Soha rosszabbat – Thury Gábor jegyzete

Egy arany (Verrasztó Dávid, 400 vegyes), egy ezüst (Késely Ajna, 400 gyors) és egy bronz (Burián Katalin, 200 hát) a magyar úszócsapat záró napi mérlege a medencében a glasgow-i Európa-bajnokságon. Ám mielőtt az elmúlt néhány nap történéseiről írnék, egy mondat a nyílt vízi versenyről: ha Rasovszky Kristóf nem nyer 5 kilométeren, akkor átkozhatná a sorsot, mert a csütörtöki 10 km-es versenyen – legalább olyan jól úszva, mint az előző napon – csak rosszabb benyúlással maradt le az aranyéremről.

A medencében befejeződött az Eb, amely szakzsargonban fogalmazva fontos állomás a tokiói olimpia felé vezető úton – éppen félúton. Az nyilvánvaló volt, hogy a mostani szereplést nem lehet a legutóbbi kontinensbajnokság eredményeivel összehasonlítani, már csak azért sem, mert a két évvel ezelőtti londoni versenyen már a riói csúcsra járatás jegyében vettek részt úszóink.

A brit fővárosban a csapat tíz aranyérmet nyert, ennek ismeretében meglehetősen visszafogottnak tűntek Sós Csaba elvárásai. A kapitány tíz érem megszerzését tűzte ki célul, úgy fogalmazva, hogy a medáliák között egynél több arany legyen. Nos, kilenc érem a magyar termés, lehetne erre azt mondani, hogy elmarad az elvárástól, ám a négy aranyérem önmagáért beszél. Szakmailag mindenképpen, s a közvélemény szemében is – mert mint tudjuk, az átlagembernek csak a győzelem az elfogadható, holmi tized- vagy századmásodpercekkel nem foglalkozik, nyilván az a 22 század sem marad meg benne, amennyivel Késely Ajna a 400 méteres gyorsúszásban lemaradt az első helyről. Pedig az ő esetében nem ezt kell kiemelni, hanem azt, hogy a honi úszósport egyik legnagyobb ígérete három alkalommal is felállhatott a dobogóra Glasgow-ban. Nem lehet szó nélkül elmenni Verrasztó Dávid teljesítménye mellett sem, a hosszabb vegyesúszó-számban sorozatban harmadszor lett kontinensbajnok, ezzel a pozitív élménnyel veselkedhet neki az olimpiai felkészülésnek.

Hiányérzetünk a 4x100-as gyorsváltó nyitó napi úszása és a záró napi 100 pillangó pénteki fináléja után lehet. A kvartett a tavalyi vb-bronz után nem fért oda a dobogóra, Milák Kristóf pedig annyira elkápráztatott mindenkit, hogy talán kicsit maga is beleszédült.

Egy gyorsmérlegben sem mehetünk el szó nélkül Cseh László és Hosszú Katinka szereplése mellett. Velük kapcsolatban mindig mindenki csak aranyérmet tartja elfogadhatónak, s a hangsúly elsősorban a „csak" szón van. Nos, Katinka sikere 200 vegyesen az előzmények ismeretében akár élete győzelmeként is aposztrofálható, Laci pedig jön majd még ki nagy világversenyen úgy a vízből, hogy minden újra egyben lesz.