Nem mese ez, gyermek! – Thury Gábor jegyzete

ELKÉPZELEM, amint a nagypapa, Joachim Andersen a térdén hintáztatja unokáját, aki azt kéri tőle, meséljen a 2024-es németországi futball Európa-bajnokságról. És Joachim tata csak mondja a magáét, ömlik belőle a szó, hogy a nyolcaddöntőben a német–dán mérkőzésen odakeveredett a kapu elé, az elé pattanó labdát a hálóba vágta, de nem adták meg a gólt, mondván, a VAR úgy látta, nem ő, hanem csapattársa, Thomas Delaney néhány centis lesen állt. Aztán még szomorúbban folytatja, hogy egy bal oldali beadásba ért bele kézzel úgy, hogy ismét csak VAR-ozás után Michael Oliver angol játékvezető tizenegyest ítélt, amelyet Kai Havertz belőtt.

Aztán Andersen kifakad: nem mese ez, gyermek! Nem bizony, hiszen a dán szövetségi kapitány, Kasper Hjulmand is hangoztatta, belefáradt már a kezezésről szóló nevetséges szabályokba. Alan Shearer, az 1996-os kontinensbajnokság angol gólkirálya odáig ment, hogy szarságnak nevezte a kezezős szabályt. De a 2–0-s győzelemmel továbbjutó németek két korábbi klasszisa, Michael Ballack és Dietmar Hamann sincsen elragadtatva a VAR-tól: előbbi szerint a józan ész alapján kellene döntéseket hozni, utóbbi úgy véli, a módi ugyan más sportágakban hasznos, de a futballban nem.

Pedig nem zárható ki, hogy a videótechnika a jelenleg érvényben lévő szabályok alapján mindkét esetben jó döntést hozott, már ami a szabálykövetést illeti. Azért írom, hogy nem zárható ki, mert a német–magyaron éppenséggel kizárható volt, magyarán Emre Can nem szándékosan ért kézzel a labdába – csak úgy. Némi kárörömmel állapítom meg, a meccs holland játékvezetőjét, Danny Makkelie-t hazaküldték, nem lábatlankodik az egyenes kieséses szakaszban.

Egykoron akkor adtak büntetőt, ha a kéz kereste a labdát, ha nem, nem járt érte tizenegyes. Világos beszéd volt, a bírók a játék szellemében cselekedhettek, szándékos volt-e a kezezés vagy sem. Így is adódott ramazúri bőven.

Most elvileg az következne, megint baj van ezzel a VAR-ral, pedig nem. A kezezés megítélése a probléma. Azzal is tisztában vagyok, egy nagy torna nem olyan, mint egykoron a grund, ahol az ellenfelek – VAR nélkül persze – kiegyeztek, az eset „henc” volt-e vagy sem.

Én meg magam előtt látom az unokáját a térdén hintáztató Joachim Andersent, aki egy ideig mesél-mesél a meg nem adott gólról és a megadott tizenegyesről, majd tanulságul szomorúan csak ennyit mond: nem mese ez, gyermek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!