Martinkó Gábor: A tanítványok tartanak fiatalon
Nem sokon múlott, hogy futballista legyen Martinkó Gáborból, aki végül a kenuzás mellett kötött ki. Az 1970-es évek végén, a 80-as esztendők elején a felnőttválogatottnak is tagja volt, majd hosszabb kihagyás után tért vissza a sportágába, és 2006 óta az UTE edzője.
A legfiatalabbak képzésével kezdte, majd fokozatosan egyre idősebbekkel foglalkozott, jelenleg jórészt felnőttkenusokat készít fel; közéjük tartoznak az U23-as korosztály képviselői.
„A sport mindig is fontos eleme volt az életemnek, már az általános iskolában is rengeteget mozogtam, eredetileg labdarúgónak készültem – emlékszik vissza Martinkó a sportos kezdetekre. – Nyolctól tizenhárom éves koromig jártam rendszeresen focizni, amit végül amiatt hagytam abba, mert a nevelőedzőm felhagyott ezzel a hivatással. Nagyon erősen kötődtem hozzá, és amikor befejezte, én is éreztem, hogy meglehet, ez a fejezet nekem is véget ér. Meg hát elcsábított a Duna: a bátyám kenuzott, már a futball mellett is lejártam evezgetni, sokat lógtam a vízitelepen, így nem volt nehéz az átállás. Kisebb-nagyobb sikereket elértem versenyzőként, közben pedig az is érdekelt, mi van a másik, az edzői oldalon. Ezért végeztem el az edzői szakot (érdekesség, hogy Martinkó labdarúgótréner is; korábban egy ideig a BLSZ IV. osztályában dolgozott – A szerk.), de bevallom, akkoriban egyáltalán nem akartam ezzel foglalkozni, hiszen viszonylag fiatalon családot alapítottam, 1980-ban született az első gyermekem, rá másfél évre pedig a második. Akkoriban elengedtem a sportot, vállalkozásom volt, a női divaton át a zenéig szinte minden irányban mozogtam. Érdekes, de éppen az egyik vállalkozásom tönkremenetele kellett ahhoz, hogy újra a kenu felé forduljak, mondhatni, segítő kezet nyújtott a sport.
Hamar szembesültem vele, hogy fekszik nekem az edzősködés, remek a fiatalokkal együtt dolgozni, élvezem minden pillanatát, és ez a mai napig így van.
Az UTE szakosztályát szinte nulláról építettük fel, aztán – a legnagyobb örömünkre – majdnem húsz év leforgása alatt nagyon magasra jutottunk.”
Martinkó a sprint- és a maratoni szakágban számos világbajnokot és vb-érmest nevelt, köztük Szabó Kristófot, Lakatos Zsanettet, Dóri Bencét, Kövér Mártont, Fekete Ádámot és a jelenlegi utánpótlás kenu szövetségi kapitányt, Foltán Lászlót is hosszú időn át edzette. A felnőtt-vb-bronzérmes Korisánszky Dáviddal most is együtt dolgozik, miképpen a felnőtt Eb-második Horányi Dórával, illetve Csorba Zsófiával és Opavszky Rékával szintén – ők egyaránt U23-as és ifjúsági világbajnokok. Martinkó csapata a 2025-ös évadot is remek formában kezdte, a felnőtt Eb-n Csorba egy arany és egy ezüst-, Opavszky pedig két ezüstéremmel jelentkezett.
„Az emlegetett versenyzők még U23-asok, de már professzionális, mondhatni, önjáró versenyzők, ettől függetlenül velük fárasztóbb foglalkozni,
a gyerekcsoportjaim engem mindig is fiatalon tartottak, feltöltöttek.
Fiatalos nyugdíjas vagyok, a versenyzőim között érzem jól magamat. Ez a hivatás egyúttal hobbi is, fantasztikus szerencse, hogy ezért még fizetnek is... Az edző személye meghatározó egy csoport kialakításánál.
A közösség erejében hiszek, jól működő társaság nélkül szerintem nem lehet hosszútávon eredményesen dolgozni. Mindig az jelenti a legtöbbet, ha látom a fiatalok arcán az örömöt.
Volt arra is példa, amikor az egyik tanítványomat olyan versenyre neveztem be, amelyen tudtam, hogy csak hárman indulnak, így megadatott neki is, hogy dobogóra álljon.”
(Kiemelt képünkön: Opavszky Réka és Martinkó Gábor Forrás: MKKSZ)
