A címadást is hamar megmagyarázza a szerző: „A kézfogás másodpercekbe belesűríthető évtizedes, éves, napos barátság megnyilvánulása az élet valamennyi területén – így a sportban is. A kézfogás gesztus, amely időt és határokat lép át, megannyi érzést, vágyat hordoz, hidakat épít, reményeket érlel. Amit szavakban nehéz elmondani, azt kézfogással könnyű kifejezni. A két jó vezető, erőt és gondolatot cipelő, napjaink felfokozott érzelmi hullámverésében megnyugtatást adó barátunk a testvérek között.”
| A meccsre csempészett hadifogoly – könyvlapokon Nádori László kalandos élettörténete |
| Szupercsillagok együttállása – olasz sportkönyv elemzi Federer, Nadal és Djokovics „királyságát" |
Ez a pátosszal teli hangnem belengi az egész könyvet, pláne amikor példákat sorakoztat fel a szocialista sportbarátságra.
Mint ez itt: „A nagy világversenyeken is gyakran tanúi lehetünk a sportbarátságnak. 1972-ben a sapporói téli olimpián az NDK-beli Dieter Speer bemelegített, készült a futásra a biatlonváltóban, amikor észrevette, hogy a már versenyben levő Alekszander Tyihonovnak eltörött a léce. Gondolkodás nélkül kisegítette ellenfelét saját, már lebélyegzett sílécével. Tyihonov folytatni tudta a versenyt és így szerzett a Szovjetunió váltója aranyérmet! Az NDK a harmadik helyen végzett.”
Szinte minden második oldalra jut valamilyen álságos idézet a sportról egy-egy pártvezértől. „A testkultúra és a sport beépült népünk élményvilágába. Csak a szocializmusban képes az ember tehetségét és képességeit kibontakoztatni saját és a szocialista haza javára.” (Erich Honecker) Meg persze sorjáznak az ordas hazugságok, mint: „Az 1980-as olimpiát abban az országban rendezik, ahol a legfőbb érték az ember, s az ember csak egészségesen, frissen lehet teljes értékű.” (A Gulagra hurcolt 19 millió ember talán másként érzékelte, mennyire az ember a legfőbb érték a Szovjetunióban.)
De túl a propagandán, az például igencsak értékelhető a könyvben, hogy kiváló információforrást jelent a kutatásokhoz a szocializmus sportját illetően, beszámol a szocialista országok olimpiai szerepléséről a háború utáni időszakból, ezek az országok egymás közötti mérkőzéseiről az egyes sportágakban, a különböző meghívásos tornáktól a Szovjetunió népeinek szpartakiádjáig, mindehhez rengeteg adatot társít, és a tömegsportmozgalom történetét is részletesen taglalja, nehezen hozzáférhető adatokat közöl.
Viszonylag kevés a szöveg egyébként a 180 oldalas kiadványban, csak az első negyven oldal, a többi pedig fénykép rövidebb-hosszabb képaláírással.
A képek egyébként zseniálisak, órákig el lehet nézegetni. Bizonyos, hogy abban, aki e korban élt és sportolt, nosztalgikus érzéseket kelt, politikai nézettől függetlenül.
(Dieter Wrobel: Kézfogások – Sport a szocializmusban, Sport Kiadó, 1979)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. március 4-i lapszámában jelent meg.)
Igazgató a fotógép fedezékében – Finta Péter képei
