„Nu-do! Nu-do!” („Meztelenre! Meztelenre!”) – skandálta tucatnyi itáliai szurkoló, amikor az olasz–francia mérkőzés lefújása után Antonio Cassano egy szál alsógatyára vetkőzve tapsoltatta magát előttük a pálya szélén. A világbajnok 2–0-s győzelme felszabadította a gátlásokat, a lelátón zúgott az „Italia, Italia!”, a gyepen egymást ölelgették a játékosok, Gianluigi Buffon a szalagszakadása miatt harcképtelen Fabio Cannavaro nyakába borult, és csókot nyomott a homlokára, Gennaro Gattuso pedig örömében kulacsából locsolta a vizet Roberto Donadoni szövetségi kapitányra. Az elmúlt napok önmarcangoló, keserű légköre a keddi kilencven perc alatt semmivé foszlott, a sikernek hála újra tiszta lappal és emelt fővel harcolhat a csapat… …az Eb-győzelemért. A hollandok elleni katasztrófa (0–3) és a románok elleni szenvedés (1–1) után ugyanis most újra látóhatáron belülre került az eredeti cél, amelyet a La Gazzetta dello Sport a nyitó napon megjelent számának a világbajnoki örökségre utaló címlapja érzékeltetett a leginkább: „Hozzátok el ezt a serleget is!”
Amikor a neves milánói sportlap munkatársai megfogalmazták a kívánalmat, nem is sejtették, milyen nehezet kértek a válogatottól. Az Eb-arany helyett hajszál híján a csúfos bukás jutott osztályrészül (ne feledjük, ha Adrian Mutu berúgja a tizenegyesét, a franciák elleni már tét nélküli összecsapás lett volna az olaszok számára), így Itáliában a gárda csoportból való továbbjutásának végül úgy „kellett” örülni, mintha a bécsi döntőt nyerte volna meg.
Ráadásul az eredmény értékét csökkenti, hogy – reklámnyelven szólva – nem jöhetett volna létre a hollandok támogatása nélkül. S miután a keddi játéknap előtt az olaszok már-már gusztustalanul igyekeztek nyomást gyakorolni a holland kapitányra, Marco van Bastenre, aki csapata veresége esetén az olaszokat és a franciákat egyaránt kiejtette volna – az újságírók mellett állítólag Donadoni is győzködte korábbi milanos csapattársát –, az oranje 2–0-s győzelme után nem felejtettek el köszönetet mondani a riválisnak.
„Van Basten példát mutatott sportszerűségből, ezt kellene tanítani a gyerekeknek” – írta a La Gazzetta dello Sport, hozzátéve, hogy a románok ellen pályára lépő holland csapat tagjai megérdemlik, hogy felállva megtapsolják őket. A Corriere dello Sport még messzebbre ment, amikor hasábjain azt fejtegette, hogy az olaszok korábbi gyanakvása görbe tükröt állít az itáliai futballközegnek: arrafelé ismeretlen a Hollandiában jellemző sportkultúra, amelyet a leginkább a „nyerni pusztán a győzelem öröméért” szlogen határoz meg.
„Marcóban nem kételkedtem egy pillanatig sem, jobban ismerem annál, mint hogy aggályaim lettek volna szándékaival kapcsolatban – mondta
holland barátjáról Donadoni. – Az első perctől kezdve tudtam, hogy teszi a kötelességét, éppen ezért idegesített, amikor arról faggattak, miért hívtam fel, és mit beszéltem vele telefonon.”
A franciák elleni meccs után viszont már az idegesítheti a szakvezetőt, miként készíti fel együttesét a Spanyolország elleni negyeddöntőre. Különösen a középpályássor összeállításával lehetnek gondjai, eltiltás miatt ugyanis nem számíthat sem Gattusóra, sem a kedden tizenegyesből gólt szerző Andrea Pirlóra.
„A két játékos hiánya jelentős hátrány, de bízom a cseréimben. Azt hiszem, nem kell aggódnom, amíg olyan futballistákat küldhetek csatába, mint Ambrosini és Camoranesi” – utalt a lehetséges helyettesekre a kapitány, akinek egyébként a hírek szerint már szintén megvan a „helyettese” az ismét a válogatott felé kacsingató Marcello Lippi személyében.
„Persze örülök a továbbjutásnak, csak azt sajnálom, hogy így egyelőre nincs ok kirúgni Donadonit” – magyarázta hevesen a lefújás után egy középkorú olasz szurkoló, aki rögtönzött szakmai elemzését tízmásodpercenként megszakította, hogy