Úszás: újabb pofon, ezúttal Melbourne-ből

„Ez alapjaiban rúgja fel az esélyegyenlőséget, hiszen az összes olyan ország hátrányba kerül, amelyben a helyi idő hat óránál többel tér el a melbourne-itől” - jelentette ki Kiss László szövetségi kapitány.

A szakmai tapasztalat szerint a tökéletes átálláshoz annyi napot kell a helyszínen eltölteni, ahány óra a különbség, azaz a megfelelő szerepléshez legalább 9-10 nappal a rajt előtt már Melbourne-ben kellene lennie csapatunknak. Bár a szövetség korábban lefoglalta a szállást és a repülőjegyeket, az első 4 napra vonatkozó foglalást egy tollvonással törölték az ausztrálok és hiába a leleményesség, a fent jelzett időpont előtt sem szállítást, sem edzéslehetőséget nem biztosítanak hivatalosan.

Persze, mindez eltörpül a pekingi problémák mellett, mellyel kapcsolatban Ruza József főtitkár (képünkön) nem kertelt: „Már Athénben is kiderült több fronton, beleértve a doppingtémát is, hogy az amerikai úszó-sportdiplomácia még a NOB-on is keresztül tudja verni az akaratát.

Ekkor még csak Európa volt az ellenfél, azóta belépett Kína is, amely 2008-ban nyilván minden eddiginél eredményesebben szeretne szerepelni. Sajnos, ebben az Amerika-Kína-Európa háromszögben nem állunk jól, sőt, Európa még sosem állt ennyire rosszul - többek között ennek is köszönhető, hogy Amerika akarata érvényesült az úszódöntők kezdési időpontjának kijelölésénél.”

Ennek megfelelően az úszók azt is elhatározták, a következő esztendőtől fogva a magyar bajnokság menetrendjét is átalakítják, reggelre kerülnek a döntők. További változás, hogy megszűnt az edzőtáborokban a demokratizmus: „miután a 2005-ös junior Európa-bajnokság nagyszerű eredményei nem köszöntek teljes mértékben vissza a felnőtt Eb-n, muszáj volt változtatni a módszeren - közölte Ruza József. - Mostantól az egy akol, egy pásztor elv alapján a kapitány korlátlan úr, mindenkinek kötelező az általa meghatározott kottából úsznia, azaz az adott szakág legjobbjának programját csinálják végig az érintett versenyzők.”