Csodás újjászületés

„Győr városának leghíresebb női kézilabdacsapata” – vág bele a világhálón fellapozható enciklopédia szerkesztője az egylet bemutatásába. Irományát aztán a következő mondattal egészíti ki: „Az utóbbi évek egyik legsikeresebb magyar női klubcsapata, mind a hazai bajnokságot, mind a nemzetközi szereplést tekintve.” Azt már mi tesszük hozzá, hogy a Győri Egyetértés Torna Osztály Kézilabda Club hölgyek alkotta szakosztálya az 1948-as alakulás óta mára odáig jutott, hogy nem csupán a városban, hanem Európa- szerte ismerik. S ami talán még fontosabb: elismerik.

Feltesszük, ha valaki 1979-ben azzal kábítja valamelyik ifjú győri drukkert, hogy harminc évvel később azért kell izgulnia, kap-e jegyet a BL-döntőre, az illető nemes egyszerűséggel kupán vágja. Hiszen éppen három évtizede történt, hogy az NB II utolsó helyén végzett az együttes, ám nemhogy a harmadik vonalban, sehol sem folytatta. Megszűnt tudniillik. Szerencsére csak ideiglenesen: 1993-ban a Sportközpont SE jogutódjaként született újjá. A legkevesebb, amit eme manőver kapcsán elmondhatunk, az az, hogy jó húzás volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a legutóbbi tizenegy esztendőben nem fejeződött be úgy a magyar bajnokság, hogy a Győr ne végzett volna dobogón. Nem csoda, hogy a vitrin már roskadozik a különböző trófeáktól és érmektől, miként az egyik kapu mögötti fal is tele van már az egyesület diadalainak emléket állító zászlókkal. Afelől persze nincs kétségünk, hogy még egy serlegnek, továbbá egy lobogónak már májusban helyet tudnának szorítani…

Merthogy Bajnokok Ligája-döntő előtt áll az ETO! Harmadik nekirugaszkodásra ugyanis sikerült, ami elsőre és másodikra nem: 2007 és 2008 után az idén már nem az elődöntő jelentette a végállomást. „Ti pereskedtek, mi kézilabdázunk!” – hirdette egy transzparens vasárnap délután, és a látottak alapján azt kell mondjuk, a drapéria elkészítőinek maximálisan igazuk volt. Ugye a Hypo a südstadti 26–25-öt követően jobbára azzal volt elfoglalva, hogy Görbicz Anita miként szabálytalankodott Tóth Tímeával, s mennyit hibáztak a bírók, miközben a győriek olyan csöndben készültek, hogy Konkoly Csaba hangján kívül legfeljebb a légy zümmögését lehetett hallani az edzéseken. Az eredmény ismert: a Győr gyakorlatilag felmosta a padlót a Hypóval, s 29–21-es győzelmével küzdötte be magát a fináléba. Bár túl heves küzdelemről szó sem volt…

Hogy miért nem, arra egyszerű a magyarázat. Simona Spiridonék gyakorlatilag élő falat húztak kapujuk elé, és ha azon valahogy átverekedte magát valamelyik osztrák (vagy magyar, vagy dél-koreai, vagy brazil, vagy bosnyák), akkor ott volt Pálinger Katalin! Ha azt írjuk, hogy bravúrosan védett, visszafogottan fogalmazunk. Szinte csak azokat a lövéseket nem hárította, amelyek mellé vagy fölé szálltak. Más kérdés, hogy ez a produkció „csak” a mezőny egyik legjobbja címhez volt elég. A „másik” Görbicz Anitát illeti, aki – saját bevallása szerint – élete meccsét játszotta. Na, igen, 13 gól BL-elődöntőben – nem lesz egyszerű felülmúlni. De ha valakinek, Görbének jövő ilyenkor sikerülhet…

S e helyütt emeljünk ki még valakit. Noha a külső szemlélő számára elsősorban az tűnhetett fel, hogy Konkoly Csaba folyamatosan tiltakozik a bírók ítéletei ellen, két reklamálás között a szakmáról sem feledkezett meg, sőt: a kétszer harminc percet másodpercnyi szünet nélkül végigugráló tréner kizárólag jó döntéseket hozott a találkozó közben. A legjobbat alighanem Spiridon piros lapja után: egyik pillanatról a másikra úgy átszervezte csapatát, hogy onnantól fogva a vendégeknek végképp nem maradt esélyük. Újra egyértelművé vált, hogy a győri vezetők jobbat húztak, mint Lékó Péter szokott, amikor Róth Kálmán 2007-es távozását követően házon belül oldották meg a kitűnő és sikeres szakember pótlását. Konkoly Csaba Róth Kálmán segítője volt, ma sem tagadja, mennyit tanult tőle. Sokan most már Konkoly Csabától tanulhatnának…

A saját nevelésű edzőkön kívül a saját nevelésű játékosoknak is hála, hogy ott tart az ETO, ahol. A Balázs-kupa a sportág barátainak sokat mond, s az 1986-ban útjára indított versenysorozatnak rengeteget köszönhetnek a zöld-fehérek. Ez a viadal az évek során a kontinens legnépszerűbb utánpótlástornájává nőtte ki magát, s az ott feltűnő tehetségek közül többen is a Győr igazolását lobogtathatják. A helyzet egyébként így fest: a legjobbak, vagyis a sportágat nemzetközi szinten űzők megragadnak a zöld-fehéreknél, mások pedig (hosszú a névsor) az élvonal többi csapatát erősítik.

Hogy az idilli kép teljes legyen: az ETO az eredményeinek megfelelő háttérrel büszkélkedhet. Javarészt a 2005-ben színre lépő névadó főszponzor, az Audi, a kézilabdázókra tisztességgel áldozó város és az e-on bőkezű támogatásának köszönhető, hogy az anyagi probléma fogalmát legfeljebb hírből ismerik a csapatnál. Jellemző, hogy az autógyár nemrég hosszabbította meg a nyáron lejáró szerződését – gazdasági válság ide, megszorítások oda, a hírek szerint a friss megállapodás kedvezőbb feltételeket tartalmaz, mint az előző. Senki se lepődjön meg, hogy a híres és jómódú külföldi kérőket kikosarazva Pálinger Katalin, Görbicz Anita, Katarina Mraviková, Tomori Zsuzsanna és Simona Spiridon is hosszabb távra kötelezte el magát a klubhoz. A kapus ez ügyben teljességgel érthető magyarázattal szolgált: „Remekül érzem magam Győrben, és itt szeretném befejezni pályafutásomat. Az ETO-nál ideálisak a körülmények a kiemelkedő szakmai munkához”.

További kommentárt, úgy hisszük, nem igényel az iménti érvelés.