Haragban a világgal – Thury Gábor jegyzete

José Mourinho üstökösként robbant be a futballtörténelembe, csapata, az FC Porto 2003-ban hódította el az UEFA-kupát, majd rá egy évre a Bajnokok Ligája-trófeát. Nem volt még 42 éves, és az motiválta, hogy ezt a kontinens topbajnokságaiban szereplő csapatokkal is megtegye. Londonba érkezésekor a Különleges (Special One) jelzővel illette magát, és tény, a Chelsea-ből élcsapatot faragott. Fél évszázados szünet után bajnoki címmel nyitott (2005), ám a Chelsea vele nem nyert BL-t: ráadásul kétszer is a Liverpool állította meg a londoniakat – akiktől angolosan távozott.

Következett ugyancsak egy topliga, a Serie A és az Inter. Milánóban „csak” meg kellett védeni a scudettót, de 45 esztendős szünet után 2010-ben a BL-t is megnyerte a gárdával. S itt le is zárhatjuk Mourinho első edző korszakát. Nagy stratéga, meghökkentő ötletekkel, extravagáns viselkedéssel, de mindig együttese érdekeit szem előtt tartva. Állandóan tűzben tartotta a játékosait, remek érzékkel motiválta őket, időnként szántszándékkal irányította magára a figyelmet, hogy ne aktuális csapata legyen a fókuszban. Nem áll tőle messze ez a viselkedés, mert személyiségéből fakadóan éltető eleme a konfrontálódás.

A Real Madridnál ez lett a veszte. Noha 2012-ben négy év pauza után Madridba vitte a bajnoki aranyat, a BL-elődöntőknél nem jutott tovább a Real. Nem tudott kijönni Cristiano Ronaldóval, de Iker Casillasszal és Sergio Ramosszal sem cseresznyézett egy tálból. Hiába nyert meg mindent spanyol földön, a konfliktusok szétfeszítették az öltözőt, s ilyenkor általában nem a csapat távozik, hanem az edző. A Chelsea-nél öt év után ismét bajnok lett (2015), mégis még ez évben menesztették. Pedig ő a londoni klub legeredményesebb edzője…

Már nem volt vele az öltöző, ahogy ezt a futballzsargonban mondják, s az MU-nál az eddig nyert három trófea ellenére is ez jelentheti a problémát: a Derby County elleni Ligakupa-kudarc ismét felszínre hozta a szakember és az egyébként nem könnyű eset Paul Pogba ellentétét. Ám míg a francia válogatottban Didier Deschamps kompromisszumot kötött a meglehetősen öntörvényű, de napjaink futballjában nélkülözhetetlen játékossal, a Special One nem tűri maga mellett a hozzá hasonló erős egyéniségeket. Mourinho zseni, nem is feltétlenül a meg nem értettek fajtájából. Mintha inkább ő nem akarna megérteni másokat.

Márpedig ilyen esetekben a megnyert trófeák csak ideig-óráig segítenek.