Az aranyéremért ment, el is hozta a hazai pályán rendezett versenyről 

Úgy állt oda a rajtba, hogy az aranyérem a cél?

Úgy voltam vele, hogy jó lenne érmet nyerni, de valóban, a győzelem is ott lebegett a szemem előtt – mondta Punk Adrienn. – Nézegettem a rajtlistát, láttam egy lány nevét, aki tavaly megelőzött, s gondoltam, vele adott esetben megint nagyot csatázhatok az élbolyban. Pluszmotivációt jelentett, hogy ez nekem gyakorlatilag hazai pálya, minden héten ezen a részen futok, egy héttel a verseny előtt be is jártam az útvonalat, így pontosan tudtam, mire számíthatok, tudtam, mire kell majd figyelni. Szóval igen, nyugodtan mondhatom, hogy az aranyért jöttem, amit sikerült is megszereznem.

Milyen volt a futás?

Úgy alakult a verseny, hogy elmaradt a nagy harc az első helyért, nyolc perccel mögöttem ért be a második helyezett Nyikos Viktória. Tíz kilométert követően volt egy frissítőpont, amikor odaértem, mögöttem már nem láttam senkit, majd felfutva egy emelkedőre visszanéztem, s akkor sem volt futó a láthatáron. Fél távnál már magabiztosan vezettem, azonban nem akartam kiengedni, viszont egy kicsit megnyugodtam, és szépen beértem a célba. Egyébként utólag kiderült, hogy két, éremre is esélyes futó eltévesztette az útvonalat, nem fordultak le egy helyen, így ennek is köszönhető a sima győzelmem. Ez nyilvánvalóan befolyásolta a végeredményt, nem tudom, mi történt volna, ha ez nem így történik. Azonban ez engem nem befolyásolt, én végig flow-ban futottam, remekül frissítettem, a pálya nagyon tetszett, a célban pedig jólesett a dinnye.

Ezúttal mi volt a legnagyobb nehézség?

Volt néhány nehézség, nem csak a hatalmas meleget mondanám, bár a harminchat fokos forróság elég keménynek bizonyult. A pályában voltak kicsi „tüskék”, a kis puklik pedig nem estek jól hét-nyolc kilométeren keresztül. Azonban gyorsan eltelt ez a szakasz is, a pálya második fele jobban tetszett, ez jobban is feküdt nekem, kivéve az utolsó három kilométert… Az már nagyon nehéz volt, addigra rendesen elfáradtam, de tudtam, hogy már csak kicsi van hátra, és beérek a célba. A talaj nem volt különösebben nehéz, jól futható terepen haladtunk, a homokos részeken olyan volt, minta sivatagban versenyeztünk volna.

Nézzünk egy kicsit előre: mire készül a következő hónapokban?

Most egy darabig nincs tervben verseny, de csinálom az edzéseket, majd októberben jön a csákvári ECO Trail, amelyet izgatottan várok. Továbbá kerékpárversenyek is vannak a naptáramban, ezekre is becsülettel felkészülök, szóval biztosan nem unatkozom majd a következő időszakban.

SZAVANNA TRAIL, 23 KILOMÉTER, NŐK
1. Punk Adrienn 02:05:05
2. Nyikos Viktória 02:13:19
3. Szabó Vivien 02:17:07