Videó: 131 km/h-s nyitás, így sokkolja a világot a magyar klasszis

SZABÓ GÁBORSZABÓ GÁBOR
Vágólapra másolva!
2016.05.17. 11:03
Amikor Grózer György kezébe veszi a labdát, felmorajlik a közönség a világ csarnokaiban, brutális szerváit és mennydörgő ütéseit rettegik az ellenfelek, blokkjai árnyékot vetnek a túlsó térfélre. A szakportálok nagyjából így festik le a Budapesten született, 18 évesen Németországba szerződő, 2007-ben a német válogatottban bemutatkozó röplabdázót. Hammer Schorsch (Georg dél-német dialektusban), azaz „Kalapácsos György” a világ legjobbjai közé küzdötte fel magát, az európai szövetség 2014-ben a leglátványosabban játszó röplabdázónak választotta. Olimpiai ötödik hellyel, vb-bronzéremmel és BL-diadallal a háta mögött januárban lemondott a válogatottságról.

– Afféle elvonulásnak szánta a dél-koreai idényt tavaly ősszel?
– Nem, a külső körülmények hozták így. Orosz klubom, a Belgorod – amellyel 2014-ben megnyertem a Bajnokok Ligáját – anyagi gondokkal küzdött, és a rubelhez képest jelentősen meggyengülő euró miatt a járandóságom kifizetése is nehézséget jelentett volna neki. A Belgorod spórolni akart, egyúttal az orosz válogatott Dmitrij Muszerszkijt az én helyemen, feladó-átlóban akarták játszatni, én meg, ugye, nem cserepados játékos vagyok. Nagyon későn, tavaly szeptemberben derült ez ki, ugyanakkor megoldás kellett – ebben a helyzetben került képbe a dél-koreai Tedzson Bluefangs, és októberben odaszerződtem.– Afféle elvonulásnak szánta a dél-koreai idényt tavaly ősszel?
– Nem, a külső körülmények hozták így. Orosz klubom, a Belgorod – amellyel 2014-ben megnyertem a Bajnokok Ligáját – anyagi gondokkal küzdött, és a rubelhez képest jelentősen meggyengülő euró miatt a járandóságom kifizetése is nehézséget jelentett volna neki. A Belgorod spórolni akart, egyúttal az orosz válogatott Dmitrij Muszerszkijt az én helyemen, feladó-átlóban akarták játszatni, én meg, ugye, nem cserepados játékos vagyok. Nagyon későn, tavaly szeptemberben derült ez ki, ugyanakkor megoldás kellett – ebben a helyzetben került képbe a dél-koreai Tedzson Bluefangs, és októberben odaszerződtem.

– Minden olyan hirtelen történt?
– Olyannyira, hogy egy csomó cuccom ott maradt, még a barátaimtól sem tudtam rendesen elköszönni. Három évet töltöttem a Belgorodnál, mindjárt az első idényemben megnyertük a bajnokságot, ami nyolc év után sikerült újra a klubnak, és a kupa is a miénk lett. Nagyon jó életem volt Oroszországban, a világ legerősebb bajnokságában mindent elértem, amit csak lehet, ráadásul hatalmas nyomást kellett elviselni. Klassz volt a társaság, gyakran mentünk el quadozni a nagy pusztába, sárban, vízben repesztettünk, és minél koszosabbak lettünk, annál jobban éreztük magunkat. Az olasz feladó, Dragan Travica lett a legjobb barátom – hamarosan meg is látogat Németországban –, de most is tartom a kapcsolatot Muszerszkijjel vagy a másik nagy sztárral, a már negyvenéves Szergej Tyetjuhinnal.

– A felesége, a két lánya követte, vagy ők Moersben maradtak?
– Ők otthon maradtak, de többször is ki tudtak jönni hozzám.


