már NB II-es volt. A másodosztályban 19 évesen mutatkozott be, de onnan négy évre volt szüksége ahhoz, hogy felfigyeljenek rá és Kisvárdán megkapja a bizonyítási lehetőséget az NB I-ben is – akkor már 23 éves volt.

És aki 23 évesen jut el oda, hogy az NB I-ben szerepelhessen, hosszú nemzetközi karriert már aligha tud befutni… Pedig Ötvös Bence folyamatosan fejlődött, csak éppen belső középpályásként – a fent említett játékosok között Sigér és Nikitscher is ezen a poszton szerepelt – nem volt könnyű felhívnia magára a figyelmet, úgy, hogy nem élvonalbeli klub akadémiáján nevelkedett és nem szerepelt korosztályos válogatottakban.

Jelen bejegyzésemben hozzá a hasonló, alulértékelt játékosokra szeretném felhívni a figyelmet. Azt tapasztalom ugyanis, hogy hiába dolgozik egyre több megfigyelő a magyar futballban (a hazai scoutképzésben a Football Education Centeren keresztül magam is úttörő szerepet vállaltam), és hiába áll sokkal több lehetőség, technikai eszköz, statisztikai adatbázis a klubok rendelkezésére a játékosok felmérésében, mint mondjuk 15-20 évvel ezelőtt, továbbra is vannak olyan magyar fiatalok, akik nem kapják meg idejekorán azt a bizonyítási lehetőséget, amire képességeik feljogosítanák őket. Olyan játékosokat válogattam, akik vidéken, nem kiemelt akadémiát működtető, sőt többségében nem is NB I-es klubnál kezdtek futballozni, és vagy nem szerepeltek a korosztályos válogatottban vagy csak elvétve jutott nekik néhány meccs, de megítélésem szerint abszolút megvannak a képességeik ahhoz, hogy akár nemzetközi színtéren is folyamatosan hely tudjanak állni.

Az egyik ilyen játékos a 22 éves Gyurkits Gergő, aki az előző idényben a Paksi FC kölcsönjátékosaként még az NB II-től egyaránt búcsúzó Pécsi MFC, Siófok kettősnél játszott fél-fél évet. A 2024–2025-ös idényben viszont már Pakson bizonyíthatott, a bajnokság hajrájában, az utolsó három fordulóban már a kezdőcsapatba is be tudott kerülni, összesen, 13 tétmeccsen, 434 perc alatt egy gólig és két gólpasszig jutott a kimondottan jó felépítésű, 184 centiméter magas középpályás, aki fokozatosan játszhat egyre fontosabb szerepet Pakson. Ötvöshöz hasonló utat járhat be, utánpótlásban olyan helyen kezdett el futballozni, Baján, ahol nem volt élvonalbeli felnőttfutball, nem volt korosztályos szinten sem igazi versenyhelyzet a fiatalok között, és bár később két idényben szerepelt a Vasas Kubala Akadémiában, az utánpótlás válogatottakban nem kapott lehetőséget.

A Paksi FC-nek megszakítás nélkül most már tíz éve a tagja Papp Kristóf, akit 2015-ben Gyirmótról szerződtettek. A most befejeződött évadban 41 tétmeccsen hat gólt és 11 gólpasszt ért el a 32 éves középpályás, akit ugyan kisebb-nagyobb sérülések is hátráltattak az elmúlt tíz évben, de így is eljutott 287 tétmeccsig, 34 gólig és 35 gólpasszig a Paks színeiben, nyert kétszer Magyar Kupát, tavaly bajnoki ezüstérmet, idén bajnoki bronzérmet. A válogatottban ő sem szerepelt még, és ő is egy vidéki kisvárosban, Vácon kezdett el futballozni, tehát nem valamelyik kiemelt akadémián, és ő is belső középpályásként.

A következő kiválasztottam, akit meglátásom szerint alulértékelt az elmúlt években a magyar futball, az a ZTE FC 25 éves, szélső középpályása, Mim Gergely, aki Pécsen született, Villányban kezdett el futballozni, majd Kozármislenyben és 16 éves koráig a Pécsi MFC korosztályos csapataiban szerepelt, onnan került aztán Felcsútra. A Puskás Akadémiánál azonban nem kapta meg a lehetőséget, hogy NB I-ben bizonyíthasson, 20 éves koráig csak az NB III-ban játszott. 2019-ben Csákvárra került kölcsönbe, ahol három idény alatt 77 NB II-es meccsen 11 gólt szerzett és 16 gólpasszt adott. Ez kellett ahhoz, hogy 2022-ben kölcsönvegye az NB I-es Zalaegerszeg, melynél 2022-ben, 23 évesen mutatkozhatott be az élvonalban. Azóta 75 első osztályú meccsen játszott, 15 gólt szerzett, hét gólpasszt adott. A most befejeződött idényben nyolc góllal házi gólkirály lett a ZTE-ben a szélső, aki a korábbi években néhány alkalommal játszott az U17-es és az U19-es válogatottakban.

A harmadik kiválasztottam a Ferencváros legújabb szerzeménye, a Nyíregyházáról átigazolt szélső, a 24 éves Nagy Barnabás. Nagyon érdekes, hogy Mimhez hasonlóan ő is Baranyából származik, Szigetváron kezdett el futballozni, onnan vezetett az útja a Pécsi MFC-hez, majd 2015-ben szerződtette ugyan a Ferencváros, de egy évvel később visszatért Szentlőrincre, majd az MTK következett, aztán kölcsönben Ajka és ismét Szentlőrinc. 19 évesen, Ajkán, az NB II-ben kezdett el folyamatosan felnőttek között játszani. Az NB I-ben 2021-ben, 21 évesen kapott lehetőséget az MTK-ban, hét meccsen szerepelt az élvonalban, de a következő két idényben csak az NB II-ben játszott. Az első osztályba tavaly tért csak vissza a Nyíregyházával, amely 2023-ban az MTK-tól szerződtette. Ezért van az, hogy 24 éves korára mindössze 39 mérkőzésen játszott az NB I-ben, az U18-as válogatottban 2018-ban kipróbálták, de nem tudott állandó helyet kiharcolni magának.

Összegezve a fentieket, azt láthatjuk, azoknak a fiataloknak, akik vidéken, olyan térségben kezdenek el futballozni, ahol nincs élvonalbeli klub és vagy kiemelt akadémia, gyakran nagyon hosszú utat kell bejárniuk, már ahhoz is, hogy akárcsak stabil élvonalbeli játékossá érjenek a felnőttek közé kerülve. Főképp ha olyan poszton szerepelnek, melyen nem egyszerű kitűnni. A fent említett játékosok jóval 20 éves koruk fölött tudtak stabil NB I-es futballistává válni, pedig a képességeik alapján, ha máshova születnek, máshol tanulják az alapokat, jóval korábban is megkaphatták volna a lehetőséget. Ebből a szempontból a dél-magyarországi régió például fehér folt a magyar futballtérképen, hiszen Pakstól délre évek óta nincs első osztályú klub. Talán nem véletlen, hogy az említett játékosok közül hárman is ebből a régióból származnak. 

Ezek mind azt erősítik, amit régóta képviselek, hogy országon belül is, az utánpótlástól kezdve, minden részletre kiterjedő scoutingra van szükség, mert a magyar labdarúgásban minden egyes tehetséget meg kell ragadni, és arra kell törekedni, hogy minél előbb nemzetközi első osztályú, majd nemzetközi szinten fejlődhessenek.