Balogh Gábor a pekingi kudarc után befejezi pályafutását

A jelenet, amint Balogh Gábor lezuhan a lóról, a pekingi magyar szereplés szimbóluma lett. Aznap egy ragyogó pályafutás véget ért, a versenyző pedig úgy érzi, az egészet beárnyékolja ez az olimpia.

„Talpra fogok állni, de nehéz feldolgozni, ami történt” – mondja a huszonhatodik helyen kikötő, kétszeres egyéni világbajnok öttusázó. „Lelkizős alkat vagyok, korábban is az voltam, egy-egy verseny terhét időnként évekig cipeltem magamban, ha nem úgy sikerült. Az idő majd begyógyítja a sebeket, de biztos, hogy bármikor visszagondolok majd a pályafutásomra, fájó emlék lesz.”

„Inkább fájni fog, mintsem szép lesz” – teszi hozzá Balogh szomorúan. „Teljes mértékben hittem abban, hogy dobogóra állhatok Pekingben, elégedett is lettem volna vele, még ha az arany is volt a legszebb álmom.”

Sajnos a kínai képkockák még most sokkal jobban előtte vannak, mint az első nagy győzelme pillanatai, amikor 1999-ben a Margitszigeten világbajnok lett, és sok-sok magyar gyerekkel szerettette meg az öttusázást és a sportot.

Hogy mi lesz ezután? „Megpróbálom kikapcsolni a gondolataimat, hajóra szállok, moziba megyek, mindent kipróbálok, amire a sportolás közben nem volt időm” – mondja Balogh.

„Szeretnék a sportban maradni. Ehhez értek, kevés olyan terület van, amivel ne foglalkoztam volna. Már közben is belekezdtem néhány vállalkozásba, de lehetetlen volt sportolás közben folytatnom, nem fért bele az időmbe. Újra előhúzom majd őket, de néhány hónapig levezetek, keresem a helyemet” – teszi hozzá a sydney-i olimpia ezüstérmese.

Balogh Gábor próbál nem gondolni Pekingre, de ugyanúgy át kell gondolnia az olimpián történteket, mint bármely másik verseny után.

„Győzelem után is átgondolom a versenyt, most még inkább, de nem találom a feleleteket. Miért lett olyan az első öt lövésem, miért alakult úgy a vívásnál az utolsó nyolc asszó, miért állt meg a nyolcadik akadálynál a ló? Ha valami, az már tényleg a vég, hogy nem tudom. Égi jel, hogy ideje más vizekre evezni. Viszont bármit mondtam is a pályafutásomról, nagyon köszönöm a családtagjaimnak és a barátaimnak, hogy mellettem álltak, az edzőknek pedig, hogy külön foglalkoztak velem” – zárja gondolatait a visszavonuló sportoló.