Nem a pénz játszik – Thury Gábor jegyzete

Amikor a közelmúltban Garancsi István szerkesztőségünk vendége volt, a Videoton tulajdonosa egyértelműen kijelentette, Székesfehérváron európai sikerekre vágynak, a nemzetközi szereplés a cél. A Vidi kétmérkőzésnyire van az Európa-liga csoportkörétől, ha továbbjut, megismételheti 2012-es bravúrját – ha nem, némiképp akkor is megvédte a magyar csapatok becsületét, mert nem is olyan régen együtteseink a nemzetközi kupákban nemhogy az őszt, de az augusztust sem érték meg…

A magyar futball jelenlegi státusát tekintve az már óriási eredmény, ha egy csapat bejut(na) valamelyik sorozat csoportkörébe. A Videoton esetében most múltbeli történésekkel is próbáljuk alátámasztani vágyainkat, nevezetesen senki sem gondolta volna, hogy 1984-ben az UEFA-kupában hazai pályán 5–0-ra legyőzi a Partizant, vagy – és ez már kézzelfoghatóbb – hogy tavaly, noha csak egy felcsúti edzőmeccsen, de 1–0-s sikerrel zárt a Vidi, s nem mellesleg bizonyos Szabó József végezte el a kezdőrúgást, aki anno a Sóstói Stadionban négy góljával megbénította a „partizánokat”… Ami reálisabb kapaszkodó, hogy a belgrádiak akkori edzője, Marko Nikolics már Fehérváron dolgozik, és ha igaz, kimondottan jönni akart a Videotonhoz, az viszont nyitott kérdés, hogy a szerb csapat egykori, a Vidi jelenlegi játékosai, Marko Scsepovics és Danko Lazovics – meg természetesen Nikolics – éreznek-e pluszmotivációt korábbi klubjuk ellen, bár abban bízhatunk, hogy a délszlávok legendásan jó profik.

Van persze az éremnek egy másik oldala, ez pedig a pénz. A Partizan értéke 18.95 millió euró, a mieinké 12.65 millió. Azért útravalóul azt tudnám mondani, hogy nem a pénz játszik, a pályán nem eurómilliók futnak és cseleznek, hanem labdarúgók, és bár a pénz mozgatta sportvilágban egyre inkább szeretnék elfelejtetni velünk, az emberi tényező korántsem elhanyagolható tényező. Emlékezzünk: öt évvel ezelőtt a székesfehérváriaknak nem sok keresnivalójuk volt az El mezőnyében, mert akkori 11.85 milliós értékükkel a csoportkörben részt vevő együttesek közül csupán négyet előztek meg. Ehhez képest az utolsó forduló előtt a Sporting ellen – legalábbis papíron – még továbbjutási esélye is volt a Vidinek.

De ne szaladjunk előre: a csütörtöki zárt kapus meccsen, majd a felcsúti visszavágón be kell bizonyítani, hogy az áhított csoportkör nem is annyira zárt világ.