GRÓZER GYÖRGY

Született: 1984. november 27., Budapest


Magassága/testsúlya: 200 cm/102 kg


Sportága/posztja: röplabda/feladó-átló


Ütő-/blokkmagasság: 375 cm/345 cm


Klubjai: Vasas SC (1992–98), Dunaferr SE (1998–2001), Kométa-Kaposvár (2001–2002), Moerser SC (német, 2002–2008), Friedrichshafen (német, 2008–2010), Rzeszów (lengyel, 2010–2012), Belgorod (orosz, 2012–2015), Samsung Bluefangs (dél-koreai, 2015–2016), Futan Sanghaj (kínai, 2016. ősz–)


Kiemelkedő eredményei: olimpiai 5. (2012), vb-3. (2014), vb-8. (2010), Eb-5. (2007), 2x Eb-6. (2009, 2013), Európa-liga-győztes (2009), klubvilágbajnok (2014), Bajnokok Ligája-győztes (2014), CEV-kupa-2. (2012), 2x német bajnok (2009, 2010), lengyel bajnok (2012), orosz bajnok (2013), Orosz Kupa-győztes (2012, 2013), 21x magyar, 142x német válogatott


Elismerései: a vb harmadik legjobb pontszerzője (2014), a vb legjobb szerválója (2014), az Európa-liga legjobb pontszerzője (2008), az Európa-liga legjobb blokkolója (2009), a leglátványosabban játszó európai játékos (2014), 5x az év játékosa a Bundesligában (2010–2014), MVP a lengyel ligában (2012)

– Dél-Korea viszont jóval odébb van…
– Nem is volt könnyű, Tedzsonban gyakorlatilag magamra maradtam. Senki sem beszélt angolul, mint egy feleség, a nap szinte minden órájában mellettem volt egy tolmács, egy korombeli jó fej srác, kis túlzással csak aludni nem jött velem. A családdal való kapcsolattartást a nyolcórás időeltolódás is nehezítette, ugyanakkor Ázsiában fizetnek a legjobban, és a szezon is rövid. A következő idényre a kínai bajnok Futan Sanghajhoz igazoltam, és a helyzetem annyival könnyebb lesz, hogy ott két légióst lehet szerződtetni, így együtt játszhatok az argentin Facundo Contéval.

– Említette, hogy magányos volt Tedzsonban. Mégis, mivel töltötte az idejét?
– Sok mindent nem lehetett csinálni, ráadásul hihetetlenül elfáradtam a tréningeken. A koreaiak úgy edzenek, mint az őrült, a meccseken meg hatvan-hetven labdát kellett megütnöm, míg az utánam következő csapattársamnak csak tizenötöt. Ez nagyon igénybe vett, örültem, ha mehettem haza pihenni. Egy kivétel akadt: amikor tíz napig kint volt nálam a feleségem és a két lányom, elmentünk egy olyan étterembe, ahol négy hónappal korábban már helyet kell foglaltatni. Igazi tradicionális hely, a királyi család működteti. Egyébként nem mászkáltam sehova, monoton módon teltek a napjaim, holott egészen más típus vagyok.

– Gondol néha rá, mi lett volna, hol tartana most, ha itthon marad?
– Sokszor gondolok ifjúkoromra, arra, hogy már tizennégy-tizenöt évesen felállítottam a szabályt, amely szerint a meccs előtti napon nem lépek ki a házból. Csak a mérkőzés lebegett a szemem előtt, persze utána belefért a buli. Az igazság az, hogy jó döntés volt a német állampolgárság felvétele, mert a német válogatottal a legmagasabb szintre juthattam, olimpián, világ- és Európa-bajnokságon szerepelhettem, ezzel szemben Magyarországon egyre lejjebb csúszott a sportág. Amikor a Kaposvártól 2002-ben tizennyolc évesen a Bundesligába szerződtem, sokan azt jósolták, hogy bele fogok bukni – nem lett igazuk.

Grózer György 131 kilométer per órás nyitása rekordsebességű volt a 2014-es vb-n (Fotó: AFP)
Grózer György 131 kilométer per órás nyitása rekordsebességű volt a 2014-es vb-n (Fotó: AFP)

– Édesapja, idősebb Grózer György nyomdokait követte, aki a nyolcvanas évek közepén fiatalon elhagyta az országot, belgiumi kitérővel szintén Németországban csinált nagy karriert, és csak Magic Schorschként emlegették. Ő is szerepet játszott az elhatározásában?
– Természetesen sokat beszéltünk, és leginkább az általa elkövetett hibákra hívta fel a figyelmemet. Ő azt szerette volna, ha Belgiumba megyek, de én Németországot akartam megcélozni. Az én döntésem volt.

