Becsületpontok – Thury Gábor jegyzete

A labdarúgó Európa-liga-csoportkör utolsó találkozóját, a Bayer Leverkusen elleni 1–0-s ferencvárosi sikert követően Botka Endre azt nyilatkozta, tartoztak a győzelemmel a szurkolóknak, Dibusz Dénes úgy fogalmazott, szépségtapasz ez az 1–0.

Az FTC Leverkusen elleni első találkozójában és a Betis elleni hazai mérkőzésében is benne volt a pontszerzés lehetősége, a csütörtöki meccs nyílt játékával a Bundesliga harmadik helyezettjével szemben sikerült kicsikarni a győzelmet, amely az El-érában a CSZKA Moszkva két évvel ezelőtti 1–0-s megverése után a második volt.

Az együttes legutóbb Szerhij Rebrov vezetésével, 2019-ben szerepelt az El-ben, a mostaninál (Leverkusen, Betis, Celtic) gyengébb mezőnyben (CSZKA Moszkva, Ludogorec, Espanyol), a már említett győzelem mellett négy döntetlent ért el, a mostani hárommal szemben hét ponttal zárt. A zöld-fehérek számára most befejeződő sorozat után nem csupán a négypontnyi különbség miatt lehet a szurkolóknak hiányérzetük. A már említett találkozókat leszámítva nem volt esély a pontszerzésre, pedig a Fradi úgy vágott neki a csoportkörnek, hogy a Celticet – elsősorban a tavalyi BL-selejtező tapasztalatai alapján – megelőzheti, ez pedig tavaszi folytatást jelentett volna az Európa-konferencialigában, ám mind a kétszer kikapott. A hazai találkozót követően a szurkolók kifütyülték a lecserélt Tokmac Nguent, és összességében elégedetlenek voltak az akarattal és az elszántsággal, s nyilván Peter Stöger edzőnek címezve felharsant az „Auf Wiedersehen!” rigmus is.

Valahogy úgy tűnt, a csapat gépiesen lejátssza a meccseit, de a mindent elsöprő elszántság hiányzott, ezt leginkább a kellő összpontosítás sínylette meg. Az El, a Bajnokok Ligája és újra az El egymást követő csoportkörei közül az ideiben játszott leggyengébben a Ferencváros. Mintha automatikus lenne a részvétel, holott nem az! A magyar bajnoknak a realitás alapján az El-be van esélye eljutni, a csoportkör meccseinek ünnepnapoknak kellene lenniük. Az nyilvánvaló, hogy a magyar futball sebességben le van maradva az európai elittől, sőt, az El – mondjuk így – középmezőnyétől is, de a különbséget éppen olyan tulajdonságokkal, képességekkel lehetne csökkenteni, amelyek nem kizárólag szakmai vonatkozásúak.

Már csak becsületből is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!