Kerala India legdélibb állama a nyugati parton, a Dekkán-fennsík, a hegyláncok, valamint a tenger szinte teljesen bekerítik, s hajdanán e zárt földrajzi egységből kevés hír szivárgott ki a nagyvilágba. Anno itt, a vallási szentélyekben alakult ki a kalari, azaz a megfigyeléseken alapuló önvédelmi filozófia, amelyet az összes ázsiai küzdősport ősének tekinthetünk. Múltját mindegy négyezer évesre becsülik, a legkorábbi dokumentumok az időszámítás előtt 200 körüli években keletkeztek: a pálmalevelekre karcolt és korommal átkent szövegek bizonysága szerint Keralát ezer évvel a szöveg rögzítése előtt sűrű dzsungelek borították, amelyek hemzsegtek a vadállatoktól, úgyhogy az ott élő emberek kialakították a puszta kézzel védekezés művészetét, amely az állatok ismeretén, támadási technikájuk megfigyelésén alapult. A harcosok látták, hogy az elefánt mindig hátat fordítva harcol, az oroszlán lehorgasztja a fejét, s felemeli hátsó lábát, a tigris szemből ugrik a zsákmányára, a medve lehajtja a fejét és egyenesen szemből támad, a kígyó felülről lefelé indul, viszont alulról felfelé mar.
Nos, ezekből a pontos megfigyelésekből alakult ki a kalari nyolc védekező és támadó fogása. Az idő múlásával a mozdulatsor terjedésével utánozni kezdték az állatok természetes „fegyvereit”, és kialakultak az emberi harci eszközök, így például az otta, amely hegyes végével az elefánt ormányára emlékeztet, vagy a madi, a két egymáshoz illesztett szarvasagancs.
