Volt szerencsém tavaly több alkalommal is beszélni önnel, s leginkább a sikerei kapcsán. Ezek szerint eredményes volt az előző idénye?
A negyvennyolc óráson különösebb elvárás nélkül vettem részt, egy hónappal az esztergomi után és egy hónappal a horvátországi backyard előtt volt. Ehhez képest nagyon meglepődtem az eredményemen, nem gondoltam volna, hogy 360.669 kilométert futok, ráadásul ezzel második lettem a korosztályomban. A hatnapos vb-n nemcsak versenyzőként vettem részt, szervező is voltam, így több feladat hárult rám, főleg előtte. Rengeteget készültem rá, az volt a célom, hogy legalább nyolcszáz kilométert megteszek, ez sikerült is, 803.039 kilométert futottam. Igaz, rendesen megéreztem, nem volt szerencsés öt héttel később a backyard-világbajnokságon is elindulni. Nagyon készültem rá, az egyik fő versenyem volt, de igencsak hezitáltam, hogy a hatnapos után ott legyek-e, kockázatos volt, elég idő jut-e a regenerációra. Sajnos beigazolódott, amitől tartottam, kisebb sérülés hátráltatott, így ötvennégy kört, azaz ötvennégy órát tudtam a pályán lenni. Lehet, ha lemondok a hatnaposról, jobb eredményt értem volna el a csapat backyard-világbajnokságon, amivel az együttes is előrébb végezhetett volna, a mai napig van is egy kis lelkiismeret-furdalásom miatta. Pláne azért, mert amolyan dominóeffektust indítottam el, ugyanis a kiszállásom után még hárman követtek, márpedig mentálisan meg tud zuhanni a csapat, ha hirtelenjében négyen is abbahagyják a futást... Sajnos ebben nagy felelősségem van, de mindenhol nem lehet maximumot nyújtani. Azonban tanultam ebből is, tudom, hogy két ilyen jelentős verseny között nem elég öt hét pihenés. Ha legközelebb ilyen helyzetbe kerülök, biztosan csak az egyiken indulok.
Térjünk rá a két backyardra: ahogy az imént említette, előbb Esztergomban, majd Horvátországban versenyzett.
Nézzünk előre: milyen célokat tűzött ki az említetteken kívül?