Sportszerű volt a találkozó felvezetése: a két csapat első számú gólfelelőse nem játszhatott. A vendégoldalon Fernando Torres, a hazaiaknál Sergio Kun Agüero hiánya okozhatott nehézségeket. Érzelmi többlettel értelemszerűen előbbi rendelkezhetett, lévén a madridiak csapatkapitánya volt, és mint ilyet, soha nem lehet előre tudni: feldobja vagy megbénítja a hangulat, a fogadtatás? Az Atleticónál azonban hasonlón nyilatkoztak Agüero hiányáról a társak: számukra ez nagyobb veszteség, mint a Liverpoolnak Torres...

Az angoloknak a közlekedési káosz okozott fizikai leterheltséget – Bordeaux-ig vonatoztak és buszoztak felváltva, majd ott tudtak repülőre ülni, a megérkezéshez egy nap és hét átszállás kellett –, a spanyoloknak pedig lelkit Juan Antonio Samaranch csütörtöki temetése, ami miatt az egész ország, valamint sportvilág gyászos hangulatban lehetett. A mérkőzést egyperces emlékezés vezette fel.

És ha már a párhuzamokat keressük, akkor találjuk is meg a két klub szezonban mutatott produkciójában. A vártnál jóval szerényebb BL-csoportkörös szereplés ősszel, majd átsorolás az Európa-ligába. A bajnokságban ugyancsak vergődnek, a középmezőnyhöz tartoznak, az Atléticónak szinte már semmi, a Liverpoolnak is csupán halvány reménye van arra, hogy elcsípjen egy BL-kvótát.

Ilyen előzmények után kellett volna olyan mérkőzést játszaniuk, olyan eredményt elérniük, amely a továbbjutás szempontjából erőt és előnyt adhat. Nos, egyik sem igazán jött össze...

Hiába a gyors gól a találkozó elején, a mérkőzés nem lett jobb. Sőt, azt is a talált kategóriába lehetett sorolni. A kilencedik percben Jurado bal oldali beadását Diego Forlán szerencsétlenkedte be az angolok kapujába, Pepe Reina közreműködésével és a vendégvédelem teljes assisztálása mellett. (1–0)

Kellett volna jönniük az angoloknak, de mivel olyan nagyon nem égett a ház – idegenből elmenni a hazai visszavágóra az 1–0-lal nem a világvége –, nem strapálták agyon magukat. No jó, fáradtabban is mozogtak a megszokottnál.

A hazai oldalon José Antonio Reyes fickándozott kedvére, nehezen tartották a pörgő-forgó középpályást, aki a 22. percben odáig merészkedett, hogy jó harmincról is elvállalta, de nem találta el a kaput. Gyakorlatilag ennyi fért bele az első félidőbe, a kapuk ritkán forogtak veszélyben, hogy azt ne mondjuk, gyakorlatilag semmikor. A Liverpool egy Gerrard-oldalhálóval jelezte, hogy pályán van és tudja, merre van az ellenfél kapuja.

A fordulás után sem lett frissebb az angol együttes. Reyes azonban gyakran eltűnt a mezőnyben, így a spanyolok játéka is lelassult és sablonossá, kiismerhetővé vált, ez pedig kedvezett a feladatokat rendszerint erőből megoldó vendégeknek.

A pluszt Tomás Ujfalusi jelentette, aki már az első felvonásban is nagy kedvvel játszott, a fordulást követően pedig szabályosan a mezőny fölé nőtt. Tetszik, nem tetszik: olyan játékos vitte a prímet, aki legfeljebb zongorát szokott cipelni. Ha odafér...

A cseh védőnek volt megindulása, egyéni szólója, beadása, lövése, gyakorlatilag egyemberes középpályás sorként funkcionált. Mindezt a védelem jobb széléről...

A végére még annyi izgalom sem maradt, mint addig. És azelőtt sem verdeste az eget: a Liverpool végképp elkészült az erejével – ami speciel nem jellemző egy angol csapatra –, a spanyolok pedig az idővel és az időre játszottak. Sikerrel, hogy aztán elég lesz-e az egygólos előny, majd elválik. Mert ez ellen a Liverpool ellen csütörtökön többet ki lehetett volna hozni az ütközetből.