Norris nem is álmodott a győzelemről a Hungaroringen

Noha a harmadik rajtkockából induló Lando Norris jól rugaszkodott el, az első kör végén az ötödik helyen találta magát, ahonnan messzi célnak tűnt a győzelem, vagy akár csak a fő rivális, Oscar Piastri legyőzése. A brit versenyző ugyan viszonylag hamar áthámozta magát a később kialakuló DRS-vonatot vezető Fernando Alonsón, a harmadik George Russellen már fennakadt, így alternatív stratégiával kellett próbálkoznia. 

Norris az elnyújtott első etap révén először a 20. és a 30. kör között állt az élre, majd az akkor megejtett első és egyetlen kerékcseréjét követően a negyedik helyről kezdte meg a felzárkózást, méghozzá remek tempóban, majd a vetélytársak második kiállása után újra átvette a vezetést. Bár az utolsó körökben óriási nyomás nehezedett rá, ellenállt, és fontos győzelmet aratott a nyári szünet előtt, hiszen ahelyett, hogy húsz pont fölé emelkedett volna a lemaradása, kilenc pontra csökkentette a hátrányát. 

Azt, hogy mindezt miként élte meg a Hungaroringen először diadalmaskodó pilóta, arról a  futam utáni hivatalos sajtótájékoztatón beszélt, amelyre viszonylag nagy késésben érkezett meg. 

A rajt a lehető legrosszabbul alakult. „Zseniális. Igen, tényleg ezt mondtam az első kör végén. Megnéztem jó néhány videót az első körről az első kanyarig, és nyilvánvalóan nem működött. Jól rajtoltam, és szerintem Charles is elég jól jött el. Aztán Oscar behúzódott a bal oldalra, miközben én abban reménykedtem, hogy mind a ketten a jobb oldalon maradnak.”

„Kaptam némi szélárnyékot Oscartól, de jobbra kellett húzódnom, miközben Oscar ott tudott maradni Charles szélárnyékában, ami által még tovább gyorsult. De ekkor már nehéz lett volna visszahátrálni balra, mert akkor bele kellett volna fékeznem. Vissza fogom nézni, hogy lássam, mit tehettem volna másként. Úgy érzem, egyszerűen peches voltam, és ha újra elrajtolnánk, a legtöbb esetben jobban jöttem volna ki, mint most. Szóval szerintem ez volt a legrosszabb eset. De maga a rajtom jó volt, nincs okom panaszra.”

Nem az volt a fő kérdés, hogy kibírják-e a végéig a gumik, hanem az, milyen tempóra lesz képes rajtuk. „A közepeseken nagyjából harminckét kört teljesítettem, szóval nem volt olyan szörnyű ötlet, hogy kibírjam a keményeken a végéig. De tudtam, hogy minden egyes körben teljes gázzal kell nyomnom, és ez az, ami kissé nehézzé tette. A gumik felmelegednek, és könnyű hibázni.”

„Az utolsó körökben már eléggé kopottak voltak az abroncsaim, és nagyon könnyű elfékezni az egyes vagy a kettes kanyarba menet. Szóval igen, tudtam, hogy a gumik gond nélkül ki fogják bírni a végéig, inkább arról szólt, hogy megpróbáljak a többiek előtt maradni. Főként az volt a cél, hogy George és Leclerc elé kerüljek, nem igazán reménykedtem abban, hogy egészen a végéig harcban leszek Oscarral, de így lett, szóval még jobban is alakult.”

Norris sokáig nem bízott benne, hogy beválik a stratégiája, inkább egy esetleges virtuális vagy valódi biztonsági autós szakaszra játszott. „Amikor Will (Joseph, versenymérnök) megkérdezte, hogy mit gondolok az egy kiállásról, akkor már nagyjából hét másodperc volt a lemaradásom Oscar mögött, miközben Charles már nyolc-kilenc szekundummal volt előttem. Nem gondoltam, hogy ezzel vége a versenyemnek, de elég kicsi esélyt láttam rá, hogy onnan harcba lehetek még akkor is, ha tökéletes két kiállásos stratégiát hajtunk végre. Szóval nem voltak nagy elvárásaim, de inkább arra vártam, hogy esetleg a biztonsági autó, VSC-fázis, vagy valami hasonló visszahoz a versenybe. De egyik sem volt.”

„Végső soron azonban mindez nem számított. Már nem emlékszem pontosan, hogy Geroge kiállása előtt vagy után kérdezte-e meg Will tőlem, hogy mit gondolok az egy kiállásról. Azt feleltem, hogy csináljuk. Nem voltam túl magabiztos, de ez volt a legjobb lehetőségem arra, hogy próbálkozzak valamivel. És végül kissé nehezebb is lett, mert valójában lehetővé tette a számomra, hogy egészen a végéig harcolhassak a győzelemért. Nem biztos, hogy ez volt a legjobb taktika, de mivel nagyon nehéz volt előzni, végül elég jónak bizonyult.”

Ami a bajnoki küzdelmet illeti, az idei ötödik győzelmét elkönyvelő pilóta nehéz folytatásra számít. „Már most is kemény, és ez a folytatásban sem lesz másként. Elég kicsi különbség van közöttünk. Biztos vagyok benne, hogy vannak dolgok, amikben fejlődhetek, és biztosra veszem, hogy Oscar is hasonlókat mondana. Szóval ez egy remek és nehéz küzdelem lesz valószínűleg egészen a végéig. Sokat kivesz belőled az, hogy próbálsz minden egyes edzésen, versenyen és minden máson összpontosítani, így hosszú lesz a szezon második fele.”

„Már várom a kis szünetet, hogy legyen némi időm pihenni, majd igyekszem még erősebben visszatérni, mert vannak bizonyos dolgok, amikben javulni szeretnék. Nem adom meg magamnak a legjobb lehetőségeket. Annak ellenére, hogy az eredmények nagyszerűnek látszanak, jelenleg nem könnyítem meg a saját életemet. Szóval ha sikerült dolgoznom ezeken a dolgokon, akkor jobb helyzetbe kerülhetek.”

Norris nem szereti a játszmázásokat és a lelki hadviselést. „Nem élvezem. Kétszáz év múlva senkit sem fog érdekelni, hiszen mindannyian halottak leszünk. Próbálom jól érezni magam. Még mindig érdekel, ezért is leszek néha ideges, csalódott, vagy épp haragszom magamra. Szerintem ez megmutatja, hogy mennyire foglalkoztat a győzelem és a vereség. De ez nem azt jelenti, hogy ezt Oscarra kell kivetítenem.”

„Egyszerűen nem foglalkozom ilyen dolgokkal. Igen, ő az a srác, akit mindenki másnál jobban le akarok győzni. De ha nem sikerül, az azért lesz, mert jobb munkát végzett nálam. Úgy fogom csinálni, ahogy nekem a legjobb, és csak azért, mert valaki más néhány évvel ezelőtt így csinálta, nem jelenti azt, hogy neked is így kell tenned. Nem igazán érdekelnek ezek a dolgok.”