GRÓZER GYÖRGY REKORDSEBESSÉGŰ NYITÁSA A 2014-ES VB-N

– Megdöbbentően magasról, három méter hetvenöt centiről tudja megütni a labdát, amire csak a kétszáztizennyolc centis Muszerszkij képes. Lemérték már milyen hosszú a karja?
– Nem foglalkozom vele. Ami biztos, apámtól örököltem a génjeimet, a mozgásunk és az ütőstílusunk is kísértetiesen hasonlít. A statisztika szerint az én szervámnál mérték a legnagyobb sebességet, százharmincegy kilométer/órát, mégpedig a tavalyelőtti vébén a lengyelek elleni meccsen. Hogy úgy mondjam, ezekkel a fizikai adottságokkal vígan tudok röplabdázni, ugyanakkor a paraméterek mit sem érnek, ha nem tanul meg az ember fejjel is játszani.

– Hihetetlenül agresszív a pályán, egyszerre megszeppenve és megbabonázva ülnek a nézők a lelátókon, amikor szervál, üt, és a pontjait önkívületi állapotban ünnepli.
– Lehet, hogy a pályán túl agresszív vagyok. Tartottak is tőlem új csapataimnál, meg, ugye, apám is ismert volt a különcségéről, de a privát életben nyugodt ember vagyok, aki keményen edz, és él-hal a röplabdáért. Minden edzőmtől igyekeztem tanulni, talpraesett embernek ismernek, aki a sikerek ellenére sem szakadt el a földtől.

AGRESSZÍV JÁTÉKÁNAK AZ ELLENFELEI AZ ELSZENVEDŐI

– Mit tart a legnagyobb élményének, illetve kudarcának?
– Elsőnek a Bajnokok Ligája-győzelem ugrik be, a finálé az én blokkommal ért véget. De sorolhatnám a világbajnoki harmadik, az olimpiai ötödik helyet, hogy a Belgorod az első orosz csapat, amely megnyerte a klubvébét, hogy a Rzeszów harminchét év után szerezte meg újra a lengyel bajnoki címet, ráadásul a döntőben fantasztikusan ment a játék: hetvenkét százalékkal támadtam, csak úgy szórtam az ászokat. A kudarc egyértelműen a riói szereplés elszalasztása, ráadásul Berlinben. Ezek után szomorúan jelentettem be januárban, hogy befejezem a válogatott pályafutásomat.

– Kettős állampolgár?
– Igen, tavaly nyáron hosszabbítottam meg a magyar állampolgárságomat. Gyakran járok haza, megmaradtak a barátaim, így Göge, azaz Geiger Andris, de mert járom a világot, nem könnyű a kapcsolattartás. Már csak azért sem, mert nem vagyok az a Facebookon lógó típus.

– Nem irigylem a feleségét, hiszen a szezonokat egymástól távol kell átvészelniük. Mit szeret benne a legjobban?
– A természetét. Talpraesett nő, mindenben közösen döntünk, alkalmazkodik a vándoréletemhez. Violetta egyébként lengyel, de Németországban ismerkedtünk meg. Egy bárban és egy óvodában dolgozott, s azt sem tudta, mi fán terem a röplabda. Most meg már négyen vagyunk: két gyönyörű lánnyal ajándékozott meg, nagyon szépen neveli Leanát és Loreent. Leanának az elmúlt hétvégén volt a bérmálása, tizenhárom vendégünk volt Magyarországról.

– Hogy tud leginkább kikapcsolódni?
– A saját házamban, a családommal. Ha jönnek a barátok, beülünk a pókerszobába, de nincs jobb, mint kint sütkérezni a kertben, nézni, ahogy a gyerekek játszanak, és kicsit rendbe tenni a ház környékét a sok hónapos távollét után.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik